A cserépfalui református gyülekezet kétnapos hálaadó ünnepséggel tisztelgett négyszázötven éves öröksége előtt. A programsorozat részeként megnyitották a Cserépbe rejtett kincs című kiállítást, az Ahogy ők látják című időszakos kiállítást, az öt állomásból álló ótemető tanösvényt, szerveztek úrvacsorás istentiszteletet, előadásokat és koncertet is.

Cserépfalu a reformáció hatására igen hamar, már az 1600-as évek közepén protestánssá vált, a jelenlegit megelőző templomot már ilyen módon építették fel. A legelső írásos emlék a falu református mivoltáról 1576-ból való. – De mint ahogy egy ember életében, úgy egy gyülekezet életében is vannak mélységek és magasságok. Az évszázadok során sok viszontagságon ment keresztül a közösség, voltak nagy megújulások, építkezések, és voltak „szűk esztendők” is – mondta a gyülekezet lelkipásztora. Gavrucza-Nagy Emese az azóta eltelt idő legfontosabb történésének a gyülekezet fennmaradását, hagyománytiszteletét hangsúlyozta. Azt, hogy a közösség megőrizte református öntudatát, református hitét, templomot épített és újított meg az egri érsekség közvetlen vonzáskörzetében és a rekatolizációs törekvések ellenére is. Az elődök hite, helytállása erőt ad a mindenkori, így a jelenlegi gyülekezetnek is a további építkezéshez, a mindenkori megújuláshoz, ami hamarosan egy régi álom, egy bölcsőde megvalósulásában ölthet testet. A lelkipásztor szerint ez Isten ajándéka a gyülekezet fennmaradásához.

A múlt örökségét tisztelő közösség már fél éve készül arra, hogy méltóképpen ünnepelje meg az évfordulót. A kétnapos programsorozat között minden korosztály talált magának elmélyülésre vagy szórakozásra való elfoglaltságot. Sokakat vonzott dr. Balogh Judit történész, egyetemi tanár a régió reformációjáról tartott előadása, amelyben elhangzott, hogy a környék reformátusainak, így Eger protestáns katonaságának, akik nemcsak a hitüket, hanem a lakosságot, így a lelkészeket is erősen védték, valamint a főkapitányi tisztségben lévő főuraknak köszönhető, hogy ezen a vidéken a XVI. század közepén megerősödött és fennmaradhatott a református hit. Ők határozottan meg voltak győződve arról, hogy a Szentlélek hívta el őket arra a feladatra, hogy minden félelem és nehézség ellenére, háborúkban is kitartsanak a hitük mellett, sőt tovább is adják azt az utódoknak. Ehhez az a szerencsés geopolitikai helyzet is hozzájárult, hogy a vidékre erőteljesen hatottak a debreceni, a sárospataki és a kassai református teológiai hagyományok. De itt voltak még a prédikátorok, akik hiteles Krisztus-követést hirdettek, ami rendkívül nagy lelki erőt adott az embereknek. A túléléshez azonban szükség volt az ő szorgalmukra, találékonyságukra is, mert amikor már nem tudtak búzát termeszteni a vidéken problémamentesen átálltak a szőlőtermelésre, amit a tökélyre fejlesztettek. A történész kiemelte, hogy az emlékezésnél fontos annak a tudatában lenni, és azt tudatosítani, hogy eleink nem csak egyszerűen úgy döntöttek, hogy ők reformátusok lesznek, hanem ezért ők minden korban meg is küzdöttek és a nehéz időkben is kitartottak emellett. A történész szerint ebből a mély elköteleződésből lehet az utókornak tanulnia és a továbbiakban is erőt merítenie.

A gyülekezet elmúlt 450 évét és a régió reformációját egy, a Hernád Kiadó és a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei gondozásában a mai kor igényeinek megfelelően kialakított Cserépbe rejtett kincs című kiállítás foglalja össze a templom karzatán. A tetszetős és rendkívül informatív tárlat létrehozásánál a kiadó és a múzeum munkatársaiból álló csapat a mesterséges intelligenciát is segítségül hívta, ugyanakkor ügyeltek arra is, hogy a megvalósítás összhangban legyen a templom miliőjével. – A tárlat egyértelműen láttatja azt a szomorú tényt, hogy a gyülekezet tagjainak száma egyre kevesebb. Sok képen a templom még tele van, ami manapság ritka és inkább csak a nagyobb ünnepeken fordul elő. Megmutatja a kiállítás azt is, hogy a gyülekezet honnan indult, rávilágít a templom és a közösség körülményeire, de a fotókat nézegetve a gyülekezet lelkiségére is lehet következtetni. Mivel anyakönyvi részletek is fellelhetők a kiállítás anyagában, szinte az egész falu élete kibontakozik a szemlélőben – mondta Asztalos József, a Hernád Kiadó vezetője.

Az évfordulóra elkészült az öt állomásból álló, az ótemetőben lévő kőkultúra tanösvény, amely az egykori ótemető (feltételezhetően Árpád-kori) kőből faragott sírköveit ismerteti meg a látogatókkal eredeti helyükön. A tanösvényről a gyülekezet gondnoka mesélt. – A bükkaljai településeket a kő hazájának is lehetne nevezni, hiszen errefelé mindenféle és fajta kő megtalálható. S mivel az elődök közül sokan a kőfaragásból éltek, számtalan gyönyörű, művészien megmunkált sírkő maradt fenn kezeik nyomán, köztük ismert embereké is. A mesteremberek munkáin szépen végig követhető, hogy miképpen váltakoztak az egyes korok sírköveinek stílusirányzatai – mondta Kósik István. A reformátusok egyik szimbólumával, a kehellyel jelölt tanösvényt gyalogosan 30-35 perc alatt lehet bejárni árnyas, ligetes úton.