Megemlékezni azokról az emberekről, azokról az eseményekről érdemes, akiket megkülönböztet valami a hétköznapitól. Akik azért lehetnek különbek, mert szilárd meggyőződéssel és bátor hittel vállalták a megpróbáltatást és még az életüket is készek voltak feláldozni Krisztusért.
November 16-án Sárospatak református temploma azért telt meg a Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezeteinek képviselővel, mert a 350 évvel ezelőtt elítélt és gályára hurcolt protestáns lelkipásztorokra emlékeztünk. Az ő hűségük ma is példát adhat és megerősíthet, hogy a győzelem nem itt a földön, hanem az Isten országának építésében van igazán elkészítve.
Az Egyházkerület püspökének, Barna Sándornak igehirdetése Dániel könyvének ismert történetéről szólt. A három ifjút azért vetik a tüzes kemencébe, mert nem hajolnak meg a szobor előtt, amit Babilónia királya állíttat, hatalma jeleként egy ország elé. Isten gyermekei, hitvallóként állnak elénk. Akkor is, amikor tűzbe vetették őket, és akkor is, amikor vízbe, gályára láncolva akarták halálba küldeni. Mert az élet Ura minden korban megmutatja mentő szeretetét, sőt a hatalmasságokat is térdre kényszerítő erejét. Mi egészen bizonyosan tudhatjuk, hogy az örök élet ígérete Jézus Krisztusban a miénk, ezért érdemes megállni a hitben és vallást tenni az élet Uráról ma is.
A lelkész-presbiteri konferenciát Dr. Szemán Ákos egyházkerületi presbiteri főjegyző, valamint a befogadó sárospataki gyülekezet nevében Dr. Fodor Ferenc lelkipásztor köszöntötte.
„A gályarabság története ötszáz éves egyháztörténetünk legfényesebb lapja, református azonosság tudatunknak leglényegesebb építőeleme.” – ezzel a gondolattal kezdte előadását Dr. Dienes Dénes professzor. Ezt a hitvalló tettet nemcsak őriznünk kell, hanem kötelességünk tovább adni nemzedékről-nemzedékre. A gályarabságra hurcolt prédikátorok sorsának alapos ismerője ezúttal is szemléletes képet adott a kor történelmi hátteréről és az egyház helyzetéről.
A három részre szakadt országban törvénytelenség uralkodik, jog- és létbizonytalanság van. Ebben a szituációban bontakozik ki egy koncepciós per, amely azt célozza, hogy a 80 %-ban protestáns magyar királyság rövid időn belül váljon teljes egészében római katolikussá. A koncepciós per első lépése Bársony György címzetes váradi püspök 1671-ben kiadott műve, aminek az a lényege, hogy érvénytelennek minősíti a korábban megalkotott törvényeket. Ennek következtében katonai erőszakkal visszaveszik vagy lerombolják a templomokat, a lelkészeket és tanítókat megfosztják hivataluktól a híveket pedig próbálják visszatéríteni a katolikus egyházba. Majd ez a koncepciós terv kiteljesedik haza és felségárulás vádjával, valamint a katolikus egyház megsértésével, mivel a misét kárhozatos bálványimádásnak tartják. 1674. március 5-én Pozsonyba hívtak mintegy négyszáz protestáns lelkészt és tanítót, aztán áprilisban halálra is ítéltek. De felkínálják, hogy ha áttérnek kegyelmet kapnak Ez azonban legnagyobb döbbenetükre nem történik meg, senki nem tér át. Az ítéletet azonban nem lehetett végre hajtani, 400 embert mégsem lehet lefejezni, mert a Habsburg- ház szövetségese a református Hollandia és az anglikán Brit királyság támogatását nem veszíthették el. Végül a cél az maradt, hogy meg kell törni az ellenállókat. Volt, aki elmenekült, volt, akit bebörtönöztek, végül 40-50 prédikátort ítéltek – törvényellenesen természetesen – gályarabságra Nápolyba, illetve kisebb részüket Buccariba. Két esztendő múlva szabadulnak, de végső soron ez nemcsak személyes történet, hanem az anyaszentegyházé is, mert ugyanolyan hitvalló módon viselkedtek a gyülekezetek is.
Kocsi Csergő Bálint megírta a történetét azoknak, akiket a gályára küldtek, fel is veti ezt a kérdést, hogy miért választották inkább a halált, illetve a gályát és azt válaszolja erre, hogy azért, mert lényegében a gyülekezeteket vállalták. Ezt nem szoktuk emlegetni, pedig nagyon lényeges dolog, hiszen amikor visszatértek és az országgyűlés helyreállítja a jogi helyzetet, akkor megvannak a gyülekezetek, van hová visszatérni. Visszakapják a templomaikat, a parókiákat, mert a gyülekezetek a hitvallásoktól nem szakadtak el, hanem megmaradtak. A magyar református egyházban jelen van az egyéni kegyesség, már nagyon sokan tudnak olvasni, ezért családi körben is meg lehet tartani a gyülekezetet. Így megemlékezésünk tehát nem csupán hitvalló lelkipásztorainkról, de hitvalló gyülekezeteinkről is szól.
Valójában azt látjuk ebben a történetben, hogy a magyar református Egyház épülete sziklára épült. Az Isten Igéjének sziklájára. Ez az Ige tartotta meg ebben a rettenetes mélységben a gyülekezeteket 10 éven keresztül, mert az Isten Igéjének a sziklájára építették fel atyáink az anyaszentegyházat és nekünk ezen az alapon kell tovább építkeznünk. – zárta gondolatait ezzel a üzenettel Dr. Dienes Dénes.
Emlékezésre szólította a gyülekezetek közösségét Dr. Rákos Lóránt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese. A rimaszombati emlékzsinat Gályarab emlékút létrehozásáról döntött, amely azon gyülekezeteket érinti, ahol gályarabságot szenvedett lelkipásztorok szolgáltak. Ezen gyülekezetek egy kültéri használatra készült fordított pajzs alakban elhelyezett horgonyt -László Ottó hanvai iparművész alkotását- és egy belső térben használatható emlékoklevelet vehettek át. Öt felvidéki és öt tiszáninneni gyülekezet vihette magával az emlékút jelképeit: Hanva, Kelemér, Miskolc-Avas, Naprágy, Pozsony, Putnok, Rimaszombat, Sárospataki Református Kollégium, Tornalja, Zubogy.
A jelképeket Géresi Róbert és Barna Sándor püspökök adták át a gyülekezetek lelkipásztorainak.
A konferencián énekkel szolgált Kis Gergely Márton, a „Népművészet Ifjú Mestere”, a törökbálinti gyülekezet lelkésze
A konferenciát Kolumbán Gábor egyházkerületi lelkészi főjegyző szavai zárták.
Ezt követően a Sárospataki Református Kollégium udvarán a Gályarab emlékmű koszorúzására vonult át az emlékező közösség
A zenei szolgálatot a nap folyamán a Sárospataki Református Kollégium Kórusa végezte
Vezényelt: Bereczki Róbert zenetanár, karnagy
orgonán közreműködött: Dr. Mellesné Boross Kinga
A gályarab évforduló kapcsán a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem pályázatot írt ki református középiskolás diákoknak a gályarab-perek kezdetének 350. évfordulója alkalmából, "Itt nem ember, hanem Isten ügye forog veszedelemben" címmel. A pályázat részletei megtalálhatóak az Egyetem honlapján. Szeretettel várják a pályázatokat, melyek beküldési határideje 2025. január 15.
Pályázati felhívás
A gályarabper 350. évfordulója alkalmából