Három gyülekezet köszönte meg az Úr Jézus Krisztusnak, hogy olyan lelkészt biztosított a Felsőtárkányi Missziói Egyházközségnek, aki immár húsz éve szolgál közöttük.

A kis létszámú, de élő Felsőtárkányi, Andornaktályai és Recski Református Missziói Egyházközség gyülekezetei október 26-án a felsőtárkányi Faluházban tartották meg hálaadó istentiszteletüket megköszönve az Úrnak Hajdu László lelkipásztor 20 éves szolgálatát, aki ünnepi beszédét a 126. zsoltár 3. versével vezette fel:

Mint fogalmazott ez az ige nem csupán ezt az alkalmat fejezi ki hűen, hanem talán az elmúlt 20 esztendőt is. Azt, hogy alkalmatlan voltom ellenére Isten mégis használt engem, és több-kevesebb sikerrel, de áldott munkatársakkal mindvégig Isten országát építettük.

Hajdu László a kezdetekről, elhívásáról, tanulmányairól és az eltelt 20 évről az Európa Rádiónak mesélt. Elmondta, hogy a lelkészi hivatás csírái már gyermekkorában, a szülői házban gyökeret eresztettek a lelkében, hiszen édesapja, Hajdu Ferenc és édesanyja, Hajduné Ferencné Báthori Aranka szintén lelkipásztor volt.

– Már egészen pici koromtól fogva láttam, hogy mit jelent a lelkészi szolgálat, ami nagyon megtetszett, de akkor még csak egy elhatározás élt bennem arról, hogy egyszer majd én is erre a pályára lépek, ám ehhez a pályához elhívás szükséges onnan felülről. Az a megerősítés azonban, hogy engem az Úr valóban ezen a pályán akar látni, csak jóval később, a gimnáziumi évek után, a teológiai felvételi előtti időszakban érkezett meg – idézte fel a lelkipásztor, aki középiskolai tanulmányait elhatározásának megfelelően tudatosan tervezte meg, így más középiskolát kizárva csak a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonba jelentkezett, ahol Pápay Sándor osztályába került. – Tőle nemcsak tárgyi tudást kaptunk, hanem hitbeli nevelést is, ami megerősített az elhívásban – mutatott rá. Ezt követően – mint fogalmazott – az Úr próbára tett egy kis kerülő úttal. Érthetetlen módon hiába teljesítettem ugyanis a legjobban a Debreceni Református Hittudományi Egyetem felvételi vizsgáján, mégsem vettek fel. Ezért egy évig fogyatékos gyerekek körében végeztem szolgálatot, ahonnan – hál’ Istennek – a Sárospataki Református Teológia Akadémiájára (ma: Sárospataki Református Hittudományi Egyetem - a szerk.) vezetett az Úr, amit 2005-ben végeztem el. A hatodévi gyülekezeti gyakorlat során az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese, dr. Kádár Zsolt mellé kerültem. Ennek köszönhetően hamar megismertem és beleláttam az Egri Református Egyházközség életébe, s miután 2005 őszén megürült az egervölgyi szórványgyülekezetek (egymástól távol élő, szétszórtságban elő, kis létszámú csoportok gyülekezete – a szerk.) gondozási szolgálata kézenfekvő volt, hogy a kerület akkori püspöke, Csomós József, ezek ellátására engem nevezett ki. Akkor még csak az andornaktályai szórványgyülekezet létezett, és nagyon sokáig könyvtárakban, művelődési házakban, magánházakban a kiskonyhában leülve tartottuk meg az istentiszteleteket a nagyvárosi gyülekezetekével megegyező liturgiával és ugyanazt az élményt nyújtva, azzal a különbséggel, hogy ezek az alkalmak általában sokkal személyesebbek, sokkal emberközelibbek voltak.

Mára már az egykori szórványokból missziói egyházközségek lettek: a Felsőtárkányi, az Andornaktályai és a Recski Református Missziói Egyházközség. Hajdu László szerint az eltelt 20 év legnagyobb eredménye, hogy ma már mind a három helyen templom áll, a legfontosabb pedig az, hogy van kinek hirdetni Isten igéjét, s bár nincsenek sok százan, mint az egervölgyi katolikus testvéreik, de Istennek hála, élő gyülekezetek.

Ez utóbbi megállapítást támasztja alá, hogy sokáig még hittanóra sem volt a szórványokban, így nagy kihívást jelentett a fiatalok bevonása a gyülekezeti életbe. A lelkipásztor pozitívumként értékelte, hogy az iskolai hittanoktatás bevezetése eredményeképpen – ami a felsőtárkányi egyházközségben már régóta működik – a gyülekezetekben is megjelentek a gyerekek. A presbitérium összetétele szempontjából Hajdu László kiemelte Andornaktályát, ahol a tagok 60 százaléka a 40-50-es korosztályból került ki. Megjegyezte, hogy a recski gyülekezetben szintén elindult a hitoktatás, de véleménye szerint itt egy kicsit nehezebben alakulnak a dolgok, ami arra vezethető vissza, hogy sok a családos ember, akik hétvégén nem tudnak jelen lenni az istentiszteleteken. – Ennek ellenére nem adtuk fel, próbálkozunk! – hangsúlyozta.

Hajdú László a következő 10-20 év feladataival kapcsolatban azt a célt jelölte ki, hogy ezeket a fiatalokat bevonják a gyülekezeti közösségbe. – Akkor lennék igazán boldog, ha a belső, a lelki templomunk is épülne – mondta hozzáfűzve, hogy egyszer azt hallotta valakitől, hogy a legnehezebb út az ember fülétől a szívéig eljuttatni az evangéliumot, mert csak így születnek meg a csodák. – Én ezt az utat szeretném segíteni és szolgálni, ezért szeretnék imádkozni – jelentette ki.

FOTÓGALÉRIA