Hajdu Enikő Márta több mint egy éve szolgál a putnoki és a seréynfalvai református gyülekezetben, beiktatását a putnoki, serényfalvai és a nagybarcai gyülekezet lelkipásztori tisztségébe Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese végezte szeptember 6-án ünnepélyes istentisztelet keretében.

A beiktatáson a gyülekezet tagjai mellett a környező települések lakói, lelkipásztorok, egyházi vezetők, közéleti személyiségek és más felekezetek képviselői is jelen voltak. A beiktató istentiszteleten Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. A beiktatási szertartást Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese végezte. Átadta a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét Hajdu Enikő Mártának, majd üdvözölte a lelkipásztori közösségben, végül igei áldását adta.

Hajdu Enikő Márta lelkipásztorral a beiktatási ceremónia előtt az Európa Rádió készített interjút, amelynek szerkesztett változata alább olvasható el.

A beiktatáson a gyülekezet tagjai mellett a környező települések lakói, lelkipásztorok, egyházi vezetők, közéleti személyiségek és más felekezetek képviselői is jelen voltak.

A beiktató istentiszteleten Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.

A beiktatási szertartást Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese végezte. Átadta a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét Hajdu Enikő Mártának, majd üdvözölte a lelkipásztori közösségben, végül igei áldását adta.

Hajdu Enikő Márta lelkipásztorral a beiktatási ceremónia előtt az Európa Rádió készített interjút, amelynek szerkesztett változata alább olvasható el.

Miért választotta pont ezt a hivatást?

Lelkészcsaládban nőttem fel. Édesapám lelkipásztor volt, édesanyám pedagógus. Ő amint lehetett levelezőn elvégezte a teológiát, utána pedig lelkészként szolgált. Az ő indíttatását az is magyarázza, hogy az édesapja, az én nagypapám, is lelkipásztor volt. Az, hogy én ezt a hivatást választottam benne volt a levegőben, ami talán mégsem lehetett olyan egyértelmű, hiszen a szüleim hivatását, a családi hagyományt csak én folytatom, a testvéreim nem, és bennem is csak 16 éves gimnazistaként fogalmazódott meg, hogy a teológia felé fordulok. S mivel ez az irányultságom az iskola végéig kitartott, jelentkeztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre. Ezután az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközségben, majd az Ózd-belvárosi református gyülekezetben, illetve e területek szórványgyülekezeteiben szolgáltam.

Milyen követendő példát mutattak Önnek a szülei? Mit tanult tőlük?

Például azt, hogy miként kell hűségesen végezni a szolgálatot, hogy kell igét hirdetni és szeretettel fordulni az emberek felé… nagyon sokat segítettek ezekben. De volt olyan időszak is, amikor édesanyámmal együtt szolgáltunk az Ózd-sajóvárkonyi gyülekezetben… Csodálatos évek voltak ezek… az imahetek, a gyülekezeti kirándulások, az evangelizációk… mind-mind áldott alkalom volt. A szolgálni akarást, az elszántságot, a kitartást láttam és tanultam tőlük. Azt hogy igenis menni kell és hirdetni kell az igét. Érdekes: édesapám is az ózdi gyülekezetből indult annak idején a teológiára, mint ahogy én is, és első szolgálati helye is az Ózd-sajóvárkonyi gyülekezet volt, mint ahogy az enyém is… Úgy tűnik, valahogy az ő nyomdokain jártam és járok.

Hogyan került Putnokra?

Egy kis kihagyás után. Volt idő a lelkészi szolgálatomban, amikor Dédestapolcsányba költöztem a családommal és más területeken is dolgoztam, de Isten meghallgatta imáimat arról, hogy ismét gyülekezetbe szolgálhassak és 2023-ban esperes úr helyettes lelkészként a nagybarcai gyülekezethez helyezett, tavaly július 1-jétől pedig szintén helyettes lelkészként Putnokra, ahol meleg szeretettel fogadtak, de megmaradt a nagybarcai gyülekezet is.

Milyennek ismerte meg a putnoki és leányegyházközségét, a serényfalvai református gyülekezetet?

Nagyon melegszívű, szerető és összetartó gyülekezetek, és ami nagyon fontos, igehallgató gyülekezetek. Tavaly a legnagyobb hangsúlyt a hittanoktatásra, a gyerekfoglalkozásokra fektettük, mert szeretnénk bevonzani a közösségeinkbe a fiatalokat. Idén pedig nagyon készültünk a beiktatásomra, hiszen ez nagy eseménynek számít itt. Hálát adok Istennek, és hálás vagyok a presbitériumnak és közösségeink minden tagjának, hogy összefogottan, egymásra figyelve és egymásra hangolódva tudtunk készülni erre a nagy napra, és miután lemegy az ünnep láza, át tudjuk majd gondolni az új feladatokat is, hiszen bőven van mit csinálni.

Milyen tervek fogalmazódtak meg eddig Önben?

Úgy vagyok én ezzel, hogy ami rám bízatott, azt továbbadom. A növekedést Isten adja. Egyetlen mag sem hull rossz helyre, hanem egyszer majd kikél. Az viszont mindig rajtunk múlik, hogy milyen talajba hullik, hogy mi lesz a sorsa. A tervekre térve, én például nagyon szeretem a kötetlen formában megvalósuló bibliaórákat, azokat amikor az ige üzenetéről, a gondjainkról beszélgetünk, és arról, hogy Isten szava mit mozdított meg a szívünkben. Nagyon szeretnék többféle rétegalkalmat beindítani. Reményeim szerint a középiskolákban nem csupán a fiataloknak, hanem a tanároknak is bevezethetjük a hitéleti foglalkozásokat. Mindannyiunk örömére szolgál, hogy alakult egy kis kórusunk, már újonnan hozzánk csatlakozott tagjaink is vannak, szépen alakul a repertoárunk is, és úgy látom, hogy színesíti, erősíti a közösséget.

FOTÓGALÉRIA