László Attila, a 2011-es Csillag Születik győztese adott koncertet Miskolcon, a vasgyári református templomban, szeptember 4-én. Az egyházközségben rendkívül fontosnak tartják, hogy az egyházi, hitéleti alkalmak mellett kulturális programokat is rendezzenek. A koncert bevételét a templom előtti parkoló kialakítására szeretnék majd fordítani.
A fiatal énekes a székelyföldi Kézdivásárhelyen született. Már gyerekkorában megmutatkozott zenei tehetsége: egy alkalommal a helyi templom kántora figyelt fel rá, aki magánórákon kezdte tanítani. Aztán a fiú az egyházi kórusban zongorázott és orgonált az ünnepek alkalmával. Jelentkezett az Erdély Hangja című tehetségkutatóba, de a döntőbe nem került be. Bár csalódás volt számára a megmérettetés, mégsem hagyott fel az énekléssel. 2011-ben költözött Magyarországra a szüleivel a Csillag Születik kedvéért, ami aztán meghozta számára a régen várt sikert.
Számos helyen felléptél már. Melyik a legemlékezetesebb koncerted?
Nagyon sok minden történt velem az elmúlt öt év alatt, amióta Magyarországon élek. Az egyik legszebb élményem, mikor több százezer ember előtt énekelhettem Budapesten. A legjobb érzés mégis az volt, mikor Kézdivásárhely mellett egy hegyen tízezer ember gyűlt össze, hogy meghallgasson, én pedig megköszöntem nekik, hogy támogattak. A verseny óta sok helyre eljutottam: Amerikába, Kanadába, Svédországba. Januárban pedig Ausztráliában, Sydney-ben lépek fel az ott élő magyaroknak.
Amikor megérkeztél Miskolcra, sokan odamentek és gratuláltak. Hogyan kezeled a sikert?
Ez egyfajta visszajelzés számomra, hogy szeretik azt, amit csinálok, amilyen vagyok, és ez feltölt, még jobban motivál. Miskolcon nem volt még koncertem, ezért különösen is jól esett a fogadtatás.
Milyen repertoárral készültél?
Mivel tudtam, hogy ez egy másfajta hangulatú koncert lesz, igyekeztem a hely szelleméhez igazodni. Saját dalokat és feldolgozásokat egyaránt hoztam.
Mesélj nekünk az első lemezedről!
A címe: Ezer szív együtt dobban. A 2012-ben megjelent lemez csak saját dalokat tartalmaz. Bár ezeket nem én írtam, hanem Závodi Gábor és Dandó Zoltán, a szöveget pedig Kovács Enikő. Azóta nagyon sok új dal is született. Közben rájöttem, hogy csak úgy lehetek saját magam, ha a saját gondolataimat, érzéseimet fogalmazom meg a közönségnek.
Mit jelent számodra az éneklés, a zene?
Szeretek énekelni. Úgy érzem, hogy kaptam ezt a talentumot, és kötelességem, hogy éljek vele és fejlesszem. A tehetség önmagában nem elég: nagyon sok munkát kell bele tenni. Ez rajtunk múlik. Én úgy érzem, azért vagyok, hogy ezt csináljam!
Hogyan tudod összeegyeztetni a fellépéseket a tanulással?
A kettő nagyon jól megfér egymás mellett, hiszen hétköznap iskolába járok, hétvégén meg fellépni.
Azt írod a honlapodon, hogy sikeres, elismert énekes szeretnél lenni.
Igen. Ezt most is így gondolom. Az az álmom, hogy amikor felmegyek a színpadra, akkor a közönség a saját dalomat énekelje hangosan. A szerzőnek és az előadónak is az a legnagyobb boldogság, amikor ismerik a dalait és egy-egy sor szállóigévé válik. Szeretnék letenni valamit az asztalra, alkotni valami maradandót. Amikor ezt kimondom, belátom, hogy ezért nagyon sok mindent kell még tennem...