Felszentelték a sajóládi református templomot. A háromezer fős település reformátusai 2014-ben vágtak bele az építkezésbe. A munkálatokat a magyarországi gyülekezetek 17,5 millió forinttal támogatták. A templomszenteléssel és az azt követő Kálvin-szobor avatással véget ért a reformáció emlékéve a Tiszáninneni Református Egyházkerületben, mely során jubileumi programokkal, konferenciákkal és hálaadó istentiszteletekkel emlékeztek a reformáció kezdetének 500. évfordulójára.
„Dicsérjétek az Urat, akik szolgái vagytok, akik ott álltok az Úr házában” – a Zsoltárok könyvéből idézett az október 29-ei ünnepségen Csomós József református püspök, aki igehirdetésében emlékeztetett: templomot először sátorból, később kőből építettek az emberek azért, hogy találkozhassanak egymással és Istennel. „A szándéka a templommal az volt, hogy felkészítsen a helytállásra, hiszen az Úr házában állni valamivel szemben való megállást, a szilárdságra való törekvést és a megmaradást jelenti” – hangsúlyozta.
Az igehirdető szerint az ember mindig kész olyan világot építeni, amiben lecseréli az Istent, de – mint figyelmeztetett – ez az út a pusztuláshoz vezet. Ezért is fontos, hogy az ő szolgái láthatóvá tegyék az Urat ebben a világban. „Isten azért engedi meg nekünk, népének, hogy házat emeljünk az ő tiszteletére és eljöjjünk az imádság házába, hogy arra a helytállásra készüljünk fel, ami képes őt megvilágítani. A dicséret ezen a helyen nem más, mint ő rá mutatni, az emberi élettel őt megvilágítani” – fogalmazott.
A sajóládi református templom alapkövét 2014-ben tették le. Ebben az évben az október végi perselypénzeket az építkezés támogatására ajánlották fel a magyarországi református gyülekezetek. Az adományokból összesen 17,5 millió forint gyűlt össze, amiből a szigetelést, a burkolást, a festést, a fűtés- és vízhálózat kiépítését, a karzatot, valamint a nyílászárók cseréjét végezték el. A beruházást az egyházkerület kiemelt építési ügyként kezelte, megvalósítását a település önkormányzata és magánemberek is támogatták.
A munkálatok három éven át zajlottak, mire a gyülekezeti ház átalakításával és az új épületrészek felhúzásával elkészült a kétszáz férőhelyes templom, amiben egy kisebb terem, mosdóhelyiségek és egy iroda is helyet kapott. Victor Anna elmondta, még sok teendőjük van: hátra van például az alagsor rendezése, a toronyba pedig egy új harangot szeretnének. A sajóládi református lelkész szerint szívből és szeretetből építettek templomot, és ha voltak is kisebb zökkenők, azokat Isten a „lelki templom” javára fordította.
T állai András parlamenti államtitkár beszédében rávilágított, hogy a református templom az áldozatvállalás, az imádság és a szeretet eredménye, és hogy a sok gond és nehézség sem tudta kioltani a helyiekből azt a szándékot, hogy hajlékot emeljenek. „A templom a közösség hitét és élni akarását fejezi ki. Attól szépül meg igazán, hogy az emberek szívüket-lelküket is beleépítik. Rohanó világunkban nagy szükség van arra, hogy legyen egy hely, ahol elcsendesedhetünk és imádságra hajthatjuk a fejünket. Kell egy hely, ahol bensőséges kapcsolatba kerülhetünk Istennel. Ez a hely az Isten háza” – fogalmazott a miniszterhelyettes.
Pozbai Zoltán polgármester szerint miközben az egyházak ma azzal küzdenek, hogy megtartsák és megszólítsák régi és új híveiket, ez a református közösség erős hitére támaszkodva, bízva az Úrban mert nagyot álmodni és az áldás nem maradt el. A polgármester szerint a templomépítés új korszakot jelent a falu életében csakúgy, mint ahogy az ötszáz évvel ezelőtti események is új kezdetet teremtettek Európában és Magyarországon is.
Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok előadásában a reformáció jubileuma kapcsán életre hívott egyházkerületi rendezvényeket összegezte. Elmondása szerint szoboravatással, emléktábla-leleplezéssel, konferenciákkal és hálaadó istentiszteletekkel emlékeztek a hitújítás kezdetének 500. évfordulójára. Úgy vélte, az emlékezés amellett, hogy a reformáció célját és központi üzenetét eleveníti fel fontos, hogy ne múljon el nyom nélkül. „A reformáció kezdetének 500. emlékéve bármely rendezvényének csak akkor van értelme, ha üzenete van számunkra az életre és az örök életre nézve is. Ha ott van az egyéni reformáció csírakérdése: hogyan találhatom meg a könyörülő Istent és hogyan lehet üdvösségem. Csak úgy, ha hittel megvallom, hogy kegyelemre szoruló és vágyó tagja vagyok Krisztus testének, az egyháznak. Ha engedem, hogy Jézus éljen bennem, és cselekedjen rajtam keresztül, és ha Isten igéjét életem zsinórmértékének tekintem!”
Az istentiszteletet követően a templom előtti parkban felavatták Kálvin János mellszobrát. Juhász Zoltán iparművész alkotását a település önkormányzata állíttatta a reformáció 500. évfordulójára.
Szöveg és képek: Kojsza Péter
Az alkalomról készült videofelvétel itt tekinthető meg: