Az augusztus 27-ei eseményen Baksy János , a házigazda gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket a zsoltáros szavaival: „Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!” (Zsolt 122,6-8.)

Alázat és felelősség

Csomós József , a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében emlékeztetett, hogy a reformáció kezdete óta 500, a Második Helvét Hitvallás elfogadása óta pedig 450 év telt el. Ez idő alatt „az Úr volt a hajlékunk nemzedékről nemzedékre”, és ez magában hordozza az alázatot és a felelősséget is.

– Mennyi mindent szoktunk felsorolni, amiről azt hisszük, hogy velünk kezdődött, vagy nélkülünk nem lett volna meg. Mózes alázata azonban megállít: bármit tettél is, az csak belesimult Isten eleve elrendelt akaratába – hangsúlyozta az igehirdető. Kiemelte: az évforduló jó lehetőség arra, hogy számba vegyük napjainkat, a jót és a rosszat egyaránt, hogy aztán „a bölcs szívig vigyük tovább azokat”.

A 84. zsoltár válogatott verseivel köszöntötte az istentisztelet résztvevőit Mészáros István , a Zempléni Református Egyházmegye esperese. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek Téged!”

Kálvin és a magyarok

„Létezne-e magyarság, ha nem lett volna Kálvin?” – tette fel a kérdést Bátoriné Misák Marianna , a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek munkatársa, aki Kálvin János munkásságáról és a reformáció magyarországi hatásairól tartott előadást.

Mint kifejtette, Isten hatalmasat cselekedett a reformáció munkájával. Kálvin János tanításai kapaszkodókat jelentettek a nemzethalál szélén álló eleinknek. „A mohácsi tragédia által lelki mélységbe taszított magyarok megtapasztalhatták, hogy mégis szereti őket az Isten, és megragadhatták feléjük kinyújtott kezét!”

Az ünnepi istentiszteletet követően a reformáció 500. évfordulója alkalmából felállított kopjafát avatta fel a gyülekezet Szebeni Endre, Pálháza polgármestere, valamint Mészáros István református esperes közreműködésével.

Szöveg: Kojsza Péter

Képek: Bódisz Attila