Szinte hihetetlen volt számomra, amikor kiszámoltam, hogy idén már a hatodik Vakációs Bibliahetet tartottuk meg a bükkábrányi gyermekeknek. Azért is így fogalmazok, mert felekezettől, életkortól függetlenül szólt az evangélium az arra vágyók számára. Az idei programterv igazán különleges volt. Az online világ, az okos eszközök beszippanthatják gyermekeinket, ha nem vagyunk kellően elővigyázatosak. Mégis az „Éld át!” nevet kapó gyermekhét erre alapozott, azonban nem úgy ahogy most sokan gondolják.

A virtuális világban élő gyermekeknek mutattuk meg az ő nyelvükön azt a világot, amit Jézus tárt elénk. Mint valóság elevenedett meg a virágvasárnapi történet a hétfői napon, amikor örömujjongással vártuk a városba érkező királyt. Éreztük és tapasztaltuk, hogy a mi Urunk nem egy távoli istenség, hanem egy közel jövő jó Barát, az igazi Messiás. A hétfői napnak a pálmaágakra emlékeztető zöld volt a színe. Kedden már kék pólóban érkeztünk, és várva vártuk, hogy a templomunkba rendezett jeruzsálemi piac előtt vajon mi fog történni.

A VR szemüveg a Bethesda tavához repített el bennünket, nem is olyan messze Jeruzsálemtől. Hogy lehet, hogy egy 38 éve beteg embernek gyógyulást hoz valaki? Amikor egy betegnek nem volt segítsége, nem volt embere, de lett Krisztusa. Megtapasztaltuk, hogy mélységeinkben, betegségeinkben hordoz, vigasztal és felkarol bennünket Ő, a gyógyító. Szerdán fehér kis angyalkák sorakoztak a Tornácos Ház udvarán.

A fehér szín jelezte a mai bibliai történetet, a 10 leprás gyógyítását. Szülők, gyermekek, sőt még mi is munkatársak megtapasztaltuk a felszabadulás, megszabadítás örömét. Azonban az Ige figyelmeztet bennünket arra, hogy ne felejtsünk hálát adni a mi mennyei Atyánknak mindenért. Olyan természetesnek vesszük az egészségünket, életünket, szemünk fényét és azt a sok földi dolgot, ami megadatott számunkra. Ne felejtsük el, hogy semmit sem hoztunk és semmit sem vihetünk magunkkal, mindenünk amink van a mi mindenható Istenünk ajándéka. A hét végéhez közeledve a csütörtöki napon élhettük meg az ökumenizmus igazi jelentőségét, amikor a római százados szolgájának a meggyógyítás elevenedett elénk. Hogyan tart meg a hit? Hogyan lehet az, hogy a semmiből meggyógyul, az aki beteg? Egyedül hit által! Egyedül Krisztusban! Akiben nincs személyválogatás, nincs hovatartozási korlát, nincs kirekesztés vagy megítélés. Egyedül szeretet van Benne és általa. Itt tapasztalhattuk meg igazán, hogy bár felekezetünkben mások, de Krisztusban egyek vagyunk.

Az utolsó napon a sárga szín a Szentlélek Isten kitöltetésére emlékeztetett bennünket. 2024. a református egyházunkban az ÉLŐ IGE éve. Azt hiszem az utolsó nap koronát adott a hetünkre, hiszen az Ige valóban élővé lehet bennünk a Szentlélek által. A vasárnapi Istentiszteleten felhangzottak a tábori énekek, és egy szívvel adtunk hálát a tábori hétért.

A mai világunkban nem divat templomba járni, se gyülekezeti közösségeinkhez tartozni. Szívemben hiszem és Isten reménységet ad affelől, hogy ez a magvetés ideje. Hogy azoknak a gyermekei, akik részt vettek ezen a héten olyan bibliai alapokon fekvő értékeket kaptak, amit senki és semmi nem vehet el tőlük, és bízunk abban, hogy megtartó erő lesz életük viharaiban. „Ezért tehát nem azé. aki akarja, sem nem azé. aki fut. hanem a könyörülő Istené.” Róma 9:16.

Ezen az úton is meg szeretném köszönni azoknak a presbitereknek, munkatársaknak, gyülekezeti tagoknak és szülőknek, akik támogatták, segítettek és imádságban hordozták ezt a tábori hetet. Istenünk áldása maradjon mindannyiunkkal!