„Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (4)

Pál apostol idejében egy család élete nem a gyermekek körül forgott. Gyermeknek lenni egyenlő volt a teljes kiszolgáltatottsággal és jogfosztottsággal. A gyermeknek nem voltak jogai, csak kötelességei, teljes mértékben a családfőtől, az apjától függött, aki teljes hatalommal rendelkezett gyermeke felett. Az apostol, amikor levelében kitér az apa-gyermek kapcsolatra, nem az apai tekintélyt akarta megerősíteni, hanem a feléjük intézett felszólítással éppen a durva, sokszor a gyermekkel szembeni könyörtelen bánásmódnak akart határt szabni. Mert Isten előtt a kicsinyek is ugyanolyan értékesek, mint a nagyok, sőt a legkisebbek kiszolgáltatott helyzetét Krisztus példaként állítja a mindenkori tanítványai elé.
Talán nem túlzok, ha azt állítom, szülőnek lenni az egyik legnehezebb feladat. Amíg nincsenek gyermekeink, vannak elveink arról, hogyan is fogjuk őket nevelni. És ezek az elvek a hónapok, évek alatt lassan elkopnak, és bennünk állandó a tanácstalanság és a bizonytalanság: vajon jól csináljuk? Milyen felnőtt lesz a gyermekemből? Hogy lehet kijavítani azt, amit elrontunk a nevelésben?
Mai Igénk minden, különösen is kiskorú gyermeket nevelő szülők számára a legfontosabb nevelési irányt adja meg. Gyakorló szülőként mindannyian megtapasztaljuk, sajnos nagyon is könnyű a gyermekeinket „ingerelni”, provokálni. Gyermekeink annyiféle, tőlünk jövő feszültségnek vannak a mindennapokban kitéve. Kedves szülőtársak, legyünk önmagunkhoz őszinték Isten színe előtt, hányszor csattan gyermekeinken a mi tehetetlen dühünk, munkából hazavitt feszültségünk „ostora”, az óvodából, iskolából hazaért gyermek már csak az indulatainkat tapasztalja elfogadásunk helyett. Saját frusztrációnk és feszültségünk nem lehet a fegyelmezésünk alapja!
Hányszor támasztunk feléjük kimondva, kimondatlanul irreális elvárásokat, hasonlítjuk őket feleslegesen másik testvérhez, osztálytárshoz? Érzelmi zsarolások és játszmák eszközeivé válnak, veszekedések szenvedő alanyaivá. Milyen sokszor kritizáljuk őket lehúzva, ahelyett, hogy odaélnénk eléjük a krisztusi mércét és életet. Prédikációkat és szentbeszédeket szívesen tartunk nekik, de a nevelésünkből hiányzik a hitelesség és a Krisztusra mutatás.
Az Ige második fele épp ezt a hitelességet várja el tőlünk. A Krisztusban megújult szülők életében nincs helye a kettős mércének! A viselkedését ne csak a szavaiddal, hanem a megszentelt életeddel formáld. Lásson téged bocsánatot kérni, ha megbántottad. Merjük felvállalni előttük, ha hibáztunk, és egy helyzetben rosszul reagáltunk. Mert ha ezt fel tudjuk tenni, akkor arról a mindhalálig engedelmes Fiúról is bizonyságot tudunk tenni, aki mindannyiunkért életét adta, és Aki megváltásával azt is képes meggyógyítani, amit mi szülőkként elrontunk. Ámen.

Imádság:
Mennyei Édesatyánk! Kérünk, segíts meg minket életünk legnehezebb feladatában, hogy lehessünk olyan szülők, akik nemcsak abban segítjük gyermekeinket, hogy igazi önmagukká válhassanak mind egyéniségükben, mind viselkedésükben, hanem Rád találhassanak, és felismerhessék, ők a Te megváltott gyermekeid! Ámen.