„Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekek, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.” (1-2)

Követünk másokat közösségi felületeken, akik meghatározzák világlátásunkat, értékrendünket. Jól esik, ha minket is egyre többen „bekövetnek” egy-egy csatornán, oldalon. A követés ma már más értelmet nyert, átszövi mindennapjainkat, virtuális életünket. Pál apostol szavait nemcsak ezért olvassuk szinte minden rácsodálkozás nélkül. Tudjuk, a tanítványság a Krisztus követés útja, Mesterünk lábnyomai után kell haladnunk.

Pál apostol az eredeti szövegben azonban egy meglepő, szokatlan szófordulatot használ: Utánozzátok Istent, másoljátok le Őt! Azt tedd, amit Ő tesz, úgy tedd, ahogy Ő teszi. Így látva a szöveget, ez már szinte lehetetlen feladat.

Döbbenetes néha megtapasztalni, hogy gyermekeink sokszor teljesen úgy beszélnek, oldanak meg (vagy éppen nem oldanak meg) egy konfliktust, ahogy azt tőlünk látták, szinte észrevétlenül tanulnak a jelenlétünkben, közelségünkben. Ragadnak rájuk a viselkedési minták, mert a lehető legközelebbről látnak minket.

A gyermekek módján tudunk mi magunk is Isten „utánzóivá” lenni… Mint szeretett gyermek: akinek jó Édesapja közelében lenni; aki nem fél a titkairól beszélni Vele és Neki, mert a szeretet közegében él. De ehhez arra van szükség, hogy beszélgess Vele többet, hallgasd meg, mit mond neked! Figyelj rá többet! Hagyd, hogy átjárjon a jelenléte! Maradj meg a szeretetének erőterében!

Utánozzuk azt, ahogy mennyei Édesapánk szeret. Önfeláldozóan, önmagán túlmutatva, a másik hasznát nézve: az Egyszülöttet nem kímélte, hogy a gyermeke lehess! Ez a szeretet áldozatos és botrányos. Látszólag „nem éri meg” így szeretni, mert kevés belőle a kézzel fogható haszon, sőt aki így szeret, kihasználhatóvá, sebezhetővé és nevetségessé válhat. Jézus önmagát adta, nem „mérlegelt”… Nem érhetjük be kevesebbel! Krisztus szeretetének erőterében képessé kell válunk adni – magunkból: időt, energiát áldozni, hisz csak ennek van igazi értéke.

Évekkel ezelőtt találkoztam egy házaspárral, akikről tudtam, küzdelmes éveken keresztül vártak a gyermekáldásra. Egy kisfiú kezét fogták boldogan, amikor újra láttuk egymást. A gyermek minden mozdulatában, hanglejtésében édesapját ismertem fel: mintha kicsiben őt láttam volna. Megdöbbenve hallottam, hogy gyermekük nem „vér szerinti”, hanem örökbe fogadták néhány éve. A kisfiú „csak” szerette és csodálta az apukáját, és így vette fel az ő gesztusait és viselkedését szinte észrevétlenül.

Maradjunk meg Édesatyánk szeretetében, hogy az Ő jó illata járhassa át környezetünket rajtunk keresztül!

Imádság: Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy mindig úgy jöhetünk Hozzád, mint szerető édesapához! Megvalljuk, nagyon nehéz követni téged, hétköznapi helyzetekben a krisztusi mintát mások elé élni. Engedd meg, hogy ma is megmaradhassunk közelségedben, hogy szereteted átjárhassa lényünket, így árasszuk jó illatodat mások felé. Ámen