Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Makovei János: A legdrágább titok - Gyermek bemutatása

Az Alkotó gondolata,
Legyen-szava, keze-munkája,
A legdrágább titok,
A szunnyadó erő,
Mely mélyről surran fel,
S gyümölcse - érni fog.

Csodára nyíló szemekkel
Nézed, e világ előre megszabott 
Rendjén, mint forog,
Forog és halad, múlik
A perc, az igéző pillanat,
S marad egy: a nagy titok!
 
Mert nézed a magot,
S már látod a virágot amint
Csodálatosan bomlani fog.
Az életet látni, ezt a
Drága, surranó Isteni erőt,
Ez felettébb nagy titok.

Amikor megáld az Isten,
És gyermeket ölelhet karotok,
Titkait bízza reátok,
Hogy ismerjétek kegyelmét,
És szívetek számára
Ne legyen többé nagy titok.

Legyen áldott minden perc,
S az úton Vele mindig
Sziklaszilárdan járjatok,
Így gyönyörű valóság lesz,
Az Isteni gondolat és tett,
Az örök élet, mely szent titok.


rss

Napi lelki táplálék

Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Jn 8,15

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. 

tovább

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2019. február 19. kedd

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább