Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Makovei János: Az alkalom

Beköszönt s nem tér vissza
többé soha, soha.
Kézfogásra akkor már
nem nyújtják oda,
ha nem ragadtad meg 
idején a baráti kart.
Akkor hiába minden, bár
szíved jót akart.
Minden perc mely eltelik,
már múlt idő.
Minden lehullt kő fölött
egyszer a fű kinő.
Minden megtett lépés visz
Az út vége felé.
Egyszer elfárad a kéz is,
Ha a vizet öntené. 
És hiába a szomjú föld,
Nincs már irgalom,
Ha egyszer rest voltál, amikor
Itt volt az alkalom.

Beköszönt, s nem tér vissza
többé soha, soha.
De sokszor megkeseredik
életed édes bora.
Mert másnak nem töltötted
meg – belőle – poharát,
mert küzdelmes életedben 
nem volt egy jó barát.
Hiába szeretnél – akkor, az már
Keserű, nagy fájdalom.
Hiába mosolyognál – akkor
nem segíthetsz bánaton.
Hiába fognád remegve – akkor
Már a két kezem,
hiába várnád reszkető örömmel,
hogy megérkezem.
Akkor – fájó, de nem lehet
számodra irgalom,
mert kihullott szívedből
ezernyi-sok jó alkalom.

Nyújtsd hát felém kezed, s én
cserébe szívem adom.
Szeretni még nem késő, ma még
van számodra irgalom.
Istentől kapott minden perced,
Egy-egy alkalom.


rss

Napi lelki táplálék

Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban. Ez 8,3/b

Ez 8

„...háttal az Úr templomának...” (16). Ez a régi történet minket a mai eseményekre figyelmeztet. 

tovább

(12) „…elfogták Jézust és megkötözték.” (János 18,12–23)[1]

MEGKÖTÖZTÉK. – 1. A zsidók és a rómaiak abban egyek voltak, hogy megkötözzék Jézust (12–14). – 2. Ám itt valójában nem Jézus „a megkötözött”, hanem a zsidók és a rómaiak. 

tovább

PÉLDABESZÉDEK 3,5-8 - Tudás

Mindazok az új kutatások, felismerések és ismeretek, amiket manapság a média ránk zúdít, megszédítenek minket. Ha valamiben nem vagyok biztos – akkor megkérdezem a gyerekeimet. 

tovább

2017. október 24. kedd

 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Péter 5:1-4)

tovább

Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el, 
hogy a halál egy óriási nász, 
legszentebb, legemberibb ölelés. 
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. 
Nem rém: rémeket elűző. 

tovább