Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Erdélyi Ilona: Fohász

Miként a kisgyermek,

Jövök az Atyához,

A minden áldások

Örök forrásához,

És térdre borulva,

Alázattal kérlek:

Bocsáss meg, Istenem,

Ha ellened vétek!

 

Szeretnék hűséges,

Jó gyermeked lenni,

Igyekszem mindenben

Úgy eleget tenni,

Ahogy Te kívánod!

Ó, de olyan gyakran

Megbotlik a lábam,

És én akaratlan;

 

Csupán gyengeségből

Bűnbe esem újra.

Vezess, Atyám, olyankor,

Vezess a jó útra!

Az én erőm kevés,

Ezért lankadozom!

Ezt kérem most Tőled,

Ezért fohászkodom:

 

Hogy a Te utadról

Soha le ne térjek!

S ha körül is vesznek

Majd a kísértések,

Bizton megállhassak!

Te légy segítségem!

Te légy erős váram!

Te légy menedékem!


rss

Napi lelki táplálék

Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült… ApCsel 9,31a

Ruth 3

„Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen... derék asszony vagy” (11). Bóáz kifejezésre juttatja, milyen fontos számára Ruth. 

tovább

(31) „Az egyháznak…békessége volt: eközben épült…” (Apostolok cselekedetei 9,31–43)

– István megkövezése után, a jeruzsálemi gyülekezet üldözése a hívek javát szolgálta, mert a szétszóródott hívek több gyülekezetben, „egyházban” élve benépesítették egész Júdeát, Galileát, Samáriát (31). Jusson eszünkbe, hogy javunkat szolgálja a nyomorúság is! (Zsoltárok 138,8; Ézsaiás 38,17)

tovább

ÁMÓSZ 9,11–15 - Jövő

Ámósz könyve sok kritikát tartalmaz Isten népével szemben és tele van ítéletüzenetekkel. De itt nincs vége: Isten története választott népével nem elűzetéssel és pusztulással ér véget. 

tovább

2017. augusztus 13. vasárnap

Kicsoda Jézus Krisztus? – Örökös

Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. (Mt 21,37-38)

 

tovább

Ratkó József: Jelek

Fába róva, vagy földbe ütve
mindenütt hagytunk egy jelet
arról, hogy arra jártunk, bajba,
háborúba vert emberek.

S nem azért, hogy rettegjenek.

tovább