Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Csiha Kálmán: Azért imádkozom

Uram, azért imádkozom:
Ha megnő majd a gyermekem
S kézen fogva a templomba
Többé már nem vezethetem:

Harangjaink hívó szavára
Magától jöjjön templomodba,
S felnőtt szívét, én Istenem
Ne zárja el tőled soha.

Uram, azért imádkozom:
Ha felnő majd a gyermekem
S az élet majd elsodorja
És többé nem lehet velem,

Ha majd egyszer szól a harang
S temetésre zendül szava
S fáradt asszony-hívásodra
Elindulok hozzád, haza.

Míg búcsúztat a két harang
S ő ott könnyez a síromon:
Érezze meg, hogy akkor is
Ő érette imádkozom. 


rss

Napi lelki táplálék

És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. ApCsel 11,21

1Krón 27

„Jónátán, Dávid nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember...” (32). Mai igeszakaszunk Izráel hadseregparancsnokait, törzseinek vezetőit, a királyi vagyon gondozóit, valamint a király tanácsadóit sorolja fel. 

tovább

(20) „…hirdették az Úr Jézust.” (Apostolok cselekedetei 11,19–26)

SZOLGÁLATUNK „SZÍVE”!

– 1. A Római Birodalom szíriai tartományának meghatározó városa, a birodalom akkori harmadik legnagyobb városa, az ún. szíriai Antiókhia. A Jeruzsálemből Antiókhiába menekült ciprusi és cirénei (a mai líbiai Tripoli helyén) zsidókeresztyének nemcsak az ottani zsidóknak, hanem görögöknek, azaz nem zsidóknak is hirdették az Úr Jézust! (19–20)

tovább

LUKÁCS 14,1–6 - Vasárnap

Hitem fontos részét képezi a vasárnap megszentelése. Isten ezzel a nappal lehetőséget teremt arra, hogy egy lélegzetvételnyi szünetet tartsak, regenerálódjak. 

tovább

2017. augusztus 18. péntek

Kicsoda Jézus Krisztus? – Az Isten fia, Ember fia

Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13)

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Mt 16,16)

 

tovább

Tóth Árpád: A vén ligetben

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

tovább