Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Szerb György: Jézus a legifjabb tanítványhoz

Bizony egyszer majd fölserdülsz fiam 
és állkapcsodon felpattan a zár, 
és beszélned kell. De az emberi szó 
nem oszlik, mint a füst, vagy mint a köd, 
hanem mint az érc a térben megmarad, 
nem keveredik el és nem vegyül, 
s ha létrehoztad, súlyát hordozod, 
mert tett a szó, melyért felelni kell. 

S az időben is, mint a gondolat, 
(mely számmal nem jelölhető elem) 
akképp marad meg változatlanul, 
ahogy kimondtad. Rá piszok, penész, 
s a ráfogás rozsdája települ, 
de vendégbőre lehámozható, 
s erénye, bűne tiéd egyedül. 
Ezért hát egyszer, s mindenkorra, fiam, 
döntsd el magadban mely oldalra állsz, 
s ha döntésedben szív találkozik 
értelemmel, s jó közérzeted 
nem rontja kétely, lelkifurdalás, 
és gyomrodban az étvágy otthonos, 
s jött-ment fájások nem gyötrik fejed: 
maradj utas a választott úton, 
s legyen beszéded annak útköve, 
minek eső és bontott szél nem árt, 
s a rengetegben méltóképp vezet. 

Szavadért, fiam, megpróbáltatás 
köszönt reád és tieidre mind. 
Éhezni fogod a pénzt, s nem jár neked. 
Szomjazol hírt, s csak hírhedtté leszel. 
S békére vágyol, pedig vívni kell. 
Hallgatni próbálsz, de a hallgatás 
emészt, és szádban rossz ízű a csend,- 
hazugság ostyát forgatsz nyelveden, 
de marja szád, és gyomrod mérgezi, 
és foltokat hagy tiszta bőrödön. 
Nincs hát menekvés. Pedig tart a kín, 
gyötörnek olykor láthatatlanul, 
de sokszor nyíltan, sokaság előtt, 
csőcselék módján kövezik szavad, 
és mindeni'kő homlokodon ér, 
mert öntested a szó, mely megfogant 
és elhagyott, mint magzat az anyját, 
hogy éljen, folyton visszahatva rád. 
Gyilkolnak tettel és hallgatással is, 
(az elhagyott szó majdnem halott, 
de tetszhalál ez, megszakítható) 
de az így-úgy méreg, mind szívedre száll, 
és sejtenként fogyasztja életed, 
cseppenként szívja fenntartó erőd, 
s lassan tükrödre vési koponyád. 




S akkor gáncsot vet majd a gyávaság, 
(unokabátyánk, botja félelem) 
s te elharapnád inkább nyelvedet, 
minthogy beszélj, hisz önméreg a szó, 
s az öngyilkost az Isten bünteti. 
De akkor, fiam, ha fogvacogva is, 
ha reszketve, ha verejtékben is, 
szüld meg a szót, mely oly mélyen fogant, 
ahol még nem járt kés, szem, tudomány, 
s mint diadalmas hatalmak keze: 
a szózatunkhoz tölcsér lesz a szád, 
s nem métereken, s nem órákon át, 
de téren és időn túl, hallhatón, 
az embereknek mondasz valamit. 
Valamit, amit más nem mondhat el, 
de amit neked kiáltani kell. 
Ez törvényed, s a törvényre vigyázz. 

Mert próbáidnak útján, ha megállsz, 
ha gyötrelmeid kelyhét eldobod, 
ha elrémülsz a holnapod előtt 
s kitérni próbálsz: elhagy az erő, 
mely, mint igazság védte életed, 
mely házadnak, hol neved vétetett, 
dicsőséget szánt elégtételül,- 
ha kitérni próbálsz, poklokig bukol, 
s ítélet vár, mely nem szán, nem kímél, 
mert megharaptad méhében anyád: 
amire szült, te megtagadtad azt.


rss

Napi lelki táplálék

A sikemiek fejére is visszahárította Isten minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának az átka. Bír 9,57

2Móz 10

A fáraó tragikus alakjában felismerhetjük a hatalmához, illetve a saját igazához, vétkéhez foggal-körömmel ragaszkodó, konok embert. 

tovább

(27) „Mindnyájan megbotránkoztok…” (Márk 14,26–42)

A tanítványok megbotránkozása azt jelenti, hogy Jézus szenvedése és halála során gyengeségük, gyarlóságuk, hitetlenségük legyőzi őket, miközben kiderül, hogy Jézus-követésük nem bír el ekkora erőpróbát. 

 

tovább

LUKÁCS 8,34–39 - Félelmet keltő hatalom

A gadaraiak tehetetlenek voltak a megszállottal szemben: legnagyobb erőfeszítéseik is eredménytelenül végződtek (29). Most viszont hallják és látják, hogy Jézus teljhatalommal megszabadítja ezt a férfit! 

tovább

2018. július 7.

Bizalom és hit

... hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” (Máté 8,8)

 

tovább

Nemes Nagy Ágnes: Patak

Én Istenem, te szép, hives patak,
Hová futottál, szökdeltél előlem?
Hol csillapítsam buzgó szomjamat?
S hogy bocsássak meg néked eltünőben?
Zegzúgos csermely! Éppen ott apadsz,
Ahol a szomj legperzselőbb a hőben,
S idegen-légiónyi kín fakaszt
Új kínt csupán, de nem forrást a kőben.
 

tovább