Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(4) „…jön Istenetek…” (Ézsaiás 35)

– Eljött közénk az Isten, életünk pusztaságába. Ézsaiás arról a pusztaságról beszél, amely fokozatosan kivirágzik (1–2). Jézus Krisztusban eljött közénk az Isten. Őbenne testet öltött az Isten, bebizonyította, hogy Ő van; megmutatta, hogy Ő milyen; és megváltott bennünket. 

Jézus Krisztusban úgy jött el közénk az Isten, hogy Őbenne megláttuk az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát (2). Isten dicsősége soha nem valami elméleti valóság és szentség, hanem ebben a világban megtapasztalható, a világot újjáteremtő, áldott jelenlét: kivirágzik a pusztaság (1–2), és víz fakad a szomjazó földön (6–7).

– Istenünk, Jézus Krisztusban elkezdi visszaállítani az Ő üdvözítő rendjét. A pusztaságban kivirágzik a nárcisz, vagyis élet támad ott (1–2), az erőtlenek megerősödnek (3–4), a betegek meggyógyulnak (5–6), a sakálok megszelídülnek (7), akárcsak az oroszlánok és minden ragadozó vad (9), a bizonytalanságban szabadító út tűnik fel, az Istenhez visszatérők megtisztulnak, bolond tudatlanságuk megszűnik (8) és örök öröm lesz osztályrészük. Ézsaiás gyakran hangsúlyozza ezt a látomást. Isten eredeti teremtési rendje visszaáll (Ézsaiás 11,1–9). Még hitben járva is olyan felfoghatatlannak tűnik mindez, ebből a világból szemlélve. Ézsaiás azonban éppen azt hangsúlyozza, hogy nem érhetjük be kevesebbel.

– Ez az üdvözítő rend azt is jelenti, hogy Isten megszabadítja népét (4). Ézsaiás korában ez a szabadulás szintén konkrét szabadulást jelentett, a fogságból való visszatérés reménységét. Jézus Krisztusban azonban ez a szabadulás sokkal többet jelent, de ugyanilyen konkrét: a bűnből, betegségből, halálból való szabadulás valóságát hirdeti meg.

– Ennek az üdvözítő rendnek eleme az is, amiről keveset beszélünk, és amit igeszakaszunk így fejez ki: „Íme, jön az Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” (4) Isten megfizet. Ez is az üdvözítő rend helyreállításának része. Vagyis Isten jelenlétében kiegyenlítődnek a dolgok, lesz számonkérés, nem okozhatunk úgy fájdalmat a másiknak, hogy annak ne lenne hatása ránk nézve is, ha csak Isten kegyelme nem könyörül rajtunk. Ez a kegyelem is az Ő szabadításának része. Aki azonban részesült ebben a kegyelemben, az nem bánthatja többé a másikat!

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Jn 10,27

Lk 12,33–40

 „…legyetek készen…” (40). A krisztusi embernek mindig készen kell állnia Ura visszatérésére, „könnyű batyuval” útra készülve, mint az Egyiptomból kivonuló zsidók, felövezve magát, mint az Aháb szekere előtt futó Illés. 

tovább

(10) „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Példabeszédek 9)

MILYEN A HITBŐL FAKADÓ BÖLCSESSÉG? (10)

– 1. Az Úr félelméből fakadó bölcsesség tele van életörömmel. Ez az életöröm az Isten ajándéka. Ennek az életörömnek része, hogy van saját életterünk, vannak Istentől kapott javaink – áldott munkánk gyümölcsei: házunk, asztalunk, ennivalónk –, amelyeknek egy részét megoszthatjuk másokkal, miközben a másik rész csak a miénk. 

tovább

Lukács 21,1–4 - Két fillér

Az özvegyasszony talán nem is tudott volna többet adni, mint egy kétfilléres, vagy annyit tehetett volna, hogy lemond az adakozásról, és nem ad semmit. 

tovább

2018. március 5.

Apollós bizonyságtétele

Eközben Efézusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. (ApCsel 18,24)

 

tovább

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

tovább