Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(39) „…a tál külsejét megtisztítjátok, de belsőtök tele van…gonoszsággal.” (Lukács 11,37–54)

1. Mit ér a külső tisztaság, ha az ember belül nem tiszta? Ezzel azt is kéri a mi Urunk, hogy ne legyünk képmutatók, akik másnak mutatják magukat, mint akik.

 2. De mit jelent belül tisztának lenni? Hiszen az a „belső” világ, a „szív” világa igen ingoványos terület; – abba bele lehet veszni. Isten Igéje ki is mondja, hogy éppen az a baj, hogy nincs olyan ember, aki „belül”, Isten előtt tiszta lehetne (Róma 3,10–11). Ezért szorulunk rá az Isten kegyelmére. De ez a kegyelem belül is egyre tisztábbra mos bennünket. – 3. Viszont fordítva is igaz a dolog. Másként is tisztít az Isten. A külső rend ugyanis nélkülözhetetlen. Nem az öncélú, valóban képmutató, önző, hiú külsőségekről van szó, amelyeket Jézus is megítélt; – annak kegyes és vallásos formáját a leginkább (42–44). Isten szava biztosítja a külső rendet, az Ő eredeti élet–gondolatának kereteit. Ha rend van az íróasztalomon, akkor bennem is nagyobb a rend és a tisztaság, és idegesebb vagyok a halom feldolgozatlan papír–káosz láttán. – 4. Isten egyszerre veszi kézbe az egész embert, a belsőt és a külsőt. Ezek kölcsönösen hatnak egymásra, miközben az Isten „hat”, Ő cselekszik minden üdvösségeset.

_______________________________________

(39) „…a tál külsejét megtisztítjátok, de belsőtök tele van rablásvággyal és gonoszsággal.” (Lukács 11,37–54)

– 1. Mit ér a külső, látható tisztaság, ha az ember belül nem tiszta?

Igen, ez örök kérdés.

A mi Urunk leplezetlenül tárja elénk ezt a problémát a farizeus házában.

Tehát ez probléma, mert Ő mutat rá arra.

Ezzel azt is kéri a mi Urunk, hogy ne legyünk farizeusok, ne legyünk képmutatók, akik másnak mutatják magukat, mint akik.

– 2. De mit jelent belül tisztának lenni?

Hiszen az a „belső” világ, a „szív” világa igen ingoványos terület; – abba bele lehet veszni.

Isten Igéje ki is mondja, hogy éppen az a baj, hogy nincs olyan ember, aki „belül”, Isten előtt tiszta lehetne (Róma 3,10–11).

Ezért szorulunk rá az Isten kegyelmére.

De ez a kegyelem belül is egyre tisztábbra mos bennünket.

– 3. Viszont fordítva is igaz a dolog.

Másként is tisztít az Isten.

A külső rend ugyanis nélkülözhetetlen, minden tekintetben.

Nem az öncélú, valóban képmutató, észt játszó, önző, hiú külsőségekről van szó, amelyeket Jézus is megítélt; – annak kegyes és vallásos formáját a leginkább (42–44).

Isten szava, Igéje, törvénye biztosítja a külső rendet, az Ő eredeti élet–gondolatának kereteit.

Ha rend van az íróasztalomon, akkor bennem is nagyobb a rend, a tisztaság, és idegesebb vagyok a halom feldolgozatlan papír–káosz láttán.

– 4. Isten egyszerre veszi kézbe az egész embert, a belsőt és a külsőt.

Ezek kölcsönösen hatnak egymásra, miközben az Isten „hat”, Ő cselekszik minden üdvösségeset.

Ő üdvözít, kézbe veszi életünket; – nemcsak megtisztít, hanem mindenekelőtt megszabadít!

– 5. Amikor már az Ő kezében, az Ő hatalma alatt vagyunk, akkor nem lehet semmi baj.

Ő üdvözít, és nem elhordozhatatlan teherként teszi ránk Önmagát, Igéjét, törvényét, parancsait, a kegyesség gyakorlását, hanem prófétai féltő szeretettel!

Mi se tegyünk terhet másokra, Istent emlegetve, mert Ő nem megterhel, hanem megszabadít.

– 6. Ugyanakkor, ez a másik oldala az üzenetnek, ne öljük meg a prófétákat, ne hallgassuk el és ne hallgattassuk el az Isten életet ajándékozó Igéjét.

Akit ez üdvösségesen megterhelne, az kap erőt is az Úrtól, annak elhordozásához.

– 7. Isten kézbe vesz, megtisztít, közben „alázatos hitvallóvá” tesz.

Kora tavasszal, március elején, a fagyos február után, figyeltem, ahogy az utolsó, már mindenütt koszos hókupac is elolvadt a cseresznyefánk tövében.

Bekoszolódik itt kívül–belül a hófehér is; – ha lenne hófehér.

Úgy lett tisztává ismét a „hó”, hogy alázatosan eltűnt innen.

Isten ezt a megoldást is alkalmazza.

Isten eltüntet innen, hogy ne koszolódjunk tovább.

Először alázatra tanítva félreállít, megtanít elengedni dolgokat, rádöbbent, hogy nélkülünk is „működnek” a dolgok (nem jobban, nem rosszabbul, hanem ugyanúgy).

Már ebben a folyamatban tisztulunk.

Végül eltüntet innen minket az Úr, de nem tűnünk el, hiszen Ő hazavisz magához.

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

„Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom…” Jn 8,23b

Jn 8,21–29

„...mert mindig azt teszem, ami neki kedves” (29). Az Atya iránt mindvégig engedelmes és a kereszten felemeltetett Jézus magához vonzza a bűnösöket, mert a mi örök megmenekülésünkért történt mindez. 

tovább

(6) „…ez az Ezsdrás eljött Babilóniából…” (Ezsdrás 7,1–10)

– 1. Az építkezés látványos, az mindig zavaró, szemet szúr. Kiemeli a másik jelenlétét. Az ellenséges samáriaiak ezért jelentették fel a templomépítést.

tovább

Zsoltárok 19, 8–11 - Szavak által

Tegnap arról olvastunk, hogy a teremtés szavak nélkül bár, de szüntelenül Isten hatalmát dicséri. 

tovább

2019. február 20. szerda

Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. (2Királyok 18:1)

        

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább