Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(39) „…már fölkent király vagyok, de gyenge…” (2Sámuel 3,22–39)[1]

ELÉG NEHÉZ KIHÁMOZNI itt a neveket, személyeket, történéseket a szövegből, hát még az üzenetet. 

– Dávid bizalommal fogadta Abnért, Saul egykori hadseregének vezetőjét, aki az ország egységéért munkálkodott. Áldott az, aki az egységért munkálkodik. – Jóáb azonban beleavatkozott a dolgok menetébe. Dávid tudta nélkül, csellel visszahívatta Abnért, és orvul megölte. Nincs áldás azon, aki önzően aljas indokból, bármilyen módon „kezet emel” a másikra. – Dávidot megrendítette Abnér halála, akit gyászdalban siratott el. Áldott az, aki még képes megrendülni… – Dávid már fölkent király volt, mégis gyengének tartotta magát. Ez az érzés áldás, amely látja a feladat nagyságát, és a maga kicsiségét. – Dávid félt Jóábtól és Abisajtól, Cerújá fiaitól, ezért nem bántotta Jóábot, hanem tehetetlenségében megátkozta ezt az Abnérra féltékeny orvgyilkost, és az Úrra bízta Jóáb sorsát, a maga, valamint az ország egységének ügyét is (31-39). Dávid kiengedte a gőzt, ez volt az átokszó; – de nem cselekedett átoktól fűtött indulatból, hanem az Úrban bízott. Boldog az, aki az Úrban bízik. 

_______________________________________

A teljes igemagyarázat:

[1] ELÉG NEHÉZ KIHÁMOZNI itt a neveket, személyeket, történéseket a szövegből, hát még az üzenetet.

– 1. Dávid bizalommal fogadta Abnért, Saul egykori hadseregének vezetőjét, aki az ország egységéért munkálkodott.

Áldott az, aki az egységért munkálkodik, de az ilyen ember mindig életveszélyben van.

– 2. Jóáb beleavatkozott a dolgok menetébe.

Valósággal megdorgálta Dávidot Abnérral kapcsolatos jóhiszeműségéért.

Szerinte Abnérról semmi jót nem lehet feltételezni.

Dávid tudta nélkül, csellel visszahívatta Abnért, és orvul megölte. 

Jóáb tettét a szentíró és Dávid is vérbosszúval magyarázza, miszerint Jóáb testvéréért, Aszáélért vettek elégtételt.

Micsoda hazugság, hiszen Abnér éppen, hogy nem akarta megölni Aszáélt, hanem kérte, hogy ne üldözze és provokálja őt (2,19-23). 

Jóáb tettének oka sokkal inkább féltékenységében keresendő. Féltette a Dávid mellett elfoglalt helyét Abnértól, ezért ölte meg (20–27).

Nincs áldás azon, aki önzően aljas indokból, bármilyen módon „kezet emel” a másikra.

Mik a valódi indítékaink? Mik a történések igazi mozgatórugói?

Hisszük-e, hogy az Úr tartja a szálak végét a kezében?

– 3. Dávidot megrendítette Abnér halála, akit gyászdalban siratott el. 

Áldott az, aki még képes megrendülni…

Dávid már fölkent király volt, mégis gyengének tartottan magát.

Ez az érzés áldás, amely látja a feladat nagyságát, és a maga kicsiségét.

Félt Jóábtól és Abisajtól, Cerújá fiaitól, ezért nem bántotta Jóábot; – hanem tehetetlenségében megátkozta a féltékeny orvgyilkost; – és az Úrra bízta Jóáb sorsát, a maga és az ország egységének ügyét is (31-39). 

Dávid kiengedte a gőzt, ez volt az átokszó; – de nem cselekedett átoktól fűtött indulatból, hanem az Úrban bízott.

Boldog az, aki az Úrban bízik.


Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

…mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. ApCsel 4,20

ApCsel 4,13–22

„...vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!” (19). Ebből az igéből kiderül, hogy Péter és János hiteles emberek voltak. 

tovább

(11) „…az Úr akarja a te házadat építeni…” (2Sámuel 7,8–17)

A templom épülete fontos, mint ahogy a látható egyház látható gyülekezetei is nélkülözhetetlenek. A TEMPLOMÉPÍTÉS SORRENDJE azonban itt olvasható. 

tovább

1 SÁMUEL 17,1–11 - Nézz szembe vele!

Góliát hatalmas, félelmet és ijedelmet keltő ember. Ráadásul még Istent is gúnyolja. Mi legyen? Meddig mehet ez így tovább? Honnan érkezik segítség? Azt gondolom, mindannyian ismerünk ilyen „Góliátokat”. 

tovább

2017. április 27. csütörtök

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”(Zsoltárok 68:20)

tovább

Tompa Mihály: A szent küszöb

Fenn álla még a régi templom.
Szent ház ma, tán holnapra szent rom!
A ketté nyilt fal s puszta ablak
Zúgó szeleknek útat adnak;
És a tető a mennyezettel
Esőtől korhadt, senyvedett el.

tovább