Evangélizációs hét tanulságokkal

LXIII. évfolyam 2. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Egyhetes evangélizáció volt a Miskolc-Alsóvárósi gyülekezetben, melyet minden évben megtartanak, és amely most a böjti úrvacsoraosztás előtti hétre esett, március 7-14. között. Az evangélizációs igehirdetéseket Rácsok Andrea vallástanárnő, Fehér Norbert tetemvári lelkipásztor és Kiss Klára iskolaigazgató, református lelkész tartották.

Ki-ki maga választotta meg az Igét, mégis szépen kapcsolódtak egymáshoz a gondolatok. Meghatározó volt Fehér Norbert lelkész textusa az egész hétre a Filippi 3,7-ből: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért." A böjt lényege az, hogy lemondok arról, ami az életben nekem előnyt, hasznot, nyereséget ígért, mert Krisztusban az értékek átértékelődtek, és mert Krisztus lett az életem egyetlen kincse és nyeresége. Ezért minden mást kiengedek a kezemből, hogy Krisztus egészen az enyém lehessen. De amint erre az igehirdető nyomatékosan rámutatott, Pál nemcsak a Filippi levél írása előtt 22 évvel történt megtérése során engedett ki mindent a kezéből, hanem azt mondja: ezt teszem most is. Ez azt jelenti, hogy a böjt, amely a Krisztussal való találkozásban az életét meghatározta továbbfolytatódott, és egész életének a stílusa lett. Hogy Krisztust teljesebben megnyerje, újra és újra odaadott mindent, hogy Krisztust mindig újként fedezhesse fel és nyerhesse meg. A böjt tehát a keresztyén ember életét állandó jelleggel meghatározza. A „most is" a múltból átível a jelenbe, azaz magamat Krisztusnak szüntelenül kiszolgáltatom, és értékeimet a kezébe teszem, magamat érte elvesztem. Ezt a teljes odaadást későbben így fogalmazta meg Pál: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat, és azt a szolgálatot, melyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (ApCsel 20,24) Életünk egész során szolgálatunk ezt a böjtöt igényli, és aki ezt a szolgálatot olyan nagynak látja, mint Pál, örömmel vállalja a böjt evangéliumi útját.

A gyülekezet eddig nem látott nagy létszámban volt jelen az alkalmakon. A sorozatot szépen zárta le a március 14-én vasárnap délelőtt elhangzott igehirdetés, melyet Balog Zoltán budapesti református lelkész, országgyűlési képviselő, a Parlament emberjogi bizottságának elnöke tartott a Galata 5,13 verse alapján: „Mert ti, testvéreim szabadságra vagytok elhívva, csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak." A március 15. közelsége lehetővé tette, hogy a szabadság keresztyén értelmezéséről hangozzék el az igehirdetés. A keresztyén hit és a nemzetért való szolgálat összefüggései villantak fel előttünk, és az igehirdetés üzenete az előttünk álló választásokra is kitekintést nyújtott. A zsúfolásig megtelt imaházban utána az úrvacsorai közösség vette kezdetét. Az evangélizáció lelki áldásokban, de a megnövekedett gyülekezeti jelenlétben is megfogható módon volt érzékelhető.


dr. Szathmáry Sándorné lelkipásztor

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Jak 4,8

Ez 45,13–25

„A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén” (17). 

tovább

(6) „De még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4,1–10)[1]

ISTEN KEGYELME. – 1. Milyenek vagyunk? Isten népe is? 

tovább

ÉZSAIÁS 66,18B-19 - Isten dicsőségét látni

Mire gondolunk, ha a „dicsőség” szót olvassuk ebben a részben? Szükségem volt pár pillanatra és összefüggésében kellett elolvasnom, hogy megértsem a verseket. 

tovább

2017. december 18. hétfő

Hidak, melyeket Jézus épített – 3.

Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég. (Lk 3,21) Ti azért így imádkozzatok. (Mt 6,9) Szüntelen imádkozzatok. (1Thessz 5,17)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább