Jézus mondja: „Aki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék!”

LIX. évfolyam 4. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Ez volt a vezérigéje az október 13-14-én megrendezett Sófár országos református dicsőítő konferenciának. Mottója az Isten előtt eltöltött együttlétnek, a közös épülésnek a hitben.

Többen kérdezték már tőlem, mi is ez a Sófár konferencia: talán az ószövetségi hangszereket igyekszünk népszerűsíteni, vagy egy újabb irányzat alakul református egyházunkon belül? Természetesen egyikről sincs szó. A 2005-ös országos Csillagpont találkozó óta azzal a szervezőcsapattal (református lelkészek, teológusok, gyülekezeti tagok), akikkel ott szolgáltunk együtt egy délutáni dicsőítő koncerten, felmerült az igény, hogy rendszeresen találkozzunk, szervezzünk találkozási lehetőséget mindazoknak, akiket érdekel a dicsőítés. Azonnal felmerül a következő kérdés: mi is az a dicsőítés? Erről nagyon sokat lehetne vitatkozni, ezért a lehető legegyszerűbb módon szeretném leszűkíteni az értelmezést: a dicsőítés Isten magasztalása, hódolat az ÚR előtt, imádat, magasztalás. Formájára nézve történhet a legkülönbözőbb módon is - legtöbben gyakoroljuk ezt az istentiszteleten, mikor dicsérjük énekszóval a mi Urunkat. A hétköznapjainkban is ott van, a munkánkkal, minden forgolódásunkkal dicsőíthetjük Istent.


A Sófár konferencián a dicsőítés tág körében leginkább a gyülekezeti éneklés, a keresztyén könnyűzene, református énekkincsünk gondozása, feldolgozási lehetőségei kerültek előtérbe. A jó minőségű könnyűzene alkalmazása szolgálatunkban egyre több teret nyerhet ott, ahol szükséges! Generációk nőnek fel, akiknek más a zenei anyanyelvük, mint a korábbiaknak. Számukra is megérthető, befogadható formában kell bizonyságot tenni akár a zene nyelvén is az evangéliumról, Isten jelenlétének csodájáról.


A Sófár konferencia útkeresés. Igyekszünk ötleteket meríteni egymás szolgálatából: olyan példákból, ahol sikerült megvalósítani tartalom és forma nemes egységét.


A konferencia második alkalmát tartottuk most Miskolcon, tavasszal a Budapest Gazdagréti Református Egyházközség adott otthont az alkalomnak. Most a Miskolc Avas-Dél Lakótelepi Egyházközség várta a résztvevőket. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium ebédlőjében tartottuk fő alkalmainkat. 13-án, pénteken este három református gyülekezeti dicsőítő csoport szolgált. Szombaton Magyarné Balogh Erzsébet nagytiszteletű asszonynak, az Országos Református Missziói Központ igazgatójának előadását hallgathattuk az öröm szerepéről a keresztyén ember életében. Emellett szemináriumokon vehettünk rész több témában, kiscsoportos beszélgetéseket folytathattunk. Az alkalmat a Lévay József Református Gimnázium Lámpás csoportjának szolgálata zárta.


Távlati tervünk, hogy a Sófár találkozási pont lehessen, az együtt gondolkodásé dicsőítésről, egyházi énekről-zenéről, misszióról. Ahelyett, hogy sokszor kellő információk hiányában negligáljuk a másik munkáját, módszereit, ismerjük meg inkább egymás ötleteit, keressünk az Ige alapján új utakat, lehetőségeket a szolgálatban!


Thoma László


lelkipásztor, vallástanár

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. ApCsel 4,20

ApCsel 4,13–22

„...vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!” (19). Ebből az igéből kiderül, hogy Péter és János hiteles emberek voltak. 

tovább

(11) „…az Úr akarja a te házadat építeni…” (2Sámuel 7,8–17)

A templom épülete fontos, mint ahogy a látható egyház látható gyülekezetei is nélkülözhetetlenek. A TEMPLOMÉPÍTÉS SORRENDJE azonban itt olvasható. 

tovább

1 SÁMUEL 17,1–11 - Nézz szembe vele!

Góliát hatalmas, félelmet és ijedelmet keltő ember. Ráadásul még Istent is gúnyolja. Mi legyen? Meddig mehet ez így tovább? Honnan érkezik segítség? Azt gondolom, mindannyian ismerünk ilyen „Góliátokat”. 

tovább

2017. április 27. csütörtök

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”(Zsoltárok 68:20)

tovább

Tompa Mihály: A szent küszöb

Fenn álla még a régi templom.
Szent ház ma, tán holnapra szent rom!
A ketté nyilt fal s puszta ablak
Zúgó szeleknek útat adnak;
És a tető a mennyezettel
Esőtől korhadt, senyvedett el.

tovább