Jézus mondja: „Aki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék!”

LIX. évfolyam 4. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Ez volt a vezérigéje az október 13-14-én megrendezett Sófár országos református dicsőítő konferenciának. Mottója az Isten előtt eltöltött együttlétnek, a közös épülésnek a hitben.

Többen kérdezték már tőlem, mi is ez a Sófár konferencia: talán az ószövetségi hangszereket igyekszünk népszerűsíteni, vagy egy újabb irányzat alakul református egyházunkon belül? Természetesen egyikről sincs szó. A 2005-ös országos Csillagpont találkozó óta azzal a szervezőcsapattal (református lelkészek, teológusok, gyülekezeti tagok), akikkel ott szolgáltunk együtt egy délutáni dicsőítő koncerten, felmerült az igény, hogy rendszeresen találkozzunk, szervezzünk találkozási lehetőséget mindazoknak, akiket érdekel a dicsőítés. Azonnal felmerül a következő kérdés: mi is az a dicsőítés? Erről nagyon sokat lehetne vitatkozni, ezért a lehető legegyszerűbb módon szeretném leszűkíteni az értelmezést: a dicsőítés Isten magasztalása, hódolat az ÚR előtt, imádat, magasztalás. Formájára nézve történhet a legkülönbözőbb módon is - legtöbben gyakoroljuk ezt az istentiszteleten, mikor dicsérjük énekszóval a mi Urunkat. A hétköznapjainkban is ott van, a munkánkkal, minden forgolódásunkkal dicsőíthetjük Istent.


A Sófár konferencián a dicsőítés tág körében leginkább a gyülekezeti éneklés, a keresztyén könnyűzene, református énekkincsünk gondozása, feldolgozási lehetőségei kerültek előtérbe. A jó minőségű könnyűzene alkalmazása szolgálatunkban egyre több teret nyerhet ott, ahol szükséges! Generációk nőnek fel, akiknek más a zenei anyanyelvük, mint a korábbiaknak. Számukra is megérthető, befogadható formában kell bizonyságot tenni akár a zene nyelvén is az evangéliumról, Isten jelenlétének csodájáról.


A Sófár konferencia útkeresés. Igyekszünk ötleteket meríteni egymás szolgálatából: olyan példákból, ahol sikerült megvalósítani tartalom és forma nemes egységét.


A konferencia második alkalmát tartottuk most Miskolcon, tavasszal a Budapest Gazdagréti Református Egyházközség adott otthont az alkalomnak. Most a Miskolc Avas-Dél Lakótelepi Egyházközség várta a résztvevőket. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium ebédlőjében tartottuk fő alkalmainkat. 13-án, pénteken este három református gyülekezeti dicsőítő csoport szolgált. Szombaton Magyarné Balogh Erzsébet nagytiszteletű asszonynak, az Országos Református Missziói Központ igazgatójának előadását hallgathattuk az öröm szerepéről a keresztyén ember életében. Emellett szemináriumokon vehettünk rész több témában, kiscsoportos beszélgetéseket folytathattunk. Az alkalmat a Lévay József Református Gimnázium Lámpás csoportjának szolgálata zárta.


Távlati tervünk, hogy a Sófár találkozási pont lehessen, az együtt gondolkodásé dicsőítésről, egyházi énekről-zenéről, misszióról. Ahelyett, hogy sokszor kellő információk hiányában negligáljuk a másik munkáját, módszereit, ismerjük meg inkább egymás ötleteit, keressünk az Ige alapján új utakat, lehetőségeket a szolgálatban!


Thoma László


lelkipásztor, vallástanár

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Lk 2,47

3Móz 7,22–38

Hatféle áldozati szertartást sorol fel az ige (37). Hat, tartalmilag ma már nem egészen pontosan elkülöníthető módja, hogy az ember rendezze Istennel rendezetlen dolgait. 

tovább

(49) „Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2,41–52)

Minden felnőtt zsidónak, évente háromszor, a három fő ünnepen, a páska, az aratás és a lombsátrak ünnepén, meg kellett jelennie a templomban (41–42). 

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,35-40 - Tettre készen

A következő reggelen a város vezetői elhatározzák, hogy szabadon engedik Pált és Szilászt. Pál azonban nem akarja Filippit egyszerűen elhagyni és titokban eltakarodni. 

tovább

2017. június 20. kedd

Az élet viharai 

„Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.” (ApCsel 27,10)

tovább

Szabó Katalin: Hogyan?

....Bocsásd meg, hogy a szívem ilyen zavaros..
Mit tegyek? Kérlek, mondd!
Csak Te tudod a választ, 
az érzést, mi eláraszt..
Ami bennem van.. 
Te ismersz a legjobban..
Talán önző vagyok... 
Talán nem kellene várnom...
Talán ezt akarod...
megtanítani velem...
az igazi szeretetet...
Istenem, miért nem értelek?
Pedig a lelkembe helyezted..
S itt vagy Te is.. érzem...
Istenem, miért ilyen nehéz ez?

Sok a kérdés, lelkem elmélyül
a gondolatokban..
Keresem a válaszokat,
melyek talán bennem vannak,
de csak nézek befelé magamba...
Üresnek érzem agyamat...
Nem látom az utat, 
melyre lépnem kellene;
Uram, kérlek, mutasd meg nekem!

Hogyan kell szeretni..?
igazán.. szívből.. 
mint ahogyan egy csoda jön...
Hogyan tüntessem el az ént?
szeretnék örömöt látni mások szemén...
Lelkén.. enyhíteni fájdalmat..
mert sok van a világban...

tovább