Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!

LXV. évf. 4. szám / Gyönyörködöm a Te beszédedben

Lukács evangéliumában kétszer is szerepel az a megállapítás, hogy Jézus a „Dávid városában” született. Kérdezhetné valaki: melyikben? – merthogy a Biblia két várost is így nevez.

Betlehemet és Jeruzsálemet. Az egyiket azért, mert onnan származott Dávid, a másikat azért, mert azt ő maga tette és nevezte el „Dávid városának”. Van-e ennek valamilyen jelentősége? Igen, bizonyságtétel ez arról, hogy az a Gyermek, akit Jézusnak neveztek, valóban az „Úr Krisztus,” a prófécia szerint megígért Messiás, amit az is alátámaszt, hogy a királyi városban, Dávid leszármazottjaként született. Dávid és Jézus is ugyanabból a városból indult élete útjára, és ugyanabban a városban fejezte be életét. Mindketten Betlehemben születtek, és Jeruzsálemben haltak meg. Ez is mutatja, hogy a Dávidban kapott ígéretek beteljesítője Jézus.
Ez a párhuzam azt is hirdeti, hogy a karácsonyi örömhír a nagypéntekkel és húsvéttal együtt jelenti a teljes örömhírt: Isten szereti az embert, és önmagát adta érte. A GYERMEK, aki karácsonykor eljött, hogy szabadítónk legyen, végül is elvégezte azt, amiért jött: szent életével és ártatlan halálával eleget tett Isten igazságának, és számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet megszerezte.
Miért fontos ezt ma hangsúlyozni? Mert mára a legtöbb vallásos családban is csupán a gyermek Jézust – a kisjézuskát – és családját, a velük történt megható dolgokat ünneplik. Ezért vált a világ szemében a karácsony csupán a család, az ajándékozás, az idill és a békesség ünnepévé. Pedig a karácsony sokkal többről szól: a kegyelmes Isten szabadító tettéről, amely Jézus Krisztusban kézzelfogható valósággá lett.
A karácsonyi Gyermek: Üdvözítő, Szabadító! Aki azért jött, hogy kimentsen minket e jelenvaló gonosz világból, és örökös-társaivá tegyen a mennyben! Őbenne maga Isten hajolt le hozzánk, hogy felemeljen minket.
Miért fontos ezt is hangsúlyozni? A Sátán nagy sikereket ér el sok vallásos ember életében azzal, hogy nehézségekkel küszködő korunkban olyannyira a földiekre fordítja a figyelmet, hogy az odafel valókra vonatkozó isteni ígéretekre kevésbé figyelünk, mint a földi áldásokra vagy éppen szükségekre. Nincs időnk mennyei kincseket gyűjteni. S bár Jézus mindenben mellé áll az embernek, éppen azt mutatta meg életével, beszédével és halálával, hogy ami nekünk itt a földön olyan meghatározó, olyan fontos, amiért sokszor mindent felteszünk egy lapra, az valójában ideiglenes, egy pillanat alatt semmivé, jelentéktelenné válhat és válik is előbb-utóbb. Jézus egészen leegyszerűsíti a kérdést: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?!” A kérdésben a felelet: semmit!
Karácsonykor próféciák teljesedtek be, Isten ígérete valóra vált. Nekünk pedig ma ebből az az üzenet származik, hogy a karácsonyi eljövetel irányítsa a figyelmünket az Úr Jézus visszajövetelére, mert Isten mai gyermekei már nem a testté-létel csodáját várják, hanem a visszatérő Úr Jézust.
Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert egyre nagyobb erővel folyik a nagy altatás, hogy ne várja éberen az egyház sem visszatérő Urát. A karácsonykor megszületett Megváltó nekünk olyan reménységet hagyott itt mielőtt mennybe ment, amely naponként megörvendeztet bennünket a legnehezebb hétköznapokban is: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. A karácsony ma: előre mutat a visszatérő Krisztusra!
Péter András
Miskolc

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az ÚR! 4Móz 11,29/b

4Móz 11,16–35

Mindenki magából indul ki – éljük át sokszor mi magunk is ezt a bölcs mondást. Nem volt ez másképpen Mózessel sem, amikor megkérdőjelezte, hogy Isten tudna-e elegendő húst adni az egész népnek. 

tovább

(31) „…ha a zöldellő fával ezt teszik…” (Lukács 23,26–31)

Amikor ezeket a sorokat írom, kora tavasz van; – mire olvashatják a Testvérek, már késő ősz lesz. Én most a zöldellő, tavaszi ágakat látom, amelyek akkorra lehullani készülnek. 

tovább

ESZTER 6,1-13 - Álmatlanul Susán várában

Gondolom, egyikünk számára sem ismeretlen az álmatlanság. Nekem biztosan nem. Gyakran előfordul, hogy éjjel felébredek és nem tudok újra elaludni, mivel össze-vissza cikáznak a gondolataim. 

tovább

2017. október 16. hétfő

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3:16-17)

 

 

 

tovább

Weöres Sándor: Ballada a három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél. 
- - - - - - - - - - - - - - -

tovább