Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!

LXV. évf. 4. szám / Gyönyörködöm a Te beszédedben

Lukács evangéliumában kétszer is szerepel az a megállapítás, hogy Jézus a „Dávid városában” született. Kérdezhetné valaki: melyikben? – merthogy a Biblia két várost is így nevez.

Betlehemet és Jeruzsálemet. Az egyiket azért, mert onnan származott Dávid, a másikat azért, mert azt ő maga tette és nevezte el „Dávid városának”. Van-e ennek valamilyen jelentősége? Igen, bizonyságtétel ez arról, hogy az a Gyermek, akit Jézusnak neveztek, valóban az „Úr Krisztus,” a prófécia szerint megígért Messiás, amit az is alátámaszt, hogy a királyi városban, Dávid leszármazottjaként született. Dávid és Jézus is ugyanabból a városból indult élete útjára, és ugyanabban a városban fejezte be életét. Mindketten Betlehemben születtek, és Jeruzsálemben haltak meg. Ez is mutatja, hogy a Dávidban kapott ígéretek beteljesítője Jézus.
Ez a párhuzam azt is hirdeti, hogy a karácsonyi örömhír a nagypéntekkel és húsvéttal együtt jelenti a teljes örömhírt: Isten szereti az embert, és önmagát adta érte. A GYERMEK, aki karácsonykor eljött, hogy szabadítónk legyen, végül is elvégezte azt, amiért jött: szent életével és ártatlan halálával eleget tett Isten igazságának, és számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet megszerezte.
Miért fontos ezt ma hangsúlyozni? Mert mára a legtöbb vallásos családban is csupán a gyermek Jézust – a kisjézuskát – és családját, a velük történt megható dolgokat ünneplik. Ezért vált a világ szemében a karácsony csupán a család, az ajándékozás, az idill és a békesség ünnepévé. Pedig a karácsony sokkal többről szól: a kegyelmes Isten szabadító tettéről, amely Jézus Krisztusban kézzelfogható valósággá lett.
A karácsonyi Gyermek: Üdvözítő, Szabadító! Aki azért jött, hogy kimentsen minket e jelenvaló gonosz világból, és örökös-társaivá tegyen a mennyben! Őbenne maga Isten hajolt le hozzánk, hogy felemeljen minket.
Miért fontos ezt is hangsúlyozni? A Sátán nagy sikereket ér el sok vallásos ember életében azzal, hogy nehézségekkel küszködő korunkban olyannyira a földiekre fordítja a figyelmet, hogy az odafel valókra vonatkozó isteni ígéretekre kevésbé figyelünk, mint a földi áldásokra vagy éppen szükségekre. Nincs időnk mennyei kincseket gyűjteni. S bár Jézus mindenben mellé áll az embernek, éppen azt mutatta meg életével, beszédével és halálával, hogy ami nekünk itt a földön olyan meghatározó, olyan fontos, amiért sokszor mindent felteszünk egy lapra, az valójában ideiglenes, egy pillanat alatt semmivé, jelentéktelenné válhat és válik is előbb-utóbb. Jézus egészen leegyszerűsíti a kérdést: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?!” A kérdésben a felelet: semmit!
Karácsonykor próféciák teljesedtek be, Isten ígérete valóra vált. Nekünk pedig ma ebből az az üzenet származik, hogy a karácsonyi eljövetel irányítsa a figyelmünket az Úr Jézus visszajövetelére, mert Isten mai gyermekei már nem a testté-létel csodáját várják, hanem a visszatérő Úr Jézust.
Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert egyre nagyobb erővel folyik a nagy altatás, hogy ne várja éberen az egyház sem visszatérő Urát. A karácsonykor megszületett Megváltó nekünk olyan reménységet hagyott itt mielőtt mennybe ment, amely naponként megörvendeztet bennünket a legnehezebb hétköznapokban is: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. A karácsony ma: előre mutat a visszatérő Krisztusra!
Péter András
Miskolc

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat. Zsid 10,18

Zsid 10,1–18

„Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam...” (7). Nem előzmények nélkül jelenik meg a tökéletes főpap, hogy felajánlja a mindenki megszentelésére egyszer és mindenkorra elégséges áldozatot (10).

tovább

(21) „…ne hordjatok ki és ne vigyetek be terhet … szombaton!” (Jeremiás 17,14–27)

A próféta a NYUGALOM NAPJÁNAK MEGSZENTELÉSÉRE hívja fel népe figyelmét.

– 1. Isten népe ezzel láthatóan is fejezze ki szövetségi hűségét Urához (19–20). Az Úr pedig gazdagon megjutalmazza azokat, akik megtartják parancsait 25–26). De ha Isten népe, őseikhez hasonlóan nem engedelmeskedik parancsainak, az ítélet tüze emészti meg őket (27).

tovább

ÉZSAIÁS 63,19B-64,3 - Szétszakítani az eget!

Gyertyafény, béke, harmónia, kényelem... Így néz ki elképzeléseink listája arról, ahogyan az adventi időszaknak ki kellene nézni, és még folytathatnánk is a sort. 

tovább

2017. december 16. szombat

Hidak, melyeket Jézus épített - 1.

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. (Mt 11,28-29)

 

tovább

Fejes Ádám: Adventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.

tovább