Emlékezés Kiss Pál prügyi lelkipásztorra

LXIII. évfolyam 4. szám / Zempléni Egyházmegye

A Zempléni Református Egyházmegye lelkészei pünkösdre készülő megbeszélésüket Prügyön tartották 2010. május 12-én, ahol a gyülekezet közösségével megemlékeztek dr. Kiss Pál volt prügyi lelkipásztorról.

Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, Isten igéjét Balázs Pál csobaji lelkipásztor hirdette Máté evangéliuma 3,16-17 versei alapján. Kiemelte, hogy mit jelentett a bibliai személyek számára a Szentlélek, és - mindezt aplikálva a mi életünkre - milyen áldásokban részesülhetünk mi ma élő emberek a Szentlélek által.


Az igehirdetés után Kiss Pál életét és szolgálati helyeit, idejét (1953-1992) valamint teológiai disszertációját vázlataiban ismertette Szilágyi Péter prügyi tanár úr. Túlzás nélkül állapíthattuk meg, hogy a maga idejében a prügyi lelkész azon magyar teológusok közé tartozott, akik leginkább ismerték Barth Károly munkásságát és teológiai hatását.


A prügyi gyülekezet számára is nagy öröm volt találkozni Kiss Pálné nagytiszteletű asszonnyal és családjával, aki részletesen beszámolt a Prügyön töltött esztendőkről.


A család barátjaként Gruber László deszki római katolikus plébános köszönte meg Istennek, hogy találkozhatott Kiss Pállal, aki által Isten a hitét és belévetett bizalmát erősítette, megemlítette, hogy a Tisza szeretete és a horgászat hozta őket egymáshoz közel.


Volt konfirmandusaként is Prügy község polgármestere Boros-Leskó Géza éppen a konfirmáció fontosságáról és jelentőségéről beszélt, amit megtanult és alkalmazni tudott katonai főtiszti beosztásai és szolgálatai során.


A gyűlést és megemlékezést levezető dr. Börzsönyi József esperes úr a közösen végzett egyházlátogatói szolgálatról, Kiss Pál teológiai látásáról, szenvedélyes megnyilvánulásairól emlékezett meg. A sárospataki professzorok közül nagy tisztelője volt Nagy Barnának, akivel családi barátságot is ápolt. Erre az alkalomra fia, Nagy András Béla egy emlékező levelet küldött, amit a zempléni esperes olvasott fel, megerősítve még inkább, hogy elődöm mennyire a Tisza és a horgászat szerelmese volt.


Megértettem valamit abból, mennyire megbánthattam, amikor Prügyre kerülésünk után 1995 őszén Miskolc-Diósgyőri lakásukon felkerestem, ő nagy örömmel egy villantót akart nekem ajándékozni. Azzal, hogy nem értékeltem, nagy-nagy szomorúságot okoztam őszülő fejének - már ide sem adta.


Számomra azért is fontos volt ez a nap, hogy megerősödjön bennem a kérdés, hogyan értékelem a másik emberben az Istentől kapott ajándékot.


A megemlékezést követően a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskola biztosított helyet a lelkészi gyűlés számára. Tiszlavicz Csaba igazgató úr néhány mondatban ismertette az iskola történetét. A történelem rendező Urának adhattunk hálát, hogy éppen abban a tanteremben lehettünk, ami államosítás előtt a Prügyi Református Egyházé volt.


A gyűlés végeztével közös ebédünket a prügyi Mesevár Óvodában fogyaszthattuk el.


Ezért a napért is csak Istené a dicsőség, Kiss Pál emléke pedig legyen áldott!


Nagy Károly prügyi lelkész


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton… Lk 4,31

3Móz 12

Mivel az ókorban azt tartották, hogy a lélek a vérben lakik, a szülő nőket a vérveszteség miatt különösen is védtelennek gondolták a démonokkal szemben. 

tovább

(32) „…hatalma volt.” (Lukács 4,31–37)

Amikor Jézus szombaton tanított a kapernaumi zsinagógában, álmélkodva hallgatták őt, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Igen, aki Isten Igéjével, beszédével figyelmet teremt, annak mennyei hatalma van. 

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább