A Miskolc-Diósgyőr-Vasgyári Református Egyházközség Honlapja

Miért járjak Templomba?

2017-11-24 /

 



Miért járjak Templomba?

Írta: Csiha Kálmán


Földi életük egyik legnagyobb ajándéka a család,az otthon. Nemhiába írta egyik erdélyi írónk, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Nagy dolog hazaérkezni, nagy ajándék, hogy a világon van egy hely, ahol szeretnek bennünket, ahol hazavárnak, ahol szeretet, jóság, lelki melegség vesz körül. Van egy közös, nagy családunk is, az Anyaszentegyház, a gyülekezet és ide is jó hazaérkezni.
A gyülekezetnek van egy külön légköre. Az Úr Jézus azt mondta, hogy ahol ketten  vagy hárman egybe gyűlnek, az én nevemben, én ott vagyok köztük, és ott érezzük valóságosan is, hogy jelen van. Az istentisztelet nem olyan, mint valami emberi gyűlés. Sőt, még nem is olyan, mint egy emberi gyűlés, ahol Istenről beszélgetnek. Az istentisztelet Jézus Krisztussal való találkozás, hazaérkezés.
Mennyei energiák fogadnak bennünket, és mindig történik valami, ami túl van azon, amit látunk. Egy lelkipásztor beszél, de közben mégis Isten beszél hozzánk.
Énekelünk, de mégis valami több van ott, mint  a mi énekünk, ott Isten jár közöttünk.
Csodálatos otthon az istentisztelet, és gyülekezet,otthon az otthontalanságban.
Ezért nem lehet senki magán-keresztyén. Az nagyon szép és az igaz is, amikor azt mondjuk, hogy mi otthon is tudunk imádkozni, de az igazi keresztyén élet mindig az istentiszteletbe tér vissza, és onnan sarjad,mert onnan áradnak ki Krisztus erői, ahol Isten testvéreket adott nekünk a gyülekezetben. Ezért nem elég csak adófizető egyháztagnak lenni, nem elég csak elméletileg Istenben hinni, és keresztyén világnézettel szemlélni a világot.
Ez még mind olyan dolog, ha csak eddig érkeztem el, mint az árvaházban lakó gyermek, aki könyveket olvas a családi életről. De mennyivel más annak  a gyereknek az élete, aki hazaérkezik az iskola után, és átöleli az édesanyját, és boldog, amikor hazajön az édesapja. Az egymás közelségének, és az Isten-közelségnek ezt  a melegségét adja a gyülekezet. Az istentisztelet az Isten tisztelete, tehát hálaadás Istennek.
Tulajdonképpen nem Istennek van szüksége arra, hogy Őt tiszteljük, Ő Úr lenne nélkülünk is, csillag milliárdok fölött uralkodó Isten, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy hozzámenjünk.
Még fiatal koromban hallottam egy történetet arról, hogy miért is kell templomba járnunk.
Volt egyszer egy fiatalember, aki mindig templomba járt, de már szerdára, csütörtökre elfelejtette, hogy miről is szólt a prédikáció, és arra gondolt, hogy akkor vajon érdemes e templomba járnia , ha úgyis elfelejti a hallott Igét?
Élt az erdőben egy öreg, bölcs ember, elment hozzá és megkérdezte. Az öreg, mielőtt válaszolt volna, azt mondta: Mindjárt megmondom neked, csak itt van ez a veszőkosár, szaladj le a patakra és hozz egy kosár vizet. A fiatalember szégyellte mondani, hogy ezt nem lehet, feljött és kijelentette, hogy kifolyt a víz a kosárból.
Próbáld meg még egyszer - szólt az öreg. Visszaküldte vagy tízszer. Végül a fiatalember elvesztette a türelmét és azt mondta: Miért tetszik engem mindig visszaküldeni, nem tetszik látni, hogy mindig kifolyik a víz a kosárból? Igen-mondta az öreg.
A víz  a kosárból kifolyt, de nézd meg, milyen tiszta lett a kosár.
Látod, ezért kell templomba járni. Mert az Ige átfolyik  a lelkeden, el is felejted, de közben megtisztul a lelked.
A gyülekezet közösségében az istentiszteleten mennyei vizek folynak át a lelkünkön, és lehet, hogy el is felejtjük a prédikációt, de közben átváltozik, megtisztul  a lelkünk. Ezért érdemes templomba járni.