Telkibányai Református Egyházközség Honlapja

Húsvéti áhítat 2021.

2021-04-03 13:42:06 / Szalay Ibolya

Bibliaolvasás: Jn 20:1-18

„Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül." (9)

Húsvétot ünneplő Testvérek!

Kiknek szól a húsvéti örömüzenet? Egyedül azoknak, akik nem kétségeskednek? A kiválasztottaknak, akik szófogadó, rendes emberek? Akik mindent tudnak és mindent elhisznek? Akik imádságban kérik Uruk útmutatását nagyszombat csendjében? Akik sziklaszilárd (petroszi) hittel bírnak? Vajon akikhez szól, érzékelik, hogy ők is a megszólítottak körében vannak? A húsvéti ébredést valami megmagyarázhatatlan, váratlan, felfoghatatlan lengi körül. Ismerjük a határokat. A világ, az ember, valamint a magunk határait. Az élet és a halál is egy mezsgye. Egészen jól látható vonallal demonstráljuk ezt, amit ÉKG-nak hívunk. Az élet a térképen hegyes - völgyes, a halál az, amikor eljön az egykedvű síkság.

Húsvét ünnepén valami olyan történt, amire a homokóra úgy reagálna, hogy nem lefelé peregnek az aranyló szemek, hanem lentről felfelé igyekszenek. Mintha az idő visszafelé indult volna el. Ha nem is halad visszafelé, de bizonyos, hogy kizökkent a megszokott medréből. Az első körben a tanítványok, a sírhoz érkező első tanúk megpróbálják a józanész keretei között értelmezni a látottakat. Valaki elvihette a Mester testét. Ennek a feltételezésnek ad hangot magdalai Mária, amikor Simon Péternek és Jánosnak beszél az üres sírról, majd magának Jézusnak mondja a temetőben: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem hová tetted és én elhozom." (15) Ahhoz, hogy megértsék, ami történt, nem elég az ész. Még azt mondanám a jóindulat, az empátia, a hajlandóság is kevés. Nem elég lerombolni a határokat, nem elég átlépni oda, ahol eddig fű sem termett. Halálba rohanni vakon mit sem ér, ha nincs távlati cél, ha nincs bizonyosság. Ahogy látjuk, nem egyértelmű az isteni tett. A látható bizonyítékok és az előzetes felkészítés sem hozza el a remélt felismerést.


Isten nem bízta a véletlenre az első húsvéton és azóta sem, hogy akikhez meg kell érkeznie az örömhírnek, oda megérkezzen. Bár a tanítványok még nem értették azt, amit a nyitott és üres sírnál láttak. Így olvassuk a Szentírásban: „Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül." Ez minden kor tanítványinál előfordulhat, hogy valamire még nincsenek felkészülve. Amikor beszélt Jézus nekik az ő feltámadásáról, miután lejött a megdicsőülés hegyéről, hasonló magyarázatot olvasunk, mint alapigénkben: " De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy ne tudják megérteni." (Lk 9:45) Amikor megmosta Jézus a tanítványok lábát és Péter ellenkezett, szintén ez hagyja el Jézus száját: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." (Jn 13: 7) Fülöp apostol az etióp kincstárnok hintójához csatlakozva kérdezi: „Érted is, amit olvasol?" (ApCsel 8:30) Mit is olvasott az etióp főember, Ézsaiás próféta Jézus halálára és feltámadására vonatkozó passzusait: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg száját... Mert élete felvitetik a földről."(ApCsel 8:32)

Jézus bűnöket feloldó, bűnöktől megtisztító áldozata, az idők kezdetén elhatározásra került. Isten megmentő terve Fiában céljához ért. Érted ezt? Miért vagy te és én és ő olyan fontos az Istennek, hogy ép ésszel felfoghatatlan módon nyúl utánunk, okoz fájdalmat önön magának? Az Isten dolgain elmélkedve felfogásunk határához eljutunk, de ha a hitünk felfelé nyitott, akkor az még fejlődhet, növekedhet. Ebből fakadóan, akár mi magunk is elérhetjük, vagy megerősíthetjük azt a  hitet, amit Végh Tamás költő így fogalmaz meg: „Porunk még fent kering tovább ebben a szélben, s mire lehull, testet öltünk ama fényben." Valljuk meg mi is egyéni vagy családi csendességünben hitünket, bizodalmunkat a 275. dicséretünk második versét: „Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem." Ámen!