Telkibányai Református Egyházközség Honlapja

Aranyváros

2019-09-14 08:54:55 / Szalay Ibolya

Aranyváros

(III. Telkibányai Bányásznap ünnepi istentisztelet)

Lekció: Jel 21:9-27

Textus: Mt 6:19-21

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

Egy fantasztikus érték birtokosai vagyunk. Sokak nincsenek tisztában ezzel az értékkel. Nem tudják hová tenni, nem lelkesednek érte. Vannak, akik úgy tekintenek a régi korokra, hogy az már nincs, elmúlt, emléke porosodik, jelei kikoptak. Újat kell írni, túl kell lépni, trendinek kell lenni. Nem mindenki szeret hátra, vissza nézni. Telkibánya ma bátran és büszkén visszanéz egy dicsőséges korra, hogy tanuljon belőle, hogy fényesítse önérzetét, hogy megidézze, ami egykor volt. Fel kell ismernünk azokat az értékeket amelyek nem a bánya járataiból, a föld mélyéből jönnek elő, hanem az emlékezetükből fakadnak. Ami nem kényelmet, jólétet, felhőtlenséget hoz magával, hanem feladatokat és kötelességtudatot. Telkibánya egykor Aranyváros volt, kincseket adott a világnak, viszont ma sem vagyunk híján az értékeknek. A felelősségünk, hogy képesek legyünk megkülönböztetni az aranyat a pirittől, az igaz értéket a talmi ragyogástól.


A Hegyi beszédben halljuk Jézus tanítását az értékről, a kincsről. Figyelmeztet a földi dolgok veszélyeztetettségére, múlandóságára. A földi kincsek gyűjtése az e világi életre történő berendezkedést jelenti. Jézus ezt az önző tevékenységet, az önmagunk körül való forgást, a gyűjtögetést utasítja el. Ha valaki erre építi az életét, ettől várja a beteljesülését, akkor kockázatnak teszi ki sorsát. Mi több ez nem fog simán menni, mert az emberi arrogancia, irigység, fösvénység, rosszindulat és a múlandóság olyan kijózanító tények, amikkel nehéz vitatkozni. Weöres Sándor Az ősi tudás c. versében így ír: „Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul, amit az ős tudás bírtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad." Mintha Jézust hallanánk: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak" (Mt 24: 35).

Az emberi szív és a kincsek kapcsolatáról Dánielné Lengyel Laura író készített egy különleges mesét 1927-ben Aranyváros címmel. Egy ifjú el szeretett volna jutni az Aranyvárosba. Ez volt minden vágya. Elindult hát, de egy nagy sötét víz állt az útjába tele ragadozó hallal. Megjelent egy óriás, aki felajánlotta, hogy átviszi a veszélyes vízen. Kérdezi az ifjú az óriástól, hogy mi lenne a fuvar ára? Csupán a fél szíved -feleli az óriás. Mivel jár, ha odaadom? Nem fogsz tudni sírni, nem érzel együtt a másikkal, nem hatódsz meg, nem indítanak meg a körülötted történtek. A sötét vizek után hatalmas hegyek állták útját és hegyeken a hágókat tűzokádó sárkányok őrizték. Mire meghőkölt volna az ifjú az előtte tornyosuló veszélytől megjelent egy griffmadár. Felajánlotta szolgálatait, hogy eljuttatja Aranyvárosba, csak a fél szívét adja neki. Az ifjú megrettent, hisz az egyik fél már az óriáshoz került. A griffmadár megnyugtatta, ha Aranyvárosba igyekszik nem lesz szüksége már a szívére, mert akik ott élnek, azoknak a mellkasába egy aranyrög van. Mi több a rög össze se férne a szívvel, nem jönnének ki egymással.

A fiú belemegy és végül elérkezik Aranyvárosba. De az utolsó operációnál valami gikszer történhetett, mert egy pici darabot csak bent hagyott a mellkasában a szívéből a griffmadár. De először még ez nem érdekelte, mert végre ott lehetett, ahová vágyott, az Aranyvárosban. Ott. ahol nincs probléma, csupa sikeres, megnyerő, jómódú ember él. Ahol viszont nem kell az embereknek szív, ott a megléte a gond. Hiába érte el a jómódot, a sikert, a csillogást az a fránya szívcsökevény egyre hasított és szúrt. Mindig eszébe juttatta ez a tökéletlen szerv a szeretteit, a magányosokat, a betegeket, a szegényeket, a nélkülözőket.

Elhatározta, hogy hazamegy és a vagyonával segít rajtuk. Hazaérve senki nem ismert rá. Hiába ment oda üdvözölni a rég látott barátokat, ismerősöket. Mindenki úgy fordult el tőle, hogy ki ez a ráncos, idős idegen. Egyedül az édesanyja ismert rá, aki megvetette az ágyat és megterítette az asztalt neki. Látva nap nap után fia szomorúságát, ölébe vette és keservesen sírni kezdett. Az ő könnyei oldották fel az aranyrögöt a szívéről és fordították vissza az Aranyváros okozta deformációt.

Ő érte egy édesanya sírt, értünk pedig maga Jézus fakadt keserves sírása. A mi sorsunkért a Teremtőnk aggódott és elkészítette a számunkra a megváltás útját. Ez az út könnyek, kínok, dermesztő halál és dicsőséges feltámadás között vezetett. Ennek a folytatása az Isten tervében nem akármit, hanem egy igazi Aranyváros, ahol a kincseid, értéked nincsenek veszélyben. Ez a mennyei Jeruzsálem, az Isten országának a valósága. Nincs szükség vaskazettákra, páncélszekrényekre, rejtett szobákra, hogy megvédhesd, elrejthesd a gyűjtögetésed eredményét. Isten nem félti a kincseit tőled, a mennyei Jeruzsálemben a drágakövek, az igazgyöngyök, a nemfémek mind elzáratlanul, nyilvánosan díszítik a várost, szolgálják az ott élőket. Isten mindent megoszt veled. „Fiam, mindenem a tied" (Lk 15:31)

Ebben a világban a lelki gyümölcsök lehetnek az igazi kincseid, amelyek jól használhatók: a szelídség, jóság, hűség, szívesség, türelem, önmegtartóztatás, békesség, öröm, szeretet. Az ilyenek ellen nincs törvény olvassuk a Galata levélben. A lelki kincsek miatt nem kell aggódnod, hogy kiveszik a zsebedből, leemelik a számládról. Péter és János az Ékes kapuban meg tudott indulni a sánta állapotán. Mit mondtak neki: Ezüstöm és aranyam nincs... Milyen elkeserítő lehet ez, ha ezt várja valaki fizetségként, alamizsnaként. A folytatás azonban nem várt meglepetés a sántának. „De amim van, azt adom neked." Az aranyon és ezüstön kívül is lehet valami számottevő, figyelemre méltó, amit adhatunk. „A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj" (ApCsel 3: 5-6). Valami olyan adomány ez, ami a szívet nem elnehezíti, érzéketlenné teszi, hanem hálát és szolgálatkészséget érlel meg benne. Gyűjtsünk ilyen kincseket, igazi kincseket a mennyben, ahol se a moly, sem a rozsda meg nem emésztik és a tolvajon nem ássák ki és nem lopják el. Mert ahol a mi kincsünk, ott lesz a szívünk is. Ámen!

Szalay László Pál