Telkibányai Református Egyházközség Honlapja

Az esélyek Istene

2018-12-29 21:35:51 / Szalay Ibolya

Az esélyek Istene

Textus: Jób 33: 23-30

A halál nem tréfa. Az ember, amikor kileheli a lelkét, akkor lezárul egy sors végérvényesen. Elvenni belőle, vagy valamit hozzátenni már nem lehet. Igy vagyunk az élet koroszakaival is. A csecsemőkor, a gyermekség, a kamasz kor, a fiatal felnőtt időszak, a középkori életfejezet, az idős kor, a vénség mind-mind egy sajátos időszakasz, amikor az embernek dolga van. Ha valamit nem akkor tesz nem, végez el, mint amire rendeltetett, akkor lecsúszik róla. Meg van az ideje a játéknak, a tanulásnak, a munkának, a családalapításnak, az előmenetelnek, a pihenésnek, visszatekintésnek, és az összegzésnek. Mindig felettébb szomorú és keserű, ha egy élet távozásával az az érzésünk, hogy valami hiányzott belőle, hogy nem lett kerek, nem kelti a befejezettség benyomását. Amit mi megtapasztaltunk, amiben részünk volt, úgy találtuk, hogy a másiknak is járna. Kívánság volt a lelkünkben: „Bár ő is átélhette volna."


Ahogy mondtam, a zár elfordult, az ajtón kilépett Keszey Csaba János, s mögötte az életkapu dörgedelemmel bezárult. Kongása, mint a harang messze búgó hangja sokáig cseng a hozzátartozók, barátok, ismerősök fülében. Ami pedig felváltja ez a mélabús búgást, az a csend. Se ő nem szólhat, se hozzá nem szólhatunk. Kimetszetett Isten metszőollója által az élet sűrűjéből. Ki és mit veszített ezáltal, kinek nagyobb a vesztesége, ezt nehéz lenne megmondani. De mekkora volt a biblia Jób vesztesége? Miképp kell szembe néznünk az életkrízissel annak a legrészletesebb elemzését Jób könyve adja. A legismertebb, leggyakrabban sóhajtozott jóbi megállapítás a rengeteg csapás után így hangzik: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, mezítelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve." (Jób 1:21) Mit jelent ez? Semmit sem hoztam erre a világra: mezítelenül jöttem. Semmit sem viszek magammal: mezítelenül is megyek el. Amiben részem volt, amit rövid ideig birtokolhattam, tudhattam, ismerhettem, azt nem a magam ügyességének, bölcsességének, erejének tulajdonítom. Istennek adok mindenekért hálát: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve." Elfogadom Isten rendelését bármi is legyen az felőlem.

De Jób könyve nem merül ki ennyiben. A történések okai, következményei, egymás megítélése, a bűnök fejünkre olvasása, Isten félreértése, az ártatlan védekezése, Isten helyreigazítása, mind része ennek a gondolatsornak. Amit ki szeretnék emelni az a 33 fejezet egy különleges üzenete. Miről üzen? A megváltozhatatlanról? A halálról? A kilépésről? Nem. Az igeszakasz az esélyről beszél, amit Isten ad az embernek. Az Egyiptomból való kivonulás alkalmával a nép az Isten iránti hála helyett bálványt öntetett, egy arany bikaborjú előtt hódolt. Isten először el akarja pusztítani őket: „És most hagyd ,hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük!" - mondja Isten Mózesnek. Viszont Mózes, Isten választottja, a Izrael népének vezetője könyörög az Istenhez a népért. Aminek az eredménye: „Az Úr szánalomra indult, és nem hozta rá a népre azt a bajt, amit mondott." (II. Móz 32) Új esélyt kap a nép.

Jónás próféta esetében hasonlónak lehetünk tanúi. Ninive városában meghirdeti az ítéletet a próféta: Még negyven nap és elpusztul Ninive. A nép komolyan veszi a fenyegetést, a közelgő csapást és bűnbánatot tart. Végül Isten elfordítja a városról a veszedelmet. „Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg." (Jób 3:10) Új esélyt kap Ninive.

Aztán tudunk Ezékiás király halálos betegségéről. Ézsaiás próféta elmegy hozzá és Isten akaratát kihirdeti: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben." A király imádkozott, Isten elé járult, hogy tekintsen rá. Mindezt nem rutinból, megszokásból, hanem mélyen, lélekből feltörőn, mert így olvassuk: „És Ezékiás keservesen sírt" Isten nem késlekedett a válasszal: „Megtoldom napjaidat még 15 évvel." (II. Kir 20:1-11) Ezékiás esélyt kapott.

Az igénkben ezt olvassuk: „Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem világosságában gyönyörködjék. Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága." (Jób 33:28-30) Ezt olvassuk Ezékiel próféta könyvében: „Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról!" (Ez 33:11)

Isten mindannyiunknak többszörös esélyt biztosít, hogy gondolkodjunk, mérlegeljünk és döntsünk. Nem csak a földi életre ad újbóli lehetőséget és módot, de az örökéletre is. Tudom, sokan luxusnak tartják, hogy a túlvilágra tartalékoljanak. Most akarják elvenni, most akarják élvezni. A számukra bizonytalannal nem foglalkoznak. Az ige egyértelműen beszél erről is: „Váltsd ki, hogy ne jussak a sírba, elfogadom a váltságdíjat." Az Úr Jézus kifizette a váltságdíjat. Ő a bűnöket legyűrte, vétkeink adóslevelét felszögezte a keresztfára. Ezzel megadta a szenzációs esélyt, a sokadik lehetőséget, hogy ne csak rövid életed lángját tápláld, hanem legyen egy „b" terved is. Bármennyire elromoljon körülötted minden. Bárhogy is sújtson sors keze. Ne feledkezz meg Isten angyalainak pártfogásáról. Ne feledkezz meg Krisztus Úrunk áldozatáról. Ez lehet a te igazi esélyed. Élj! Élj vele még ma. Ámen.

 

Elhangzott Keszey Csaba János, 64 évet élt atyánkfia ravatalánál, Telkibányán, 2018. december 28-án, du. 14 órakor.