Őshonos fák közé hívogattak Telkibányán
2010-ben kezdett hozzá a református közösség ahhoz a szemléletváltáshoz, amit összefoglaló néven az egyházak teremtésvédelemnek neveznek. Ennek kiemelt alkalma minden esztendőben szeptember vége, október eleje. Ezt az időszakot nevezik teremtés hetének vagy a teremtés ünnepének. Más közösségekben hálaadás napjaként tartják számon, amikor megköszönik a Mindenhatónak az ősszel betakarított termést.
Telkibányán tavasszal indult el a munka, ami előkészítette az ünnepet. Az elképzelés az volt, hogy a kert valóságos és szimbolikus tere legyen a teremtés ünnepének a szíve. Ennek érdekében a 2013-ban telepített táji adottságokhoz alkalmazkodó gyümölcsöst szerették volna még inkább bemutatókertté formálni. Hiszen a tápiószelei Növényi Diverzitás Központtal kötött együttműködés értelmében nem csak megőrzik ezeket a fajtákat, hanem népszerűsítik is.
Első lépésben elvégezték a kert teljes kitisztítását, hogy a fák fejlődését semmi ne akadályozza. A kis fák szilvafa törzséből hasított bilétákat kaptak. Ezeken a fajta pontos megnevezése és a gyümölcs színes rajza található. Valamint egy öt állomásos lelki ösvény is elkészült, ami a teremtett világról való gondolkodásnak szeretne irányt szabni. A színes, természeti fotókkal illusztrált kültéri táblák a kertbe idézik a Szentírás, az Időszerű Hitvallás, Gyökössy Endre, Marthinus Daneel és Luther Márton gondolatait.
A természet a zenében
A Vártemplom délután megtelt fénnyel, lélekkel és zenével. Szalay László lelkipásztor áhítata arról a Keresztelő Jánosról szólt, aki a mértékletesség útjára, az elégséges felismerésére tanította a Jordánhoz érkezőket. Az őszi napfény hosszúra nyúlt ujjaival körbeölelte a gönci Károli Gáspár Általános Iskola énekkarát. Jobbágyné Tóth Gyöngyi tanárnő vezetésével, gitár, furulya és zongora kísérettel adtak elő megzenésített verseket. Az énekekből sugárzó gyermeki egyszerűség és öröm átragadt a jelenlévőkre. Őket Seres Zsuzsanna művésznő követte, aki a természet világát köz- és kevésbé ismert népdalokkal idézte meg. Nem csak mélyhegedű játéka aratott osztatlan sikert a hallgatóság között, hanem különleges tónusú éneklése. Az előadóművész mellett a tanári habitus is előbújt Seres Zsuzsannából, amikor újra és újra megénekeltette a közönséget.
A természet Isten által alkotott valósága
A Vártemplomból közösen sétált le a gyülekezet a parókiához. Bevetette magát mindenki a kertbe és felfedezte a fákat, a jelzéseket, a meditációs táblákat. A kert hirtelen hangos lett a gyermeki kacajtól, a felnőttek elmélyült beszélgetésétől. Kiderült, hogy milyen befogadó tud lenni ez a tér. Mi mindenre alkalmas és ösztönző lehet ez a parcella. A kert egyelőre ígéret, amiben a természetnek, és az imádkozó embernek még sok dolga lesz. A 4 éves, szülinapos gyümölcsöst meglátogatók nem maradtak vendéglátás nélkül. Az üstben lassacskán megfőtt a babgulyás és terített asztaloknál folytatódott a kerti parti.
A természet az emberi szívben és értelemben.
A óriás fenyőfák alatt a beszélgetés speciális irányt vett. A meghívott vendégek, Hulják Péter erdőmérnök és Szűcs Gergely népművész, gyümölcsész az őshonos gyümölcsfák értékéről, pozitívumairól beszéltek. Legjelentősebbnek mind a ketten a sokféleséget tekintették. Szűcs Gergely elmondta, hogy az ízleléstől hogyan jutott el a kíváncsiságon át, az ősi fajtákkal való foglalkozásig. Számára az élet egy nagy egészet alkot, amiben sok száz dolog között ott van az ősök tudásának tisztelete és továbbvitele. Szó esett a szelektálás szempontjairól. Elhangzott a bibliai ige is ezzel kapcsolatosan: „jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek" (I Móz 3:6) A marketingeben ma is ez az egyik irányadó tényező. A beszélgetés során a felszínre jöttek érdekes találkozások egyedi esetekkel és fajtákkal. Izgalmas adalékkal gazdagodtak a jelenlévők, amikor felolvasásra került az 1703-ból származó A tudós kertmesterek zárszava. A szerző elárulja az egyik nélkülözhetetlen összetevőt a növények fejlődésében: lehetetlen jó növényt vagy megfelelő fát nevelnünk anélkül, hogy ne szeretnénk őket... a mesterük szeretetén és vonzódásán múlik, hogy szépek és erősek legyenek.
A bemutatókert fejlesztése tovább folytatódik. Nem csak vizuális eszközökkel és térelemekkel, hanem megmentésre érdemes genetikai állománnyal. Télen lista készül a helyben továbbörökítésre érdemes öreg gyümölcsfákról, s a következő esztendőben ezt a nemes feladatot is abszolválják az ősi fajták barátai.
Szalay László Pál