Egy kortalan patrióta

2017-10-02 12:18:27 / Szalay Ibolya

Divat ma a kortalanság, kevesebbnek láttatjuk magunkat, mint amennyi év elrepült fölöttünk. Az időtlenség állapotát szeretnénk magunkra ölteni, s a legjobb formánkat konzerválni. Lehet áldozni a hiúság oltárán, és a szépészeti világmárkák imázsát tovább növelni. De vajon ki írná fel szarkalábak és rossz testtartás ellen a következő kencéket, pakolásokat, masszázsokat: bányamérnöki tanulmányok folytatása, elmélyült levéltári kutatás, régészeti lelőhelyek feltárása, múzeumalapítás, makett és türelemüveg fabrikálás, szakmai publikációk, könyvek írása. Valakinél ez mégis működött. A minap lehettem fültanúja a következő beszélgetésnek Abaúj egyik kis városkájának az utcáján:

- Ki is ez a bácsi?

- Nem tudja? Benke István, aki az ötvenes években vezette a pálházi perlitbányát. Aztán itt alapított a szomszédos Telkibányán múzeumot.

- Ja, tudom már, ő az aki megfaragtatta jó előre a gombfáját. Mennyi idős is?

- 80 felett jár.

- Nyolcvan? 20-30 évet letagadhatna, olyan fess. Nézze, hogy megy, mint egy kapitány.

Igen, ő Benke István ny. bányamérnök, aki idén 85. életévébe lépett. Ennek apropóján többen, különböző helyen ünneplésre készültek az ő tiszteletére. Így szerveződött titokban Telkibányán is meglepetésparti. Már az egy hónappal ezelőtti Bányásznapon volt valami a levegőben, de az igazi eseményre szeptember 28-án este került sor. Szerkesztői megbeszélésnek álcázott összejövetelre kapott meghívót a több mint 50 éve gyökeret eresztett nagy öreg. Ment is minden a megbeszélt forgatókönyv szerint. A Telkibányáról készült sikerkönyv új kiadására készülve a szerzők összegyűjtötték a tapasztalatokat és a jobbító megjegyzéseket. Amikor minden fél meghallgattatott, és kellőképpen összehangolódott a társaság, Baranyai Tiborné körjegyző emelkedett szólásra. Köszöntőjében felelevenítette mozaikszerűen azt a hatalmas utat, amit térben és időben megjárt az ünnepelt. Születésétől a jelen látómezőéig minden jelentős eseményt egy gondolat erejéig felemlített. A meghatottságtól szóhoz se jutó Benke István újabb ámulatba esett, amikor Kassai Zoltán polgármester is köszöntötte. Az emberi életkor csúcsait ostromló veterán nem akart hinni a szemének, amikor átvehette az Önkormányzat által odaítélt emlékplakettet. Virágcsokor, ajándékkosár, díszdobozos emlékplakett, oklevél. A szeretet, a megbecsülés, a figyelem jelei amelyeket megkoronázott és teljessé tett a munkatársak, szerzőtársak, barátok jelenléte. A pezsgős koccintások személyes szóváltásai csak bevezetői voltak a terített asztal mellett folytatott jókedvű diskurzusnak. Az önfeledt ünneplés tettekre sarkalta a jelenlévőket. Az ósva-völgyi melegforrás helyreállítására tettek erős fogadalmat a patrióta érzelmű férfiak.

Sok mindent köszönthet Telkibánya Benke Istvánnak, de aminek a legnagyobb hasznát veheti a helyi közösség, az nem a dokumentált múltban, a megvalósított fejlesztésekben, a hagyományok ápolásában érthető tetten. Az igazi érték, hogy még mindig élő lelkiismerete a „bányiaknak", hogy ne hagyják veszni azt a kulturális, természeti kincset, amit eleiktől örököltek. Benke István valóban éli azt az elvet, amit David Orr amerikai egyetemi tanár vall a környezetünkhöz való viszonyulásról: „Azt kétlem, hogy valóban szerethetjük az egész bolygót, de azt tudom, hogy képesek vagyunk szeretni bizonyos helyeket." Segítse az Isten sokáig szeretni Telkibányát, hogy még minél több időt tölthessen itt kedves feleségével, Laurával együtt. Vivát, vivát Stephanus!

Szalay László Pál

Galéria

Egy kortalan patrióta

2017-10-02 12:18:27 / Szalay Ibolya

2024. April 20., Saturday

Kerületi hírek

Kerületi programajánló

Eseménynaptár