Az éves egyházi menetrend emlékeztet bennünket a Lélek adományára. Pünkösd ünnepében állunk és megkérdezhetjük magunktól, hogy mit is ünneplünk? A plusz egy szabadnapot, a családi találkozást, a terített asztalt, a fusizásra szánható extra időt, a sok pihenni vágyó turistát, a szállodák kiemelkedő forgalmát, a pünkösdölő népszokások ébredését? Leginkább, keresztyéni olvasatban az egyház születésnapját. Ez azt is jelenti, hogy ahol a Szentlélek kiáradása, ott az Egyház. Azon a helyen alakul, formálódik, növekszik Isten népe. Viszont félelmetes tartalmat is hordoz, hogy ahol nincs a Lélek munkája, ott vajon lehet valódi Egyház?

Kálvin János reformátor a lelkiségnek három területét vette számba. I. Isten ésszel fel nem fogható a maga teljességében. Szükség van az érzelmi és misztikus közösségre vele. Tehát a Szentlélek közreműködésével lehet növekedni az istenismeretben. II. A megtérés és a lelki élet igényli a közösségez való csatlakozást. Az úrvacsorában a Szentlélek közli Krisztus hatalmát a hívőkkel. III. A lelkiség nem maradhat a ház, az egyház falain belül, szükséges, hogy a társadalom egészére hatással legyen. Isten lelke munkálkodik a világban és minden emberi cselekedetben. (Philip Sheldrake) Ezek ismeretében nem mondhatjuk, hogy a kálvinista tanítás csak a nyakasságot (hitéhez makacsul ragaszkodó) hagyományozta ránk, hanem a lelkiséget szintén hordozza.

Az igénk arra bíztat, hogy van mi felé előre haladni. S ez nem más, mint a Lélek által fogant gyülekezet. Sokan benne vagyunk a református közösségbe. Különböző életfelfogás, eltérő hitbeli látás, differenciált kegyelmi ajándékok. Ami igazán közel hozhat bennünket, és a szívünket megbékélteti és összhangba hozza, az a Lélek keresztsége. Vágyakozzunk arra ezen az ünnepen és imádkozzunk buzgón érte, hogy egy Lélektől legyünk megitatva.

Persze ki mire asszociál, amikor az egy Lélektől való megitatásról hall, olvas. Nem kérdés, hogy a nagy Luther Márton szerette a sört és házi sörfőzdéje volt. A reformáció 500. évfordulóján a reformátorokról elnevezett kézműves sörök is forgalomba kerültek. Él egy anekdota Lutherről: „- Luther doktor, mégis mondja már, hogyan történt a reformáció? - Azt kell mondanom, hogy mi ittuk a finom sört, a Szentlélek pedig csinálta a reformációt." Persze ebben benne van az önmaga szerepét kisebbítő szerénység és az az adomány, hogy képes volt megkülönböztetni a korcsma gőzét a Szentlélek fuvallatától. Egyáltalán nem mindegy, hogy a lelkesültségünk miből táplálkozik.

Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvet magyarázva, Kálvin János a kézrátételt, mint ami a Szentlélek közvetítője, megengedhetőnek tartja. Szerinte az apostoli korban a keresztséggel és az úrvacsorával hasonló sákramentum lehetett. Nem kétséges, hogy a fiatalok elhívását, hitükről való bizonyságtételt ezzel megerősítették. Kálvin azonban nem hitt benne, hogy ez a cselekedet különleges kegyelmi ajándékokkal járna együtt. A bibliai történetben, amiből az idézet származik, mégis azt olvassuk, hogy nyelveken szóltak és prófétáltak, akik Efézusban vették a Szentlelket. Nincs ez ellentétben az első pünkösdkor történtekkel. A Szentlélek áradásának az egyik jele a nyelveken szólás volt Jeruzsálemben is.

2017 év pünkösdjén, ha nem is a nyelveken szólás vagy a prófétálás ajándékáért könyörögjünk, bár ne akarjuk a Lélek munkáját korlátozni.  Tudniillik: „A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenki, aki a Lélektől született." (Jn 3:8) Mégis kérjük az Isten Lelkét, hogy ösztönözzön bennünket a kegyes életre, megbocsátásra, szolgálatra, becsületességre, igazságosságra, józanságra és szeretetre. Tűzzük ki lelki szélkerekeinket és szélzsákjainkat, hogy észleljük a Szentlélek mozgolódását. Legyünk készen, hogy a vitorláink a "Jó szelet" foghassák be, ami a megszentelődés vizei felé repít. Áldott, megszentelt pünkösdi ünnepeket kívánunk szeretettel!

Szalay Ibolya és Szalay László Pál

lelkészházaspár

Telkibánya, 2017. június 03.