Telkibányai Református Egyházközség Honlapja

Felkészülni, vigyázz, húsvét!

2017-04-17 19:07:34 / Szalay Ibolya

„A hét első napján, kora reggel,

napfelkeltekor a sírhoz mentek,

és ezt kérdezték egymástól:

Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájától?" (Mk 16: 2-3)

Nagycsütörtökön kora este, az istentisztelet után autóba ültem, hogy a nagypénteki „Messy Church" alkalomra még szükséges dolgokat beszerezzem. Az utak áldozatot követelnek. Véren váltjuk meg a haladást, az áruforgalmat, a gyorsaságot. 2016-ban 4911 közúti balesetben 565-en vesztették életüket. Az encsi felhajtónál, ahol a hármas főútra csatlakozik a forgalom sárga, piros, kék fényben úszott az alkony. Nem az ég fényjátéka festette át a közlekezdők pupilláját, hanem a vészvillogók és a megkülönböztető jelzések. Három eltérő jármű, három különböző sors pillanatnyi szerencsétlen találkozása halált szült. Az aszfalton a kerekek alatt kalács és kötözött sonka. A motoros, aki végül a mentőben már nem tért magához és áldozatául esett a balesetnek az ünnepre készült. Nem lehetett az övé az idei húsvéti üzenet, a feltámadás bátorító öröme. De vajon az érintetteknek van-e igazi húsvétjuk? A halál, a tragédia, az elmúlás árnyékában ad-e vigasztalást a húsvéti csoda?


A történetünkben szereplő asszonyok szintén készültek a húsvétra. Drága keneteket vásároltak, korán keltek, találkozót beszéltek meg. Elindultak a sírhoz és a kőről beszélgettek, aminek az elhengerítésére nincs elég erejük. Ez mind tiszteletreméltó, csak épp a legfontosabbról feledkeztek el. Az ünnep szerzője rendelkezett erről a napról:

„Az Emberfia az emberek kezébe adatik és megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad." (Mk 9:31)

„...és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, majd megcsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad." (Mk 10:33-34)

Háromszor szólt Jézus a kereszt utáni napok kibontakozásáról, de egyszer sem hallották meg. Egyszer sem értették meg sem elméjükkel, sem szívükkel a kijelentés üzenetét. Tőlünk mi zárja el a húsvét értelmét, értékét, örömét? A gyász, a fájdalom, a betegség, esetleg az ünneplés, az öröm, a szokás, a tojás, a nyuszik? A márki tudósításban az asszonyok csak később értik meg a húsvét történésének lényegét. Rettegés és rémület lett rajtuk úrrá, mert valami olyannal találkoztak, amire nem számítottak. A húsvét az Isten meglepetése a világ számára. Olyan meglepetés, amire készülni kell, aminek üzenetét vigyázni kell, amit tovább kell adni. Nem hagyva, hogy az Isten által teremtett új valóságot egy kő elzárja előlünk, bármi is legyen az.

A sejtést, hogy mi szigeteli el minden kor emberét az igazi húsvéttól, Weöres Sándor: Himnusz a halandóhoz c. verse erősíti meg. „s enyémek mind a piacok, hol fehér táblán feketén jegyzik az eladó múlandóságot." Két sorral lejjebb így folytatja: „csak az iszonyú kőlapot, a sötétséget vedd le rólam." A végtisztességre készülő asszonyok előtt a kő nagyságának, súlyának félelme a saját múlandóságuk, amivel nem tudnak megbirkózni. Ki hengeríti el? Ki veszi le róluk ezt a terhet? Ki könnyíti meg végességünk határtalan nyomorúságát? A szeretett Mester elvesztésének fájdalma, az elhunyttal való találkozás előkészülete, minden veszteségek kifejezője, megidézője, körvonalazója. Ki az, aki magunk végességéért, foszló életünk szakadozott szövetéért, meggyűrődött sorsunk redőiért, eltékozolt ifjúságunkért, gyűlölt öregségünkért fizetne egy árva petákot is? Szabadulnánk tőle, beváltanánk bármilyen alkura. Lenne is egy kétes figura, aki alkudna felettünk. Viszont a gogoli Csicsikovot már csak mozdulatlan állapotban érdekelnénk.

A vágy a kőlap levételére, a sötétség elűzésére megvan a lelkünkben. Viszont a vágy beteljesedéséhez, a remény kibontakozásához fel kell tárulnia a krisztusi húsvétnak. Isten cselekedetének befogadása ránk vár. Itt az elhengerített kő, az üres sír, az angyali üzenet, a feltámadott megmutatkozásai. Nem szabad a hatalmas kő, a rideg sír negatívumában elveszni, hanem engednünk kell, hogy a feltámadott találjon ránk. Mert a húsvét élet a földi taposómalmon, siralomvölgyön, időkalitkán túl. Mert van valaki, akinek kilúgozva, eldobva, a múlandóságtól megcsömölve is kellünk. Ezt a látszólag rossz üzletet nem más kötötte meg, mint Jézus Krisztus. Az ő kiszolgáltatottsága, testi-lelki agóniája, véráldozata, pokoljárása, holtideje mind-mind az alku része. Ő volt az, amin mi nem találtunk fogás, az életünk zátonyát, a nagypéntek-húsvét erővonalával szétrobbantotta. A húsvéti készületlenségnek is megvan az ára. Az ember itt reked a földi pokol gravitációjában. A húsvéti készenlétnek is megvan a jutalma. Az ember felemelkedik az örökkévalóság és menny panorámájába. Felkészülni, vigyázz, húsvét. Ámen.

Szalay László Pál

Telkibánya, 2017. húsvétja