Polgártársak, honfiak és leányok!
Lelkesíteni jöttem e helyre és nem múló dicsőség parazsánál melegedni. Érzelmeket, szenvedélyeket csiholni jelenkor kebleiben. Mert mi lehetne a mi feladatunk, mint végigtekinteni a múlt dicső krónikáján, tiszteltünket, respektálásunkat kifejezni az előttünk járt hősök emléke előtt és megfogalmazni a jelen feladatát. Ha bármely mozzanat kimarad, méltatlanná válunk 1848/49 örökségéhez. De íme, itt vagyunk, fáklyáink fénye napvilág és gondolataink horgonya a jövőbe mar. A holnap egén ott tündököl váteszkötőnk, Petőfi billogja: „A magyar név megint szép lesz/Méltó régi nagy híréhez;"
Érzékenynek lenni az időkre és alkalmakra. Képes megbénítani az érdektelenség a cselekvő közösséget. Nem mozdul a tábor, nincs összhang a tagok között. Egyéni boldogulás, személyes érdek van, ami felülírja a nemzet, a régió, a település törekvéseit. Egységes fellépés helyett széttagoltság, az érdekek hathatós képviselete helyett, a saját szalonna vagy barbecue sütögetése zajlik. Kéretjük magunkat, a betelt táncrendünkre hivatkozunk, közben mozgunk, de inkább kifelé, mint a centrumot erősítve. Az 1848-as szellemiség tőlünk, felelősen gondolkozó polgároktól, hazafiaktól az követeli, hogy legyünk érzékenyek az idők szavára. Sebestyén Jenő, XX. századi református teológus professzor szerint bűnünkül íratik fel, ha a cselekvés történelmi pillanatai kihasználatlanul suhannak el. Úgy gondolta, hogy a hazafiság eszméje csak hitünkből fakadhat. Az Isten iránti lelki elköteleződés tesz képessé arra, hogy a nemzeti érzületet ne kicsinyeljük le, sem ne értékeljük túl szerepét.
Kossuth meghallotta az idők szavát. Bécs, Graz, Pest, Milánó mind azt üzenték, ütött a történelem órája a Habsburg birodalom felett. Az összezárás Pozsonyban a magyar diéta követei részéről megtörtént. Támogatták országunk kormányrúdjának visszavételét, pedig más vérmérséklettel és többségében más eszmeiséggel bírtak, mint Kossuth. Ő maga sem volt rest megtenni a lépést a pesti forradalmárok, Petőfi körei felé. Érzékenysége a jobbágyság helyzete iránt alkalmassá tette rá, hogy a felszabadításukat célzó indítványt az országgyűlés elé terjessze. Ezzel országunk polgárosodásának újabb lökést adott. Nem csak a képviselők között tudott érvelni, hanem a parasztságot is meg tudta szólítani országjárásán, hogy a fegyveres harcra toborozzon a Habsburgok ellen.
1867-ben Deák Ferenc maga ismerte el, hogy a Kiegyezés eredményeit a '48-as kossuthi kezdeményezőkészségnek és átalakító munkának köszönhetjük. Kossuth, aki evangélikus hitben nevelkedett, érdemei között azt is számon tartjuk, hogy a protestánsok számára kivívta a teljes vallásszabadságot. Bizonyára ő maga, még gyermekkorában a családi rézcsatos Bibliából megismerte azt az igét, mely a kedvező alkalmak áron történő megvételéről szól (Ef 5:16). Nem csak a hitnek, de a szabadságnak is ára van, amit az utókor csak hozzávetőlegesen saccol. Bár tudni, az áldozatok számában felfedezni véli az életdonorok, a szabadlélek plántálók sokaságát. Ezt a képletet viszont csak az ismerheti, aki valaha életét adta a barátaiért, a hazájáért. Ez az isteni szeretet képlete, a mindenek odaadása, ahol a kihulló vér nyomán új élet sarjad.
Hősünk kormányzói attilában és anélkül. Tévednénk, ha úgy gondolnánk Kossuthra, aki regimentjének megfogyatkozásáról üzent, hogy államférfi pózban született és ebbe merevedve élte mindennapjait. Tudunk ügyvédi praxisáról, a sátoraljaújhelyi nyolc esztendőről. Az ügyvédi munkájának csúcsáról, 1830 tavaszán, amikor is két hónap leforgása alatt 115 pert vezetett. Asztalhoz ült ő bizony tollat fogatva, bábút tologatva. Mert szenvedélye volt a sakk, amit bőrrel bevont fenyőfából készült táblán, elefántcsont figurákkal játszott élete végéig. A szórakozás és a munka mellett a szenvedésekből is kijutott neki, amit gyomorbaja példáz. Orvosa, Balogh Pál ezt diétával kezelte. Házasulása sem volt zökkenőmentes, mert katolikus arát választott. Mészlényi Teréz kisasszony miatt nem, de az esketést akadályozó atya és az azt követő per rovására több fejfájás írható. S igen, most már azt is tudhatjuk róla, hogy az amerikai utazásai során nem csak 500 nagyhatású beszédet tartott, hanem felkereste a híres Albert Sands Southworth és Josiah Johnson Hawes műtermét, ahol sztereó fotográfia készült róla. E különles pillanatban öltözéke természetesen attila volt. A felvételt a nagyközönség egy rövid ideig a Nemzeti Múzeumban tekinthet meg.
Nemzeti habitussal. Életünk tetemes ideje nélkülözi az emelkedettséget. A lélek talán igen, de a test nem is bírná soká a magaslati levegőt. Szükség van a nyers valóságra, hogy az érzékeny pillanatok elérjék és megihlessék a szívet. Ez a nap ilyennek számít, a nemzeti barométeren, a piros dátumok sorában. A daráló nem enged kibúvót, valljuk sokan, nincs idő a hazafiasságra, az áldozati, hősi attitűdre. Szántóföldet vettem, öt ökröt vettem, feleséget vettem - mondják a bibliai alakok a meghívásra- ments ki engem. Móra Ferenc is így látta hazánk valóságát, nem ismeri a magyar ember a hőseit, közöttük Kossuthot sem, honnan is szívná magába a nemzeti öntudatot. Nincs rá idő, nincs rá erő, nincs képzelet, nincs hit pedig a haza a magasban honol. Illyés Gyulával szólva: „Így maradok meg hírvivőnek/őrzeni kincses temetőket./Homlokon lőhetnek, ha tetszik, /mi ott fészkel, égbemenekszik." Ne legyen igazuk a látnok, vátesz erővel bíró nagyjainknak, hogy az érték csak akkor ragyog igaz fénnyel, ha már nincs. Turinból így üzent egy baráti naplón keresztül az öreg Kossuth, legyen ez a mi nemzeti reménységünk is 2017 március idusán: „- Különben én már rég nem élek. Én 67-ben meghaltam. . . De ha majd eltemetnek, akkor föltámadok a sírból. Akkor a Kossuth név igazán hatalom lesz - sokkal nagyobb, mint valaha volt."
Szalay László Pál
Elhangzott Telkibányán, 2017. március 14-en, a 1848-as megemlékezésen.