Augusztus 15-én este 7 órakor indultunk a parókia elől 22 fővel. Gyorsan a határra értünk és Beregsuránynál egy órás várakozás után átjutottunk a határon. Éjfél tájban értünk el Izsnyétére, ahol a központi szállásunk volt. Mindenki szép csöndben megismerkedett a szállásadójával és megilletődve elindult mindenki a szállásra. 6-án, szombaton reggel Munkácsra indultunk, ahonnan a vár és a református templom megtekintése után a Vereckei-hágónak vágtunk neki. Nagyon szép vidéken jártunk és felemelő élmény volt, amikor Vereckén néhány magyar vers hangzott el, és egy kis történelem óra múltunkról és jelenünkről. Vasárnap reggel megtekintettük az ungvári skanzent, és részt vettünk Izsnyétén az úrvacsorás istentiszteleten. Majd mindenki családoknál ebédelt, és délután Husztra indultunk a vendéglátóinkkal együtt. Sokan közülük is csak most először jártak Huszton, de mi nagyon örültünk, hogy valamennyire viszonozhatjuk azt a szeretetteljes vendéglátást, amit ott tapasztalhattunk. Sajnos nagyon gyorsan elszaladt ez a pár nap, és egyszer csak arra ébredtünk, hogy hétfő van, és indulunk haza. A búcsú már egészen másként zajlott, mint az első találkozás. Olyan hangzavar volt, és olyan nagy beszélgetés, mintha mindig ismertük volna egymást. A búcsú sokáig tartott, de felszálltunk a buszra, és elindultunk Beregszászba, ahol megkóstoltunk egy helyi specialitást, a pelmenyit. Majd átléptük a határt, és otthonról haza érkezve megnéztünk még egy gyönyörű templomot Csarodán. Nagyon sok élményt kaptunk, és reméljük, hogy lesz még ilyen kirándulás a gyülekezet közösségében. Hazatérve elénekeltük azt az éneket a gyülekezetnek is, amit kint megtanultunk: "Kenyered és borod táplál engem"...