3 alkalommal keltünk útra, hogy mindenhová elvigyük a ruhákat. Először a legközelebbi helyre mentünk, így Sajósenyére vittük el a ruhaadományokat. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, az intézet vezetője nagyon sok érdekes dolgot mondott számunkra a múltjukról és jelenükről. Megismerkedhettünk azokkal az emberekkel, akik ott laknak, és átadtuk nekik a ruhákat, amiket szeretettel gyűjtöttünk.
Másodszor a Kálvin Körösökkel indultunk útra. Miskolcra mentünk, és a Máon-ba vittük a ruhákat. Miskolcról jött az összegyűjtött ruhákért egy kisteherautó, mi pedig csak buszra szálltunk, és könnyedén beutaztunk a sárga busszal. Amikor megtaláltuk az otthont a lakótelep közepén, egy betonrengeteg szélén, kedves meglepetés volt látni, milyen barátságos otthonban laknak az ott tartózkodók. A Kálvin Körösökkel nem csak eddig terjedt az utunk, hanem tettünk még egy kirándulást is. Megtekintettünk a gyönyörű avasi templomot, majd a temetőt. Ellátogattunk a diósgyőri várhoz, aztán Lillafüredre, majd utaztunk a kisvonattal, és nagyon szép napot töltöttünk együtt.
Végül a Nőszövetséggel mentünk a legtávolabbi helyre: Vissre. Sokan nem is tudták közülünk, merre is van ez a község. Sárospatak mellett egy kis faluban van ez az intézet, ahol újból csak szeretettel fogadtak bennünket. Ott nagyon sok gyermek is van, így a ruhák mellé vittünk nekik egy láda epret is. Látnia kellett volna mindenkinek azokat a gyermekarcokat. Mi is boldogok voltunk, hogy örömet szerezhettünk.
Néhány képet mellékelek a kirándulás élményeiből.