Ima: Urunk, légy itt velünk! Köss össze minket Igéd és Szentlelked által önmagaddal és néped más tagjaival. Krisztusunk, húsvét és pünkösd között járva, kérünk, részesíts minket jelenléted áldásában! Ámen.

Ének: 89. 1. 7. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem…

Napi igeszakasz: Józsué 22,1-8 (olvassuk fel)

Gondolatok: A napi ószövetségi igaszakasz van előttünk. Egy történet vége ez. Az elejét a Józsué 1,12-18-ban írja le az Ige (ezt is érdemes elolvasni). Kánaán elfoglalása keletről nyugat felé történt. Először Rúben, Gád törzse, és Manassé törzsének egy része kapta meg területét a Jordántól keletre. Ezeknek a már letelepített törzseknek szolgálatot ad Isten: a többi, még harcban álló törzsnek kell segíteniük. Igeszakaszunk arról ír, hogy vége lett ennek a szolgálatnak, visszatérhetnek a harcosok az eredeti területükre. Az egy néphez, közösséghez tartozásnak és az egymásért végzett szolgálatnak szép példája ez! Életünkben vannak olyan idők, amikor nekünk kell többet tenni másokért, és vannak olyan helyzetek is, amikor mások segítenek rajtunk. A szülő szolgál gyermekének, amíg felneveli – a gyermek pedig segít a szülőnek, amikor az megöregszik. A házasságban is: ha az egyik gyenge, elesik, a másik felemeli (vö. Prédikátor 4,9kk). Társadalmi és világméretekben hasonlót élünk most át. A világjárvány idején vannak, akik sokszoros terheket hordoznak mások gyógyítása, megmentése céljából. Igénk arra tanít, hogy a köszönet és az elismerés ne maradjon el (1-4. v.). És arra is tanít, hogy fontos egymást emlékeztetnünk az Ige megtartásának mindenek feletti parancsára (5-8.v.). A segítő törzsek ideje, „mandátuma” lejárt, ahogy Isten kegyelméből le fog járni ez a világjárvány okozta szükség- és veszélyhelyzet is. És lejár minden emberi segítség ideje. De ő, a feltámadott Úr Jézus Krisztus azt ígéri: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). Őbenne és az ő végére mehetetlen kegyelmében kell bizakodnunk.

Saját imádság – Miatyánk

Ének: 455. 1.7-9. Testvérek, menjünk bátran…

Szeretettel: KF lp.