Kulturális Örökségvédelem a Tiszáninnen

A hónap műemléke: Erdőbénye református templom - orgona

2009-01-05 12:06:54 / Adminisztrátor

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Irodájának 2008. decemberi Hírlevelében kerületünk egyik református templomáról és orgonájáról olvashatjuk Hajdók Judit írását:

A templomi vallásosság emelésére az 1866. évi január 1-i Presbiteri gyűlés Erdőbényén egy díszes orgona készíttetését határozta el, és a gyülekezet tagjai közmegegyezéssel adakozást is ajánlottak fel 1867. végéig. Hamarosan az Evangélikus Egyház tagjai is hozzájárultak a gyűjtéshez. Az orgonázásról 1868. tavaszán gondoskodott a Presbitérium, éspedig „az Egyházba be állítandó Orgona kezelését" a tanítói díj megemelése mellett a tanítói kötelességnek rendelte. A hangszer szállításáért a július végi egyháztanács-gyűlés napi egy véka zabot ítélt meg a szekereseknek. Az orgonát „műtanilag" Ivánka Sámuel, sárospataki főiskolai ének-és zenetanár vette át, 1869. januárjában kelt bírálatában kifogásolta a hangszer hangolását és a presbitérium Váradi Sándor orgonakészítő mesternek a végfizetését vissza is tartotta a hangolás kijavításáig.

Az I. világháborúban az ón homlokzati sípok a rekvirálási kényszernek estek áldozatul. Az utóbbi két-három évtizedben a szélellátást biztosító, bizonyára különálló fúvóládában elhelyezett eredeti fúvót ládafúvóra cserélték a manuál-szélláda alá beszorítva.

Az orgona a karzat közepén helyezkedik el. A karzatnyílás ívébe illeszkedő orgonaház homlokzatában a három félkör-alakú záródású síptükörben 5-9-5 síp áll.

A játszóasztal közvetlenül az orgonaház előtt a mellvédben áll. Az 1868-as építési évszámot is jelző előlapjának három síptükrében a néma álsípok egy nagyorgona látszatát keltik. Az előlap ívelt formájú alsó díszítése Váradi Sándor ismertetőjegye. A hangszer gépezete mechanikus billentyű-és regisztertraktúra.

Szélládái mind a manuálon, mind a pedálban csúszkaládák. A manuál-szelepszekrényben pulpéta gyanánt nagy bőr tasakok szolgálnak.

A hangszer egymanuálos 12 regiszteres. A kvintet is tartalmazó négyregiszteres pedálműve szokatlan jelentőséget biztosít a basszus szólamnak. A kor gyakorlata szerint a pedál repetál, vagyis a 22 pedálbillentyűzet (C-a0) 12 hangot (C-H) szólaltat meg, a manuál hangterjedelme kiépített mélyoktávval 54 hang C-f3-ig.

A hangszer diszpozíciója az utólagos regiszterfeliratok szerint:

Pedál: Subbass 16', Fuvola 8', Quint 5⅓', Fuvola 4' (mind a négy regiszter fa sípsor, a nagy fa sípok előlapja párkányozott), manuál: fém sípsorok: Principal 8', Oktáv 4', Oktáv 2', Salicional 4', Mixtura (a fém sípsorok közül valószínűsíthetően néhány sor nem eredeti);ragasztott előlapú, faékkel rögzített fa sípsorok: Födött 8', Fuvola 8', Fuvola 4'.

Egy tremoló is színesíti a hangzást. A játszóasztalba vezetett, utólagosan elfűrészelt szélcsatorna egy mára már kiszerelt harmónium-regiszterre utal. A játszóasztal lábbal kapcsolható mechanikus berendezései Magyarország egyik legkoraibb csoportkapcsolói, a nyolc manuálregiszterből ötöt kapcsolva forte-hangzást, illetve a magas lábszámú további három regiszter működtetésével tuttihangzást biztosítanak.

Váradi Sándor, az Ároktőn megtelepedett orgonakészítő mester a mádi, tiszatarjáni, az egri, cserépfalusi református templomok, illetve a hajdúböszörményi katolikus templom orgonáinak építője az orgona szerkezetek világos konstrukciója, a hibátlan minőségű beépített fa anyagok, az igényes megmunkálások, a kimunkált részletek miatt az 186070-es évek méltán elismert orgonaépítője. Az erdőbényei orgona is jól szolgálja a liturgiát immáron 140 éve.

Hajdók Judit

 

Forrás:
Észak-magyarországi kulturális és műemléki hírlevél 2008. november-decemver V. évfolyam, 11-12. szám (csatolva a cikk végén)
Elérhetőség: http://www.koh.hu/index.php?_mp=nyitolap&_amp=MSKHIRL

Galéria

erdobenye1.jpg a manuálbillentyőktől alul a szekrénybe érkezı húzószálakat a sípok alá szétosztó velatúratábla a homlokfal mögött a pedálbillentyők melletti kapcsolók a magas regisztereket kapcsolják be és ki