Az 1825-ben Sajószentpéteren született, Miskolcon majd Késmárkon jogot
hallgatott Lévay 1848-ban Szemere Bertalan írnokaként kezdte pályáját
Pozsonyban, az országgyűlésen. A forradalmár miniszterelnököt hűségesen,
egészen az összeomlásig, Aradig követte. A szabadságharc után bújkálnia
kellett, majd Pesten, Bátor Miklós álnéven publikálni kezdett. Végül
Miskolcon vállalt latintanári állást. Politikai karrierje 1860-ban újra
indult, mikor Borsod vármegye alispánjává, később főjegyzőjévé
választották meg. A "Sajó-völgy pacsírtájának" is nevezett költő
matuzsálemi életkort ért meg, "Petőfitől Adyig alkotott". 1918-ban
végakarata szerint szülei mellé helyezték örök nyugalomba a
sajószentpéteri református temetőben. A protestáns hitére mindíg büszke
költő síremlékét szülővárosa tartotta rendben mindeddig. A szentpéteri
Kálvin téri szülőházában kis emlékmúzeum működik, Miskolcon köztéri szobor
és református gimnázium őrzi nevét, emlékét. Jelentős hagyatéka a Herman
Ottó Múzeumba került, két kötetes, évtizedekig lappangó naplóját Porkoláb
Tibor irodalomtörténész rendezte sajtó alá.
Legutóbb Sajószentpéter Városgondnoksága - keserves munkával - az egész
református temetőt kitisztíttatta, megszabadítva a bozóttól a lassacskán
teljesen elvadult területet. Csak remélni tudjuk, hogy a Lévay-sírt
avatott kezek mielőbb rendbehozzák, a hiányzó kerítést pótolják, a helyi
közösség, rendőrség, polgárőrség pedig fokozott odafigyeléssel megelőzi a
további rongálást, pusztítást.

Paszternák István
régész, irodavezető
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Iroda