Évről évre felejthetetlen élményekkel gazdagodunk a református tábornak köszönhetően. Ebben az évben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Nagyaron tölthettünk egy hetet. A tábor témája: Isten, haza, szeretet volt.

Hétfőn, miután elfoglaltuk szállásunkat már dél volt, ebédidő. Egészen új ízekkel ismerkedhettünk meg. Gulyásleves és tejberizs. Nincs ebben semmi különös. Mégis más volt, mint a zempléni ízek. Jó volt, finom volt, ízletes. Naponta különleges élmény volt az ebéd. Ismert ételek számunkra új "köntösben".

A tábor ideje alatt (telefonjainkat naponta csak 10-15 percre kaptuk meg) nagyon sokat beszélgettünk egymással. Minőségi beszélgetések voltak!!!  Játszottunk, kenuztunk, ijászkodtunk, strandoltunk, asztaliteniszeztünk minden szabad percünkben. Dicsőítéssel és közös imádsággal kezdtük és zártuk a napokat. Sokat, sokat, sokat énekeltünk, mert szeretünk énekelni!!!

Délelőttönként próbáltuk megfogalmazni, hogy mi a hazaszeretet, miért fontos szeretni saját nemzetünket, népünket. Az is világossá vált számunkra, hogy Isten szeretete nélkül hazánkat sem tudjuk igazán szeretni, megbecsülni. Mélyen, őszintén elgondolkodtam az Istennel való kapcsolatomon. Igazán megragadott lelkipásztorunk előadásában az a gondolat, hogy az első pünkösdkor a Szentlélek mindenki számára- saját nyelvén- érthetővé tette a Megváltást. Jézus szenvedésénél nem voltam ott, mégis miattam és értem is történt a golgotai kereszthalál.

Berki Karcsi bácsi történelem tanár ( a kárpátaljai Váriból érkezett hozzánk) előadását azzal kezdte, hogy annak a népnek van csak jövője, amelyik a múltját is ismeri. Ennek megfelelően a magyar történelem legfontosabb állomásaival foglalkoztunk a Vereckei hágón át történő honfoglalástól napjainkig.  Részletesen foglalkoztunk nemzeti tragédiánk történelmi előzményeivel, a trianoni békediktátum következményeivel. Megértettük, hogy nincs különbség a határon innen és azon túl élő magyarok között. Egyszerűen magyarok vagyunk. Karcsi bácsi arra kért minket, hogy erről soha ne feledkezzünk meg.

Nagy Máté, gyülekezetünk ifjú presbitere, Magyaország mai helyzetével ismertetett meg minket. Beszélgettünk államformáról, kormányról, a parlament működéséről, sőt országunk gazdasági helyzetéről is.

Nagy Tamás, leendő növényorvos pedig irodalom szeretetéről győzött meg minket. Hazaszeretet legkedvesebb költőim verseiben címmel tartott előadást.( Petőfi Sándor és Reményik Sándor)

Ellátogattunk Szatmárcseke  kopjafás temetőjébe, ahol a Hímnusz eléneklésével tisztelegtünk Kölcsey Ferenc sírjánál  Tiszacsécsén megnéztük a Móricz emlékházat.   A ház gondnoka (kedves helybeli hölgy) sok érdekességet mesélt nekünk az író életéről. Öröm volt hallgatni! A tiszacsécsei református templomot is megcsodálhattuk. A templom szomszédságában lévő Móricz Zsigmond tiszteletére kialakított emlékparkban sétáltunk, miközben az író zsoltár parafrázisait hallhattuk kihangosítva.

Tákoson is jártunk, ahol a helyi református templomot, a mezítlábas Notre Dame-ot nézhettünk meg. Gyönyörű templom. Aki teheti, menjen el egyszer és csodálja meg!

Túristvándiban egy ma is működő vízimalmot láthattunk, ahol minden  augusztus 20-án ma is őrölnek lisztet a kenyér megáldás ünnepére.

Mint minden tábornak ennek a tábornak is eljött a vége, de az együtt töltött napokat még közösen köszöntük meg Istennek a vasárnapi istentiszteleten, ahol együtt énekeltük: "Lelkem áldd az Urat..."