2008.09.07-én 11 órakor kezdődött hálaadó istentiszteletünk. Isten Igéjét Dr. Börzsönyi József esperes úr hirdette a Zsoltárok könyve 69;10 alapján. Szolgálatának fő gondolatai a következők voltak: 

              „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem…” 
   A Zsoltárok könyvében sokszor olvashatunk az Isten hajlékáról, mert ez volt a központja Isten népe lelki életének. Ha öröm volt a családban, vagy a nép életében, akkor a templomba mentek. Ha problémák támadtak még inkább a templomba igyekeztek. Nem csupán a templom falak vonzották oda az embereket, hanem maga az Isten.
   Az Úr háza iránti szeretet, amelyről a zsoltáros vall, ott volt a templom építő magyar ref. ősök életében, így azoknak a mádiaknak az életében is, akik ezt a templomot építették. A jövő nemzedékére gondoltak, amikor tágas, impozáns templomot emeltek. Ez nem csak büszkeség, hanem nagy felelősség és teher is egyben a mai gyülekezet számára, hiszen ezt az ékes és nagy templomot meg is kell őrizni, állagát meg kell óvni. Ezt a szolgálatot is a jövendőre nézve kell vállalni, Isten háza iránti szeretetből.
   Az Úr háza iránti szeretet féltő szeretet, mert ezt a házat meg kell óvni, meg kell őrizni minden romlással szemben. Ki kell javítani a hibákat, amíg lehet. Ez a féltő szeretet buzdította a mádi a gyülekezetet, hogy e hajlékot megőrizzék.
Nyilvánvaló, hogy nem csak a falak iránti féltő szeretet munkálkodott a gyülekezet tagjaiban. Vannak, akik csak a templom impozáns külsejét, méreteit nézegetik, ha Isten házában járnak, de akik nem csak turisták az imádság hajlékában, azok azzal a féltő szeretettel vannak itt, amely az élő Istennel köti össze az embert.
   Az elhangzott zsoltáridézet Krisztus tanítványainak a szívében is megelevenedett, amikor látták Jézust a Jeruzsálemi templom megtisztítása közben. Amikor Urunk Jézus felforgatta a pénzváltók asztalait, ostorral kergette ki azokat, akik rablók barlangjává tették az imádság házát. Elkergette azokat, akik nem az Istennel való találkozás miatt voltak a templomban. Nagy lehetőség, hogy mi, akik Hozzá jöttünk ide a templomba, itt megtalálhatjuk Isten válaszát, kérdéseinkre, megtalálhatjuk Isten vigasztalását, amikor szomorúsággal jövünk hozzá, és találunk új erőt, amikor erőtlenségben csüggedésben Ő utána vágyakozunk ebben a hajlékban. Így, Istennel közösségben lehetünk csak boldogok és megelégedettek. Ámen.

Az Igehirdetést követően Csomós János nagytiszteletű úr a gyülekezet korábbi lelkipásztora szólt a szolgálata idején megvalósult külső és belső munkálatokról. Beszédét igei köszöntéssel kezdte a zsoltárok könyvének 138. fejezetének 1-3 verse alapján:

„Magasztallak, Uram, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.”
Csomós János nagytiszteletű úr elmondta, hogy a külső és belső lábazatok felújítása, a templomi fűtés elkészítése és a padlóburkolat felújítása, továbbá a templomkörüli vízelvezetés munkálatai olyan lelki terhet is jelentettek, amelyek miatt sokszor félelem telepedett lelkére, de tudta, hogy a félelem hitetlenség is egyben. A magyar kifejezés találékonyságáról szólt, amikor arról beszélt, hogy a félelem, annyi, mint fél elem, valaminek a fele, amiből egy rész hiányzik. Ha meg van az Isten iránti bizalom, akkor felesleges az aggodalom, mert teljes a hitünk abban, aki egyedül képes véghez vinni életünk minden dolgát.
A torony az égre mutat, az örökkévalóra, arra, aki nélkül nem élhetünk, aki által erőt nyerhetünk életünk küzdelmeihez, harcaihoz. Legyen e templom továbbra is az a hely, ahonnan az imádság szárnyain Istenhez emelkedhet a lélek mindenkor. Ahol békességet talál a zaklatott emberi lélek, legyen a sákramentumok megszentelt helye, ahol a kisdedek az anyaszentegyház tagjaivá lesznek. Ahol a bűntől megterheltek bűnbánatra jutnak, és megújult életet nyerhetnek. Legyen az ifjú házasok Isten áldásával induló állomása, ahova bármikor visszajöhetnek, legyen a fájó életek kórháza, legyen a gyásztól kesergők vigasztalásának helye. Ehhez nem kell más csak az, hogy: „Kívánjátok az Urat, és az ő erejét, keressétek az ő orcáját szüntelenül.” /Zsoltárok könyve/

A hálaadó istentiszteletet követően az ünnepi gyülekezet a községi művelődési házban egy szerény ebédre volt hivatalos.