Kistokaji Református Egyházközség Honlapja

Köszöntő Igék, gondolatok

2021-01-16 /


János 1, 19 – 34. Textus: 1, 29; 32; Márk 1, 9 – 11.


Kedves Testvéreim a Krisztusban!


Kedves honlapunkat olvasó testvéreim, Vízkereszt utáni első Úr napján, bár távolság választ el bennünket, Lélekben most is együtt vagyunk, együtt gondolunk Jézus megkereszteltetésének ünnepére.


Szinte minden európai kultúrkörben élő embernek vannak ismeretei Vízkereszt ünnepéről. Hiszen a legtöbb ember vallástól függetlenül is kötődik a Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódó íratlan szokásokhoz. Vízkereszthez természetesen régtől ősi Keresztény liturgikus hagyományok is fűződnek. Amelyeket nálunk Kistokajban a Görög és Római katolikus testvéreink hagyományosan megünnepelnek. Református Istentisztelet külön Vízkereszt napjához nem kapcsolódik, de a napi Bibliaolvasó kalauzunk is megemlékezik Vízkereszt napjáról. Az Evangélikus útmutatóban pedig a mai Vasárnaptól még két Vasárnap is Vízkereszt ünnepkörhöz kapcsolódik.


A Vízkereszt ünnepét (Epifánia az Úr megjelenése) már nagyon korán ünnepelték később kapcsolódott csak az ünnephez Karácsony az Úr Jézus testben való megszületésének ünnepe. A legkorábban azonban Húsvétot a Feltámadást ünnepelték. Ma azonban a helyzet megfordult. Az ajándékozás került a fő helyre a Feltámadásba vetett hit helyett. Hiszen ma már sajnos a legtöbb ember nem akarja elfogadni, hogy van Isten, aki Úr mindannyiunk élete fölött. Isten létezését azonban nem lehet tudományos egyenletekkel igazolni, mert Ő túl van az emberi tudományos megismerés határán, mégis az Igében a hívő értelem igazolást és megerősítést kaphat és a mi életünkben is helyreállhatnak és értelmet nyerhetnek a valódi Biblikus hagyományaink. János Evangéliuma éppen ezért is igazolás, tanúságtétel a világ értelmét kereső mindenkori ember számára.


Már az Evangélium kezdetén János, Jézus szeretett tanítványaként, az örökkévaló Igéről Jézus Krisztusról tanúskodik. János Evangéliumában Jézus pedig bizonyságot tett e földön a számunkra láthatatlan Atyáról: „aki látott engem látta az Atyát” /János Evangéliuma 14, 8- 9/. Keresztelő János pedig majd mint láthatjuk szintén Jézusról tett bizonyságot. Keresztelő Jánosra pedig már az ószövetségben /Ézsaiás Próféta könyve 40: 3 -5/ Ézsaiás próféta is utalt. Ő a Kiálltó hangja a pusztában, aki Ézsaiás korában és Jézus korában is szólt a lelki és a fizikai pusztaságban.


A hosszabb Igeszakaszunkban, a nagytanács küldöttei a tanúbizonyság tevő Keresztelő János iránt érdeklődnek: Vajon beleillik, a vallási sémákba a valláspolitikánkba az ő tanítása? Keresztelő János azonban válaszában önmagáról magára Jézus Krisztusra irányítja a figyelmet János Evangéliuma 1, 26 – 27. Keresztelő János bizonyságot tesz Jézusról a lelkiképpen kívül állók előtt, Keresztelő Jánosról pedig a Biblián kívüli történeti források is szólnak a Bibliai tanúbizonyságot nem elfogadó mai emberek számára is. Josephus Flavius ókori történetíró ír róla, mint létező és népe életét meghatározó történeti személyiségről. János Evangéliumában, ahol János és Keresztelő János bizonyságtétele együtt olvasható, nem magát Jézus megkereszteltetését, a szertartást mutatja be jóllehet, erősen ott van a háttérben, inkább arra utal, hogy elmondja, aki megkereszteltetett egyszerűen nem más, mint az Isten báránya, a Páskaáldozat, akinek mint az Evangélium elmondja: a csontját, még a kereszten sem törték meg.


Máté Márk és Lukács Evangéliuma azonban leírja jézus megkereszteltetésének menetét. A Márk Evangéliumában, amely a legkorábban leírt evangélium, már olvashatjuk, hogy Jézus megkeresztelése előtt Keresztelő János a bűnösöket keresztelte meg. Jézus megkeresztelése, tehát a bűnösökkel való közösséget tette félreérthetetlenné. Mikor pedig Jézus kijött a vízből, Jézus igazi otthona a menny mutatkozik meg, amint Keresztelő Jánosról szóló Igében halljuk és mint egy galamb leszáll Jézusra a Szentlélek és megszólal a Mennyei Atya hangja: „Te vagy az én Szeretett Fiam benned gyönyörködöm” Vagyis jótetszését lelte abban az AtyaIsten, hogy Jézus vállalta velünk bűnösökkel való közösséget és Jézus az Isten báránya, életét fogja adni értünk bűnösökért.


Az akkori hívő ember számára és számunkra sem lehet kérdés, hogy aki keresztelő János keze által megkeresztelkedett nem más, mint az Örökkévaló Ige, Aki testben megjelent, az Isten Fia, Jézus a szabadító felkent Messiás, Aki az Úr szenvedő szolgája, a Kereszthalálban az Isten báránya, aki azonban Feltámadott és legyőzte a halált mert Ő a Dánieli próféciában szereplő Emberfia is, aki másodszor is meg fog jelenni és minden szem meglátja Őt. A János evangéliumában világossá lett az is, hogy a Szentháromság egy igaz Isten itt az Epifániában nyilvánította ki a külvilág számára, hogy a Megváltó az Igazi szabadító már ott van népe között. Nem kell másra várni.


A Kedves olvasó bizonyára felteszi a kérdést, miért ez a sok egymást erősítő bizonyságtétel. Keresztelő Jánosé, János Evangélistáé, Jézusé, az Atyáé, és galambhoz hasonló formában leszálló Szent Léleké. A válasz adódik, mert látnunk kell, hogy Isten a ma élő ember számára is hangsúlyossá szeretné tenni: íme félreérthetetlenül lássátok íme az Isten báránya, Aki, mint egy terhet leemeli a világról a bűnt. Vagyis Keresztelő kiálltó hangja és a mai Igét hirdetők is Jézusra mutatnak a lelki és sokszor fizikai pusztaságban is: Jézus Ő az egyedül, aki a világ céltévesztettségét megszüntetheti, Ő ad értelmet az egyén és közösség együttes életének, és az Istentiszteleteinknek. Ő veszi le a világ szeméről a látását akadályozó kendőt. Ő ad bizonyságot önmagáról Igéje és Szentlelke által. Ő az, Aki a benne való hit által értelmet ad ünnepeinknek. Mert Ő, az, Aki elveszi a világ bűnét. A világ bűne pedig, hogy nem hisz a tanuk bizonyságtételének: Jézus a világ megváltója, Aki a kitekeredett „modern” látásmódunkat helyre tudja igazítani a megtérésben.


De, hogyan, kérdezhetné a ma embere, hiszen gyarlók vagyunk és esendők, hogy tudjuk megtalálni, végre a helyes irányt, hogy találhatunk lélekben Jézusra? Ebben a tekintetben is János evangéliuma még további részlettel gazdagítja Epifánia üzenetét a félelmek, aggodalmak és kétségek közt vergődő mai modern ember számára is. János Evangéliumában ezt olvashatjuk: „láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb és megnyugodott rajta.” (János 1, 32.) A Márk evangéliumához képest még mélyebbé teszi a jelentést e néhány szó „és megnyugodott rajta”. Az eredeti szavak szerint így olvasható és őrajta maradt. János látja és emlékezett Isten szavára, hogy akire látja majd leszállni a Szentlelket, Ő Aki Szentlélekkel keresztel. Vagyis Jézus, Ő fogja az Egyházat és hívőket élővé tenni.


De mit jelent számunkra a maradt szó? Nem távozott. Tehát nem állja meg a helyét, hogy egyszer Istennel máskor Isten nélkül gondolkozunk. Mint jézus megváltottjai törekednünk kell arra, hogy a Szentlélek mindig bennünk maradjon, ne csak időnként átjárjon bennünket és csak annyit engedni neki, hogy mozgásba hozza sokszor leginkább sajnos csak az érzelmeinket. Engednünk kell, hogy bűneinket Istennel szembeni bizalmatlanságunkat megvallva letéve, bűnbocsánatot kérve Isten Szentlelke végre használjon minket, hogy átéljük az Istennel és egymással való közösséget és végre tisztán lássunk, mint akik egy hosszú álomból ébredtek.


Kedves testvérem, hiszem Isten hitben számodra is bizonyította, hogy Jézus leemeli a te egyéni terheidet is. Vállalja Veled a közösséget. Csak egyet kell tenned, biztosíts szívedben állandó lakhelyet, tagadd meg bűnt, hogy Jézus a Szentlélek által benned is lakozzon. A szentháromság egy Igaz Istennel valódi, életed minden napjára kiható közösséget élj meg és ebben a közösségben tapasztald meg lásd meg a pillanatot: a Szentháromság egy Igaz Úr Isten bizonyságát a Te szívedben Ámen.


 


 


 



Vízkereszt. A grafikát Kamecz Erzsébet készítette. 2021.


 


 


----------------------------------------------------------------------------------------------


Lukács Evangéliuma 19, 1 – 10 vers. Textus: János első levele 5, 12.


Kedves Testvérek a Krisztusban az Új esztendőben!


Szép újévi ismert jókívánsággal köszöntjük most a kedves olvasókat. Bízd Újra Életedet Krisztusra! Mindegyik szó hangsúlyos, Bizalom és újrakezdés az örökélet perspektívájából élni, gondolkodni, gondoskodni és cselekedni és mindezt a Krisztussal közösségben. Minden élethelyzetünkben az Ő segítségét figyelembe véve élni.


A most Kijelölt Igében és a Vasárnap a Templomunkban felolvasott Bartimeus történetében közös, hogy mindkét személy várja - talán meg sem fogalmazva még önmaga számára sem - hogy az élete gyökeresen megváltozzon. Bartimeus, nevének jelentése: a tiszteletreméltó fia, mégis egy súlyos életdeficitet élt át. Elveszítette a látását. Elveszítette a világ megbecsülését. Érthető, ő újra a régi akar lenni látni akar. A látást azonban már egyedül csak Jézustól várja. Ezért nem törődik, a háttérzajjal, az őt csitító hangokkal, hanem ellentmond a hangoknak, könyörög és megvallja hitét: „Jézus Dávidnak Fia könyörülj rajtam.” Márk Evangéliuma 10, 17 – 27


Zákeus története más. Neki nem kell könyörögnie megvan mindene. A fizikai látásával sincs semmi baj. A nevének jelentése is makulátlan: ártatlan tiszta. Ez a név a Jézussal való találkozás előtt azonban mégis tőle idegen. Nem véletlen, hogy ezt a fővámszedőt éppen Zákeusnak hívják. A név megelőlegezi a Jézussal való találkozásban majd megtapasztalható hatalmas életváltozását. A hosszabb igeszakaszunk első verseiben már láthatjuk is a változás kicsiny kezdetét: Zákeus kíváncsi Jézusra és még arra is képes, hogy fára másszon, mint egy kisgyerek vállalva a mosolyogtató tettet azért, hogy Jézus szavát, ha csak távolról is hallhassa, de legalább egy pillanatra megláthassa.


De ki is ez Zákeus? A Bibliai történetből kiderül. Jézussal való találkozása előtti személyiségét négy szó jellemzi: Kisnövésű, bűnös, önző, zsaroló. Gyerekkorától kisnövésű, amiért sokszor bizonyára kisebbrendűnek érezhette magát. Céltévesztett, pénzközpontú ember lett, kereste a kiemelkedést a többiek közül. A ranglétrán pedig igen magasra emelkedett. A Jerikói fővámjogot bérelte a római megszállóktól. Sőt a saját hasznát még azzal is növelte, hogy több neki alárendelt vámszedő hasznának egy része is hozzá került. Kiszolgálta a hazáját mindennap meggyalázó római birodalmat. Beszedte a vámot, magának és a megszálló római hatalomnak. Népe ezért emberileg érthetően gyűlölte és megvetette őt. Mindezt pedig még tetézte azzal is, hogy vagyonát még a szokásos zsarolással is növelte, csúszópénzt kényszerítve ki a kereskedőktől.Nem törődött a népével, a szegényekkel a rászorulókkal. De közben érdekes módon mégsem volt igazán boldog, a Jerikó ókori luxusában csak létezett és mégsem élt. Az elszigeteltség és szeretethiány szinte felőrölhette az életét.


Az óévi fogadalmak és kívánságok nem rég értek véget. Sokan biztosan pénzt kívántak, családjuknak önmaguknak, mások egészséget, a család boldogulását. De vannak közöttünk olyanok is, akik a tegnapi napon igazi életet is kívántak szeretteiknek, közösségüknek és önmaguknak? Hisszük vannak.


Zákeusnak, az egyre magasabb életszínvonal ára: az elszigetelődés, elvette örömét. Valami másra vágyott, amit nem tud megvenni, vagy birtokolni. Hallott Jézusról igazán kíváncsi volt rá és a Jézusban való változás éppen ennél a pontnál kezdődik: Vágyni a Jézus látására. Vágyni a vele való közösségre. Ezért Zákeus még fára is mászott. Mi erre Jézus válasza? Zákeusnak le kell szállnia az önmagának kijelölt magaslatról, amely lehetővé tette, hogy lássa Jézust, de most már közel kell jönnie Jézushoz, hogy megmenthesse. Sőt Jézus még ennél is tovább megy, személyes közösséget kínál fel Zákeusnak: …”ma a te házadban kell megszállnom. „Annak a Zákeusnak, aki a vallási vezetők, de az egész nép szemében egy bűnös, a nemzetének ellenségeit segítő korrupt vámszedő, ennek az embernek Jézus a kezét nyújtja. Mi meg tudnánk bocsájtani Zákeusnak?


mert ő befogadta Jézust egész személyiségével. Felismerte a találkozás egyszeri és megismételhetetlen soha vissza nem térő lehetőségét. Jézus pedig nem kért tőle semmit. Ő azonban a Jézussal való közösségben valóban ártatlan és tiszta lett. Mert övé lett az élet. Ennek az új életnek pedig meg kellet nyilatkoznia: Zákeus nem pénzt követelt, hanem adott: jóvátételt, adományt. Nem majd, hanem azonnal. A bejelentésével megmutatta, hogy ő is Ábrahám fia ő is népéhez tartozik. Most nyert igazi szabadságot. Most már tudott örülni, mert életre kelt. Övé lett Jézus Szabadító kegyelme és így Övé lett az élet teljessége.


Egy történetet hallottam nemrégen, egy aukcióról szólt. A végrendelkező azt az utasítást adta, hogy a híres festményekkel együtt kell a végrendelkező fiáról készült amatőr festményt értékesíteni. A végrendelkezőnek minden világhírű festménynél értékesebb volt a fiáról készült egyszerű kép, hiszen a fiú barátja készíttette, akiért a háborúban a fia az életét áldozta, hogy megmentse őt. Eljött az árverés napja mindenki a híres drága festményekre akart licitálni, de az árverést vezető nem engedte, hogy a végakarattól eltérjenek. Legalább egy alacsony összeget mondjanak, kérte a licitálókat. Csak egy idős ember, a végrendelkező házában dolgozó volt kertész jelentette be, hogy csak tíz dollár van nála, de ha megfelel ezt oda tudja adni örömmel. Van még valaki, aki a végrendelkező fiáról készült képre licitál? – kérdezte többször is az árverést vezető. Nincs senki? Akkor az árverés befejeződött. Jelentette ki az árverést lebonyolító. Mindenki csodálkozott és méltatlankodott. De az aukciót vezető csak ennyit mondott: A végrendelkező kikötötte, hogy aki megkapta a fiú képét, vele együtt mindegyik értékes milliókat érő képet megkapja.


Az új esztendőben, ha még nem a miénk, fogadjuk be Jézust, akkor minden a miénk lesz. Miénk az örök élet, miénk az értelmes hasznos tevékeny földi élet is a fizikai állapotunktól korunktól teljesen függetlenül. Zákeus, amikor Jézus szeretetét, megtapasztalta, már csak adni akart. Ő pénzt adott.


Te mit tudsz adni? Amit magától értetődően adni tudsz. Jézusban hidd el felismered ajándékaidat is, mert mindannyian, akik Krisztust hordozzuk, képesek vagyunk adni, hiszen a Fiú a miénk lehet Jézus Krisztus a Fiú, otthonává lehet a szívünk: gondolataink, akaratunk, érzelmeink.


Kedves honlapot olvasó testvéreim legyen életcélunkká az új 2021. esztendőben, hogy megtapasztaljuk Jézus állandó jelenlétét és az élet igazi élet legyen bennünk. Ebben az új életben döbbenjünk rá, hogy mennyi mindent kaptunk már Istentől és mennyi mindent adhatnánk másoknak. Vegyük tehát észre, minden, amire valóban szükségünk van, Jézussal együtt már megkaptuk. Adj hát hálát és jöjj, szállj le az önmagad által az önzés, vagy a közömbösség esetleg a félelem köveiből készített és felépített toronyból és találkozz Jézussal az Igében a közösségben, a bibliaolvasásban. Ámen.


 


 


Lektió: János Evangéliuma 1, 1- 5; 9 -14 Textus: Titusz 2, 11. Karácsony a magasságból és mélységben: „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek."


 


A Karácsonyi ünnepkör zárásához érkeztünk. Ilyenkor összefoglaljuk a hallottakat . A Karácsonyi történetekben Isten Igéjének, hatalmának és Szeretetének gazdagságát szemlélhettük. Isten Fia hatalmas és számunkra felfoghatatlan, mégis  tudott kicsivé lenni egy kis gyermekben testté lenni. Máté és Lukács Evangéliuma azonban ezt az örömhírt még egy adott időbe a földi Jézus idejére és népére koncentrálva mondta el.


 


Kedves Ünnepi Gyülekezet!


 


Karácsony Szentestén, az Igehallgató Ünnepi Gyülekezet, Jézus születésének hírét engedelmes szívvel meghalló pásztorok hódolatáról is hallott. Isten a lenézettek,  az ószövetségi alapú farizeus törvénygyakorlat, vallás szempontjából tisztátalanok, vagyis a legjelentéktelenebbek, a legkisebbek felé fordult és velük láttatta meg a mennyei seregeket. Sőt feladatot is bízott rájuk. A következő napon aztán a távoli világ küldötteiről a kívülállókról is hallottunk, ne szépítsük csillagjósokról, akiknek Isten a saját nyelvükön, a „csillagok nyelvén" mutatta meg az égi útbaigazító jelet, a Betlehemi csillagot.


 


János Evangéliumának bevezető sorai képeiben azonban már nem látjuk a Betlehemi jászolt, a csillagjósokat, de még az angyalokat sem. Lélekben már túl vagyunk a csillagokon, túl az anyagi világon, kívül az időn és téren mintegy bepillantva az örökkévalóságba és Jézus krisztus életútját felülről a teremtettségen kívülről látjuk. Az Isten Fia, a földön emberi testben, Jézus Krisztusként a Betlehemi jászolban született meg és jászolba fektették. János Evangéliuma bevezetőjében a Mennyei magasság nézőpontjából, mintegy felülről így látszik: Az örökkévaló Ige, Isten Fia, Aki a teremtettség, és az idő előtt is létezett, aki ott van a Teremtésnél is, testté lett. Valóságos emberi testben született meg és földi nézőpontban kisgyermeki mivoltában, teljesen ráhagyatkozott Mária és József segítő gondoskodására.


 


János Evangéliuma bevezetőjében az örökkévalóságból bemutatott Jézus útja két dolgot tehet világossá most a mi számunkra. Az egyik az, hogy a Megváltó a Messiás, Jézus Krisztus valóságos érző emberként való megszületése, halála és feltámadása, amely utóbbi világossá tette, időtől és tértől való szabadságát, bizonyossá tette számunkra azt is, hogy Jézus nem csupán a saját korában élt embereket szabadította és gyógyította meg. Hanem csodái, gyógyításai a Szentlélek általi élő és ható Igéje a mai időben élő küszködő, szenvedő, vagy éppen örvendező emberekre is hatással van. Jézus ma is vígasztal, bátorít, megszünteti a félelmet és megmagyarázhatatlan gyógyulásokat is adott és adhat. Emberek életét gyökeresen változtatja meg. Összeomlott életű embereket tesz örvendező keresztyénekké.


 


A másik, amit Pál Apostol tanítványa Titusz talán még inkább kihangsúlyoz: hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." A hivő ember már Jézus korában is felismerhette, hogy Jézusban a hús-vér valóságos testben az Örökkévaló Isten Örökkévaló Fia van jelen. Jézusban népe között lakozott az eredeti képpel élve, sátorozott az Isten. János evangéliuma bevezetőjét alapul véve, Isten kegyelme megjelenésének tehát nincsenek térbeli és nemzettségbeli határai sem. Minden népre egyformán vonatkozik. János prológusa (bevezető fejezet) és a Tituszhoz írt levél is világossá teszi, hogy határtalan az Isten kegyelme, de csak azok számára lesz láthatóvá, akik hisznek a meghalt és feltámadott Jézus krisztusban, tehát nem minden egyes embernek lett és lesz megtapasztalhatóvá.


 


Nem elegendő fizikailag megszületni úgymond beleszületni egy vallásba, hanem egy határozott döntéssel be kell fogadni, vagyis hinni kell, személyesen nekünk a felülről a Szentlélek által testé lett Jézus Krisztusban.


 


Kedves olvasók, Jézus felülről a mennyből szállt alá, ahogy János Evangéliumában olvassuk, (Jn.6, 33 kk.) ezért nekünk is felülről a Szentlélek által lehet újjászületnünk. Nikodémusz a János evangéliumában szereplő vezető tisztségviselő Jézus meglátogatásakor még nem értette, Jézus azonban megvilágította, hogy a lelki születés kizárólag az Isten Szentlelke által történik. (Jn.3,1-21)


 


Kedves Testvéreink, Isten gyermekévé kell lennünk és ekkor és csak is ekkor értjük meg, hogy az ünnepeink Karácsony, Nagypéntek, Húsvét, Mennybemenetel és Pünkösd összetartoznak és ekkor tapasztalod meg Karácsony jelentőségét a te saját életedben és ahogy az ünnepek összetartoznak mi Keresztyének Isten gyermekei, családot alkotunk, akik segítik egymást. Így alkotjuk együtt a Keresztyének közösségét, akiket nem választ el országhatár nyelv. Isten pedig megtart és megőriz bennünket. Jó példa összetartozásunkra, a legutóbbi egyházi felhívás is, vagy akár Szeretetszolgálatunk felhívása. Ahogy egy egészséges testvér sem lehet testvérétől elzárkózott, úgy az Isten Fiában hívők családjának tagjai a valódi keresztyének sem lehetnek elzárkózva egymástól. Sajnos azonban sokan vannak, akik nem igazán kívánnak közösséghez tartozni. Így a Karácsony ünnepének lelkülete valójában sajnos elkerüli őket. Közösség nélkül elzárkózva a testvértől közömbösen nem lehet karácsonya senkinek, még akkor sem, ha szép család veszi körül az embert.


 


Karácsony zárógondolatát tehát igénk alapján úgy fogalmazhatjuk meg, Isten Kegyelme, minden Jézus krisztust hittel befogadott emberre vonatkozik, aki természetes módon keresi a közösséget azokkal, akik a keresztyének családjába tartoznak és szeretné, ha ez a család lélekben növekedne. Az ilyen emberek valóban befogadták Jézust és gondolataik, szavaik, cselekedeteik összhangja Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot. Ők felülről születtek és az ő szívükben a karácsony sohasem ér véget. Kedves olvasónk, ha elfogadtad Jézus Kegyelmét és te is a mi közösségünkhöz, vagy egy másik Keresztyén közösséghez tartozol annak nehézségeit és örömeit imádságos szívvel hordozod légy hálás Istennek, mert megtapasztaltad, hogy Isten fogadott gyermekei közé tartozol és így sohasem leszel egyedül és szívedben mindíg Karácsony lesz. Ámen.


 


 


 


 

Csatolt dokumentumok
Prédikációk ( 31.0 KB )