„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! …

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket

és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Fil 4,4.6-7.

Kedves Szülők és Gyerekek!

Szeptemberben újra „teljes üzemben” megnyílt az óvoda, lassan visszaáll minden a szünet előtti kerékvágásba. Nem könnyű ilyenkor elkezdeni az új nevelési évet, megint felvenni a napok ritmusát. Ebben az időszakban jól esik nekünk a bátorítás, a kívülről kapott erő.

Ezért valamennyiünknek segítséget adhatnak a fenti igeversek, melyek alapján egy fontos mondatot szeretnék mindenki szívére helyezni: Nem vagy egyedül!

1. A filippiekhez írt levélből származó kis részt Pál apostol írta egykor, nem is akárhonnan: egy börtönből. Mégis örömről ír, és erre buzdít mindenkit benne. Kétszer is! Ez tehát nem tévedés, nem elírás. Az általa említett öröm azonban nem folyamatos vidámságot jelent állandó mosollyal az arcunkon. Hiszen Pál magáról is leírta más levélben, hogy szomorú lett, valami nagyon bántja belülről. Öröme abból ered, hogy naponta megtapasztalja: nem vagyok egyedül, az Úr segít helytállnom a nehéz időben! Nem egyedül kell erőfeszítéseket tennem, küzdenem!

A görög nyelvben az öröm és a kegyelem szó nagyon hasonlít egymásra, egy tőből származnak. Mindez azt jelenti, hogy a kettő szoros kapcsolatban van egymással: az tud igazán örülni, aki tudja, hogy Isten kegyelmesen, szeretettel bánik vele. Aki ezt felismeri, arra a lelki derű jellemző.

Legyen ez bíztatás számunkra az idei nevelési évben, melyben biztosan lesznek örömök, áttörések, elégedettség, de lesz majd fáradtság, tanácstalanság, meg nem értettség, kimerültség is. Ne essünk abba a hibába, hogy egyedül hagyottnak gondoljuk magunkat! Sohasem vagyunk egyedül!

2. Azt, hogy magunkra maradtunk, csak az aggodalmas szívünk hitetné el velünk. Az aggódó ember azt gondolja, hogy neki kell megbirkóznia a gondjaival és nincs semmi támasza. Ezért hangsúlyozza Pál: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”

Nem vagyunk egyedül! Van, Akihez odamehetünk, Akinek elmondhatjuk szívünk titkait, kétségeit, aggodalmait. Imádságainkat Istenünk meghallgatja és válaszol rájuk!

3. „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Kiemelt verseinknek ez a záró mondata. Olyan békességet említ benne Pál, amire mindannyian vágyunk.

De hogyan is lehet körülírni ezt a békességet? Hogyan lehet elmagyarázni a mai embernek, hogy milyen is ez? Talán, ha a kiegyensúlyozottság szóval próbáljuk magyarázni, akkor közel járunk az igazsághoz. Óvodások szüleinek nem ismeretlen játék a keljfeljancsi. A kicsik bármilyen irányba is mozdítják el, az mindig visszabillen az eredeti állapotába. Ha Krisztusra bízzuk rá magukat, ugyanezt tapasztalhatjuk meg az életükben. Nála olyan erő, stabilitás, biztonság van, amely segít talpon maradnunk, megállnunk a nehéz időszakokban is. Egyensúlyunk csak Őbenne van. Nélküle eltolódnak az egészséges arányok. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig kimozdíthatatlanok leszünk, hiszen emberek vagyunk. Hanem azt, hogy a bennünk és körülöttünk munkálkodó Urunk segít megállni, megkapaszkodni, megerősödni.

Kedves Szülő és Gyerekek! Nem vagyunk egyedül! Bízzuk rá magunkat Urunkra!