Családi nap, vallási értékeket közvetítő közösségi rendezvény.

TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2019-00309

2020.02.23

Program: Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés.  Előadást követően a gyülekezeti teremben közösségi beszélgetés.

Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe:

Milyen a valódi imádság?

Egészen hamis és torz elképzelések élnek sokak fejében az imádsággal kapcsolatban, mert nem tudják, mit jelent Isten gyermekének lenni, és gyermekként beszélgetni az Atyával.

Olyan sokféle tévedés él a fejünkben az imádsággal kapcsolatban. Valaki egyszer azt mondta: az imádság a tehetetlen ember próbálkozása. Egy bizonyos határig Isten nélkül, egymagában is elboldogul az ember, ezért úgy érzi, nincs is rá szüksége. Amikor elérkezik a lehetőségei határához, és tehetetlennek érzi magát, akkor megpróbálja bevonni Istent, és elkezd imádkozni.

Másvalaki úgy fogalmazott: az imádság a vágyakozó ember illúziója. Sok mindenre vágyunk, amit a saját erőnkből nem tudunk elérni, és ilyenkor biztatjuk, vigasztaljuk magunkat; próbálunk reménykedni abban, hogy túljutunk a holtponton; az az illúzió, vágy, elképzelés, hamis remény ébred bennünk: hátha... Hátha a jó Isten segít...

Sokan úgy gondolják, hogy az imádság a vallásos ember kötelessége. Egy derék vallásos embernek imádkoznia kell, ez magától értetődik. Ezzel szerez jó pontokat Istennél, vagy esetleg ezzel vezekel bűneiért. Kiszabják rá a penitenciát: ennyi és ennyi miatyánkot mondj el! Nem szomorú, amikor büntetés lesz az imádság? Úgy bűnhődöm, hogy el kell mondanom az imádságot. A Biblia egészen mást tanít. Jézus imaélete egészen mást tükröz.

A Szentírás azt mondja, hogy az imádság nem a tehetetlen ember próbálkozása, nem a vágyakozó illúziója, és még csak nem is vallásos kötelesség, amit teljesíteni kell, hanem a gyermek előjoga. Lehetőség, amit csak az tud gyakorolni, aki már gyermek, aki Isten gyermekévé lett. És ki lett azzá? „Akik pedig befogadják [Jézust], azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek..." (János 1,12) Akik az ő nevében hisznek. Ők odafordulnak Atyjukhoz, és mondják, ami a szívükben van.

Akkor is, ha éppen nincs mit kérniük? Akkor is! Jól néznénk ki mi szülők, ha csak akkor állnának szóba velünk a gyermekeink, amikor valamire szükségük van. A szeretetkapcsolat alapja a párbeszéd.

Ahol szeretet van, ott beszélgetés van. Nem csupán akkor rohanok a másikhoz, amikor segítségre van szükségem. Istenhez sem mehetek csak akkor, amikor bajba jutok, és nagyon kellene az Ő segítsége. „Csak most segíts Uram" - egy gyermek sosem mondana ilyet a szüleinek, ha tudja róluk, hogy szeretik őt. Nemcsak egyszer kérne segítséget, hanem mindig, mert bízik bennük, és szeretetükben.

Az imádság egy hatalmas ajándék. Gondoljunk csak bele: lehetőségünk van kapcsolatba lépni azzal, aki öröktől fogva él, aki teremtette az egész világot, és aki a legjobban ismer bennünket.

Elhangzott 5+1 olyan dolog, ami gyakran felmerül, és talán jó tisztázni az imádsággal kapcsolatban.

1. Az imádkozás tanulható

Az imádság olyan, mint egy idegen nyelv. Amikor egy új nyelvet tanul az ember, először csak néhány szót tanul meg. És minél több időt tölt azzal, hogy tanul, gyakorol, annál jobban megy. Az imádság is ilyen. Ha nem szoktál imádkozni, de szeretnéd elkezdeni, ne várj csodát rögtön az elején magadtól. Imádkozni lehet tanulni, sőt, kell tanulni.

2. Nem érzés kérdése

Ne várjunk arra, hogy úgy érezzük, hogy „most nagy kedvem van imádkozni". Az imádság nem érzés kérdése, hanem döntésé. Nagyon hangos világban élünk, nem csoda, hogy alig halljuk Isten halkan kopogtató hangját a szívünk ajtaján. Tudatosan szakítsunk időt arra, hogy Istennel legyünk, csöndben; és ne csak akkor, amikor épp úgy érezzük, hanem jóban-rosszban. A legértékesebb imák azok, amiket igazi áldozatként tudunk odaadni Istennek.

3. Nem Istennek van rá szüksége...

...hanem nekünk. Isten nagyon boldogan elvan akkor is, ha mi nem imádkozunk. Mi vagyunk azok, akiknek az életében szükség van arra, hogy a mi teremtő és gondoskodó Istenünkkel kapcsolatban legyünk. Könnyít a nehézségeinken, tanácsot ad a kérdéseinkben, és tanít bennünket szeretni.

4. Nem a szép szavak számítanak

Sokszor hallunk másokat imádkozni templomban vagy máshol, és ezek sokszor nagyon szépek, sok „emelkedett" kifejezést használnak az imáikban. És ezek talán sokszor idegenek is tőlünk. „Vajon mi is fogunk egyszer ilyen szépen imádkozni?" Szerintem nem ez a lényeg. Nem érdemes azon aggódni, hogy „mi van, ha nem tudok szépen imádkozni, szép szavakat használni". Egy imádság nem attól lesz szép, hogy olyan gyönyörűen fogalmazunk, hanem attól, ha őszinte. Isten tökéletesen megért bennünket, bárhogy is fogalmazunk, és nincsen semmiféle elvárása ilyen téren velünk szemben.

Volt olyan eset, hogy merőst hallottam életében először hangosan imádkozni. Az egyik legszebb ima volt, amit valaha hallottam! És tudják, hogy miért? Mert hihetetlenül őszinte volt. Semmi sallang, semmi jópofizás; a szíve mélyéből szólt, mindazt elmondta Istennek, ami akkor és ott a szívén volt. Ezt nem lehet  elfelejteni.

5. Isten minden imára figyel

Volt már olyan érzésed, hogy Isten nem is hall, nem is figyel, amikor imádkozol? Ez teljesen természetes velejárója a hitéletnek. De Isten minden imádságot hall, és mindenre különleges figyelemmel figyel is; akkor is, ha te nem így érzed. Képzelj el egy különleges esti beszélgetést a legjobb barátoddal: akkor is a legnagyobb figyelemmel hallgatja minden szavadat, amikor épp nem szólal meg. Így van ezzel Isten is.

+1. Megváltozunk alatta

Ha valaki egyre több időt tölt el Isten jelenlétében, akarva-akaratlanul elkezd megváltozni, elkezd átformálódni. Egyre kevésbé aggódik a világi problémáin és egyre derűsebben tekint az életre. És a halálra. Egyre kevésbé fél tőle. Egyre jobban megismeri önmagát és egyre jobban megismeri Istent. Egyre kevésbé lesz irigy és kapzsi, viszont egyre jobban megtanul szeretni. Szóval csak óvatosan az imádkozással!

(Major Zsolt lelkész előadás vázlata alapján összeállította Dr. Péter András presbiter)