Gyülekezetünkből 49 fő, június 23-án Szatmári körutazáson vett részt. korán reggel indultunk és a sok-sok látnivaló végére késő estére végeztünk. a kirándulás nagyon jó hangulatban telt el.
2007. június 23-án kora reggel gyönyörű időben indulhattunk el felfedezni a szatmári táj épített és természetbeni szépségeit, a baktakéki, deteki, bereti és felsőgagyi gyülekezetekből. Nem csupán református ifjak és idősebbek jöttek azonban, hanem két katolikus nénit is szeretettel fogadtunk az utazásra. A szervezés elején volt egy kisebb félelem bennünk, vajon jelentkeznek-e elegen, érdeklődnek-e e tájék iránt. Istennek hála erre a kérdésre szinte már a toborzás elején is megnyugtató választ kaphattunk, hiszen két hétvége elteltével már meg is telt az akkor még képzeletbeli busz, s már lehetett volna az ülésrendet is készíteni.
Az induláskor még a legmerészebb gondolatainkban sem sejtettük, milyen hosszú napra ébredtünk. Egy valóban hosszú utazás után érkeztünk meg a vajai várhoz. E csodálatos épület megtekintése után Tákosra érkeztünk meg. Itt a tájházban, keresztszövéses hímzéssel készült gyönyörű alkotásokat nézhettünk meg, az asszonyok nagy.nagy örömére. Innen pedig csak egy pár lépést kellett tennünk a tákosi református templom, a „mezítlábas notre.dame” megtekintéséig. Innen Csarodára mentünk tovább. Ezt követte a szatmárcsekei csónakos fejfás temető, ahol Kölcsey Ferenc síremlékénél is fejet hajtottunk.
Az ebéd után a kölcsei templomot nézhettük meg, majd a túristvándi vízimalmot is megtekintettük s itt a férfiak erejüket is próbálgathatták. Ezután a nyírbátori templomot szerettük volna megnézni de ez egy esküvő miatt csak részben sikerült. Az utolsó tervezett hely, ahová igyekeztünk Máriapócs volt. Amikor elértünk a kegytemplomhoz kissé elszomorodtunk hiszen éppen egy negyed órával lekéstük a templom zárásának idejét. Azonban az egyik néni nagyon talpraesetten felkereste az egyik papot, aki nagy szeretettel engedett be bennünket a templomba ahol röviden elmondta a templom és a benne lévő szent kép történetét is.
Mivel gyülekezetekben vannak szép számmal, akik az éneklést örömmel és Istennek adott hálával végzik, a megtekintett templomokban mindenütt felhangzott egy-egy zsoltár, vagy dicséret. A legemlékezetesebb talán mégis az utolsó éneklés volt a máriapócsi templomban.
Hazafelé menetben már néhányan tervezgették, hogy hová is mehetnénk legközelebb kirándulni így együtt.