2007.augusztus 11-én a gyülekezet lelkipásztora: Konc Gáll László és Gass Emese Isten és a gyülekezet színe előtt örök hűséget fogadtak egymásnak.
A gyülekezet határzott kérésének eleget téve teszem közzé az esketési Igehirdetést, mely Kusnyír László mérai lelkipásztortól való:
Kedves ifjú pár, kedves Emese és László!
Hallgassátok meg, miképpen emlékeztet benneteket a szent és kegyelmes Isten – az Ő írott és hirdettetett Igéjének szaván keresztül – azokra a kötelességeitekre, amelyekkel mától fogva, egymásnak tartoztok, amint az írva van a Zsoltárok könyvében, a 118. zsoltár 24-26-ig terjedő verseiben. A megnevezett helyről így szól hozzánk Istenünk írott Igéje:
Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!; Óh Uram, segíts most; óh Uram, adj most jó előmenetelt!; Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, kik az Úr házából valók vagytok! Ps 118,24-26
Kedves ifjú pár, kedves Emese és László!
Nem véletlenszerűen közelített el ez a mai nap, s benne ez a mostani, örömteljes, ünnepi óra a ti életetekben. Nem csupán annak következménye, hogy ti megismerve és megszeretve egymást, úgy döntöttetek, hogy ezen a napon leteszitek a családi élet alapkövét, hanem, ahogyan hisszük azt, hogy Isten rendelt egymásnak benneteket, úgy azt is hisszük, hogy ez az örömteli nap is elsősorban a mi Istenünk rendeléséből virradt fel reátok. Mégpedig azzal az Ő Igéjének szavából reánk rótt, kedves kötelezettséggel, hogy életetek egybekapcsolódásának alkalmán, mi magunk is valamennyien őszintén örvendezzünk és vigadjunk.
Előbb külön-külön, majd később együtt is, megannyi más hangulattal és feladattal járó napot éltetek már meg idáig, melyek során, a sorsotokat formáló Isten jóvoltából fokozatosan érlelődtetek meg arra, hogy mára egyszerre tudjon dobbanni a szívetek, közös sorsban vállalva a másik minden örömét és gondját, érzését és akaratát, hivatását és életfelfogását, hozzátartozóit, barátait és ismerőseit – egyszóval: egész életét.
Ti már régtől érzitek ezt az egymás iránti vonzalmat, de ezen a napon, most valamennyiünk számára tudtul adva, esküvéssel is magatokévá teszitek Istennek ezt a csodálatos, javatokra és örömötökre szolgáló rendelését.
1. Ez az Úrtól rendelt nap tehát, elsősorban a ti örömötök nagy napja. Eddig is nyilván örömötökre szolgált, minden várva-várt, egymással való találkozás, hiszen, hol az idő, hol a távolság gyakran állta útját ennek, de ezen a napon, mint menyasszony és vőlegény utoljára találkoztatok, hogy ezután férjként, feleségként – és reménység szerint – édesanyaként, édesapaként folyjék tovább az életetek. Mert ez a mai találkozás most már örökre szólóan erre a kötelékre fűz majd össze benneteket. Ennyi remény és isteni ígéret teljesülésének a küszöbén hogyne örülnétek most jobban egymásnak, mint korábban bármikor?
De nem csak a ti számotokra rendeltetett erre a napra öröm és vigasság. Sokan vagyunk, akik együtt osztozunk a ti örömötökben. Szüleitek, testvéreitek – itt és (hitünk szerint) a mennyei Atya kebelére szólíttatott, odaát való állapotukban egyaránt –, a két rokonság tagjai, barátok, ismerősök, lelki testvérek a gyülekezetekből, mind-mind együtt örvendezünk veletek. Ma könnyű szívvel tudunk eleget tenni az Ige biztatásának: örvendezzünk és vigadjunk ezen.
2. Azonban nemcsak örvendezni gyűjtettünk ma egybe, de hálával együtt imádkozni és esdekelni is. Szívetekben ott zeng az alapigéből a zsoltár szerzőjének imádsága. Mintha a ti mostani érzéseitek lennének szavakba öntve: Óh Uram, segíts most; óh Uram, adj most jó előmenetelt! Milyen csodálatos dolog, hogy nem lesztek magatokra utalva a megteendő, mától közös életpályán, hanem naponként segítséget kérhettek a mi Istenünktől. Előmenetelt az Őtőle jelölt úton való haladásban, a másik megértésében, az egymás iránti hűségben és szeretetben. Jó helyen kopogtattok, mert erre bizony mindig nagy szükségetek lesz, még akkor is, ha most még ifjúnak, egészségesnek, életerősnek érzitek magatokat. Nem elég ugyanis az élethez a testi erő, a szellemi frissesség, az anyagi jólét – önmagában nem elég még a forró szerelem sem. Isten segítsége nélkül mindezek megfakulnak, elapadnak, sőt, akár ellenkező előjelűvé fajulva, kárunkra is válhatnak.
A legnagyobb erő és biztonság, a legértékesebb öröm és elveszíthetetlen boldogság minden házasságban és családban Isten segítségén, gondviselésén, szabadításán alapul. Ez a segítség legyen családi életetek fundamentuma. Erre épüljön mindenkor a ti jó előmeneteletek. Ezért kérjük most rátok Isten áldását és segítségét, amikor Krisztus nevében esedezve, megteszitek az első lépéseket az együvé kelés útján.
3. Persze, zavarban vagyunk kissé, amikor nyitott kapukat döngetve, istenes életre biztatunk benneteket. Ugyanis valamennyien, akik jelen vagyunk, jól tudunk valamit. Nevezetesen, hogy úgy jöttetek most ide, az Úrnak nevében bízva, Isten áldását kérni, mint, akik magatok is az Úr házából valók vagytok. Ez csak tetézi a mi örvendezésünket.
Aki ezzel az örömmel tekint reátok, az tudja, hogy nem lehet nagyobb ajándékot kapni, mint hitet, imádkozó szívet, az Úr házához való ragaszkodást. Számotokra eddig is két ház jelentett otthont. Az egyik a szülői hajlék, ahol nemcsak a testi kenyeret kaptátok, hanem a lelki indíttatást is, a másik pedig az imádság háza. Odahaza a földi szülők neveltek féltő szeretettel, s mindazt, ami meghaladja az emberi erőfeszítés a korlátait, a ti mennyei Atyátok plántálta fokozatosan belétek. Az Ő neve imádatának hajléka volt helyszíne a kereszteléseteknek, konfirmációtoknak, gyönyörűséges hivatásotokra való érlelődéseteknek. Ő kísérte, terelgette lépteiteket a szószék, az orgona és egymás felé, hogy mára életetek egyetlen közös hitvallásban olvadjon együvé: …ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ezért merem nagy biztonsággal kijelenteni, hogy ti: az Úr házából valók vagytok.
Szívemből kívánom, hogy ha majd eljön az örömnek az az ideje, amelyet Isten arra rendelt, hogy Jézus mindenekfeletti hatalmának dicsőségében, diadalmasan újra a földre jöjjön, ezen a napon a vele együtt vigadozók közé ti is és mi is valamennyien odatartozzunk.
Hitünknek ezzel a Krisztusra tekintő reménységével, örvendezve és vigadva így áldjuk Istenünket és így áldunk titeket, kik a jövőben is az Úr házából valók lesztek. Ámen