A népes gyülekezet előtt Baksy Mária, az abaúji egyházmegye esperese hirdette Isten Igéjét a 84. zsoltár alapján. Többek között szólt arról, hogy „Amikor a zsoltáros boldogságról beszél, akkor összeköti azt a templom utáni sóvárgással, és a templomért való hálaadással. Ezt tesszük mi is. Hálát adunk. Hálát adunk Istennek, hogy van templomunk, hogy vannak templomaink, hogy évszázadokon keresztül megőrizte ezeket a templomokat. Hálát adunk Istennek, hogy, mint Isten eszközei tehettünk valamit azért, hogy ezeknek a templomoknak a szépsége megmaradjon.” Az Isten templomához való tartozással kapcsolatban, mint életformáról elmondta: „Mi az Isten temploma? Csak a jeruzsálemi templom, vagy mai templomaink, vagy azok, amiknek fényképeit megcsodáljuk majd a gyülekezeti teremben? Vagy csak Jézus Krisztus volt, őbenne volt jelen az Isten temploma? Mi is a szívünkben hordozhatjuk az Isten templomát… Legyünk mi magunk is két lábon járó templomok, és áldások földjévé változhat magunk körül a világ.
Az igehirdetés után Danyi Diána, Turmezei Erzsébet: Harangok hívnak című versét mondta el.
A kiállítást megnyitó beszédet nagy érdeklődés mellett Dr. Dienes Dénes professzor, a Sárospataki Gyűjtemények igazgatója mondta el. Három pontban foglalta össze, hogy mi az üzenete a templomok sajátos világának. Először azt hangsúlyozta, hogy ezek a templomok élő anyagból, élő kövekből épülnek. A több évszázados kövek mennyi sok könnyet raktároztak el magukba, az örömnek és bánatnak könnyeit egyaránt. Sok sóhaj él a falakban. A látszólag halott anyag összekapcsol az előttünk járt nemzedékekkel, templomépítő őseinkkel is. És ha ezek a templomok élnek, akkor ezek egy szervezethez hasonlíthatók, - ez volt második fő gondolata. A társadalom is, amelyben élünk, egy szervezet, és nagyon fontos, hogy egy ilyen élő szervezetnek éltető szervei legyenek. A templom egy ilyen élő szervezetnek egyszerre a tüdeje és egyszerre a szíve. Egy társadalom nem él pusztán abból, hogy megtermeli a szükséges javakat. Az élni akaró társadalom a lelkiekkel is törődik. Szüksége van a szépre, jóságra, szüksége van arra, hogy megszólítsák. Szükségünk van arra, hogy a szép és a jó is beépüljön életünkbe. Az ember templomon keresztül szívja magába Isten éltető levegőjét. A templomon keresztül szólal meg az isteni beszéd, amely azt a szépet és jót közvetíti számunkra, amire Isten mondja, hogy szép és jó. A harmadik dolog, amit üzennek ezek a képek az az, hogy a templom, egy pusztulásra ítélt világban, reménység. Ahol van még templom, megvan az esélye annak, hogy van fordulat. „Ezen szempontok alapján nézzük ezt az örökséget, amely a maga külsőségeiben hordozza a szépségnek és a jóságnak a jeleit. Adja meg Isten, hogy már ebből, önmagából, ebből a látványból a mi szívünkre, belső életünkre áldás származzék.”
A megnyitó szavak után a gyülekezet megtekintette a „Kincset érő kövek” című filmet, melyet a kiállított fotókhoz hasonlóan Ekhardt Júlia fotográfus készített, aki szintén részt vett az ünnepi istentiszteleten.
A gyülekezeti teremben kiállított képeket nagy érdeklődéssel nézték meg a meghívott vendégek, és a gyülekezet tagjai.
A kiállítás október közepéig tekinthető meg.

A kiállításon készült képek megtekinthetők Egyházkerületünk honlapján a hírek menű pont alatt.