Az Abaúji Egyházmegye körzeti presbiteri konferenciát tartott Zilízen szeptember 22-én. 35 Boldva-völgyi gyülekezet gondnokai, presbiterei, lelkipásztorai kaptak meghívást erre az alkalomra, melyen az egyházi törvények és törvényhozás lelkiségéről, a presbiteri tiszt lelki hátteréről, illetve a presbiterek és lelkipásztorok munkatársi kapcsolatáról gondolkodhattak közösen az elhangzott előadások segítségével.

Az igehirdetés szolgálatát Baksy Mária esperes végezte a Zsoltárok könyve 84. fejezete alapján, Isten templomát állítva a gondolkodás középpontjába, amelyhez a zsoltáríró a boldogság fogalmát köti. Az ő korában Jeruzsálemben egy templom volt, áldozatot kellett hozni azért, hogy valaki ott lehessen, és innen kellett akár áldozatot vállalva is elindulni, csakúgy, ahogy ma is olykor áldozatot kell hozni a lehetőségért, és kedves énekünk szellemében indulni: „Fel barátim…” Ezt példázza Jósafát története, aki a templomból indul a harcba és oda tér vissza a harc után. Ezután két példát idézett föl az igehirdető Jézus és a templom kapcsolatáról. Az első a templom megtisztításának története, amely alapján végiggondolhatjuk a beszivárgott, beférkőzött, oda nem illő dolgok kiirtásának kérdését. A másik példa Jézus és a samáriai asszony beszélgetése volt, amely az istentisztelet módjára irányítja figyelmünket: „lélekben és igazságban” kell imádni Istent. Ezek alapján igaz, hogy a templomhoz tartozás életformát jelent, sőt ennél is többet, ha belegondolunk: a templom nem csupán épület, nekünk kell élő kövekként azzá lennünk.
Az igehirdetés után Bódi Noémi egyházmegyei missziói előadó köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve a konferenciának helyet adó zilízi gyülekezet áldozatvállalását, szerető gondoskodását, és bemutatva a meghívott előadókat.
Az első előadást Taraczközi Gerzson, a Missziói Központ vezetője tartotta törvényeink lelkiségéről - megadott cím alapján. Miután egy történettel szemléltette, hogy miért van szükségünk törvényekre és szabályokra, kárpátaljai szolgálata idejéről tárt a hallgatóság elé egy példát a presbiterek és a törvények kapcsolatáról. Eleinte azt mondták neki a presbiterek: Tiszteletes, maguk ezt tanulták, csinálják, mi pedig majd azt csináljuk, amit mondanak. A presbitériumnak azonban sikerült megértenie hivatását, olvasni kezdték közösen a törvényeket, összevetve őket hitvallásaikkal és a Szentírással, és hamarosan javaslatokat is tettek a törvényhozók felé. A törvények tanulmányozása tehát a megértés lehetőségét hordozza magában, és a jobbítás, fejlődés lehetőségét is. A törvények lelkiségének meghatározottságát az a tény adja, hogy nem egy emberek által létrehozott közösség alkotja, nem emberi alapokon, hanem a Szentírásra alapozva, ahhoz újra és újra hozzámérve a lefektetett szabályokat. Ebben kaptak bátorítást a jelen levő presbiterek: olvassák a törvényeket, foglaljanak állást a felmerülő kérdésekben a jobbítás szándékával, mert ezek a törvények rólunk szólnak.
Az első előadás után az Edelény-Belvárosi Gyülekezet énekkara énekelt, felfrissítve figyelmünket, felüdítve lelkünket.
A második előadást Török István lelkipásztor-vallástanár tartotta. Bibliai példák alapján, a jelenlévőket aktív résztvevőkké téve mutatta be, mit jelent a presbiteri tiszt, felvállalva annak a problémának a körüljárását, hogyan lehetnek nők presbiterek vagy gondnokok, fiatal lelkipásztorok pedig „vének” – mivel eredetileg a presbiterek a „vének”, a közösség tiszteletre méltó tagjai voltak. Sőt, a bibliai elbeszélésekből kiderül, hogy ők Isten ígéretének tanúi, Isten cselekedeteinek tanúi, és Isten szavának közvetítői, amennyiben meghallják és továbbadják a rájuk bízott Igét. Ebből következnek konkrét feladataik, melyeket egyházi törvényeink körülírnak és az is, hogy példaképekké kell lenniük.
Örsi Anikó főiskolai adjunktus, gimnáziumi nevelőtanár az együttmunkálkodás lehetőségeiről és nehézségeiről beszélt. Az élet egyéb területeiről vett szemléletes példák segítségével tett fel kérdéseket a presbitereknek, melyek megválaszolása hosszabb időt, gondolkodást igényel. Felkészülése során gimnazistákat kérdezett meg arról, hogy kik a presbiterek, és érdekes, elgondolkodtatóan új szemléletet hoztak a fiatalok: a presbiterek vízerek, akik sokszor nincsenek szem előtt, de táplálják azt, ami a föld fölött él, illetve ők a gyülekezet reklámjai. A közös munkát vizsgálva az előadó rávilágított: minden ilyen kapcsolatban megjelennek az eltérő vélemények, az egyet nem értés, a problémák. A kérdés csupán az, hogy mit kezdenek vele. Közös cél érdekében munkálkodó presbitériumok esetében rendkívül fontos, hogy közös nyelvet használjanak: figyeljenek egymásra és értsék egymást. A megbocsátás és a megoldás nem születik meg a problémák elhallgatásával, szőnyeg alá söprésével. Nem visz előrébb a „nem haragszom…”, a „nem számít…”, a „megbocsátok, de nem felejtek”, a „fátylat rá” hozzáállás és az sem, ha az érintett helyett mással beszéljük meg a problémákat. A véleményütköztetés és egymás megértése teheti hatékonnyá a közösen munkálkodók csoportját.

Barnóczki Anita