Elhunyt Demes András az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában

2020. Jun 10., szerző: Adminisztrátor

Az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában, Demes András evangélikus lelkész emlékére közöljük Újszállási Rácz Lajos írását.

“Az Úristenhez úgyis eljut az ima, akármelyik pap is imádkozik, úgy a keresztelőn, mint a temetőben”

Nt. Demes András evangélikus lelkész emlékére

Ez év május 16-án, Argentínából kaptam egy levelet ott élő barátomtól, Demes Ferenctől. Értesített, hogy elhunyt a testvére, Nt. Demes András (1942-2020).

A Demes család- és Ferenccel való ismeretségem-, egy korábbi helytörténeti könyvem kapcsán került a figyelmem középpontjába. Részben Ferenc segítségével került számomra ismertté egy több száz éves református lelkészi dinasztia életrajza. Úgy gondolom, hogy méltó lesz Nt. Demes András emlékéhez, ha most felidézem, milyen családból is származik ez a most elhunyt kiváló ember.

„Ameddig csak ellátok a családfán, apám és anyám ágán, mindenütt csak papokat, kálvinista prédikátorokat találok. Az volt édesapám Demes Péter, a nagyapám (szintén Péter) és a dédnagyapám, Demes Mózes is. A nemességet is egy prédikátor érdemeiért adta Bethlen Gábor a Demeseknek. Feleségem is papcsaládból származott. Apósomról, a kisboroszlói papról tán ma is mesélnek Háromszékben. Ő élete végén megvakult, de hívei nem engedték nyugdíjba. Még öt évig vakon prédikált”.

Ezeket a mondatokat Demes András nagyapja, Demes Péter (2.) nyilatkozta az ötvenes években, Buenos Airesben. Kutatásaimmal az ő dédnagyapjáig, Demes Mózesig (1798-?) jutottam el, aki Zabolai előnévvel, 1874-ben Szemerján, templomépítésbe kezdett, ill. megindított egy építési alapot, 50 forintos adományával. Ez az összeg 1911-re 9000 koronára növekedett, amivel már el lehetett indítani az építkezés. 1861 március 9-én születik meg az indítvány, hogy Demes Mózes fiát, Demes Pétert /1./ (1836-1890) válasszák meg segédlelkésznek. A jegyzőkönyvekből az is kitűnik, hogy erre a lépésre a Demes Mózes iránti tisztelet késztette az egyházközséget. Nem is csalódtak a hívek, mert kiváló pap volt a fia is, aki buzgó szolgálataiért állandóan dicséretben részesült.

Az ő 10 gyermeke közül, a már fentebb említett Péter/2./ (1871-1959) Szemerján született. Neki, a házasságából egyetlen gyermeke született, Béla, aki édesapja ezen írás alanyának, Andrásnak, és ezen cikk adatait szolgáló Ferencnek.

Demes Péter utoljára a háromszéki egyházban (Hosszúfalu, ma Sacsele város) a református gyülekezet lelkésze volt egészen a háborúig, 1916-ig. Nem csak mondta, hanem konkrétan gyakorolta a keresztény felekezetek közti barátságot és kiegészítést. Már az 1800-as évek végén szekérrel járt a magyar katolikus pappal, Kovács Balázszsal a hétfalusiak katolikus papjával. Együtt látogatták a Csángó vidéki híveket és mind azokat, akik a határon túl laktak, vagy messze a parókiától. Annyira megbarátkozott az Isten két szolgája, hogy egymást is helyettesítették. Ha valakit pedig el kellett temetni, hát el ment az, aki éppen a közelben járt. ”Az Úristenhez úgyis eljut az ima, akármelyik pap is imádkozik úgy a keresztelőn, mint a temetőben!”- mondták mindketten, és ez lett jelen írásom mottója is. 1916-ban a román csapatok megszállták a falut, és ő éjszaka, a templomba belopóddza mentette ki az Anyakönyvet és eljuttatta a feljebbvalókhoz. Demes Péter a menekülés végén, Miskolcon kötött ki, ahol vallástanár volt 1937-ig, nyugdíjazásáig. A 2. Világháború viharos éveiben ő is menekülésre kényszerült, végig utazta Nyugat-Európát, nagy megpróbáltatás közepette. Néhány hónapig a dél-bádeni Stahringenben élt, ahol – a helyi katolikus pap segítségével– megszervezte a magyar protestáns közösséget. Az egyházi együttműködés kiváló példájára jellemző, hogy, bár még palástja sem volt, de kapott egy reverendát az említett katolikus paptól, és ezt viselte.

 Demes Péter 1948-ben egyedül érkezett Argentínába, mivel a felesége már elhunyt. Gyermeke, Béla egy évvel korábban kiutazott, ott volt már a feleségével és az öt éves Andrással.

Demes Péter megérkezése után bekapcsolódott a helyi magyarok egyházi életébe. 1949 áprilisában megalapította a Magyar Evangélikus és Református Közös Gyülekezetet. Ez a közösség lett az alapja a ma is működő Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyháznak  és a Krisztus Keresztje Evangélikus Gyülekezetnek. Ezekben a gyülekezetekben főleg a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején a magyar református és evangélikus menekült híveket szolgálták, közös magyar istentiszteletek keretében. A menekülteknek nagyon fontos volt a hit megtartó ereje, valamint az egymással és a lelkipásztorral való rendszeres találkozás. Élete utolsó napjáig, 86 éves koráig szolgált, melynek során még havi rendszerességgel prédikált.

Bár Demes Péter gyermeke nem, de unokája András, folytatta az egyházi szolgálatot. Ő már Argentínában tanult, itt végezte a teológiát. Mint evangélikus lelkész 50 évig szolgálta az Urat, Argentína különböző városaiban magyarul és spanyolul. A legtöbb időt, életének utolsó szakaszát Olavarriában szolgálta. Innen, több mint 30 évig rendszeresen, havonta egyszer, felutazott Buenos Airesbe busszal, ami mintegy 350 km.  A szombat délután Olavarriában tartott istentisztelet  után indult, másnap, vasárnap reggel, pontosan 11.00 kor megtartotta a magyar istentiszteletet a Buenos Aires-i magyar evangélikus templomban. Délután ellátogatott a Magyar Öregotthonba és kora este megint buszra szállt, hogy hazatérjen az argentin gyülekezetéhez Olavarriába.

A fővárosi, Belgrano negyedben, Anemabari utcában lévő Krisztus Keresztje Magyar Evangélikus Gyülekezete lett a helyszíne ennek a közösségnek, melynek vezetésével először dr. Lesko Bélát bízták meg. Mint fentebb jegyeztem, az alapító,  Nt. Demes Péter 1948- és 52 között itt szolgálta a híveket, ahol később unokája is. Az egyházi hitvallás gyakorlásán túl igen komoly szervezeti élete folyt, és folyik itt a kint élő magyaroknak. Büszkék arra, hogy az óhazából nem feledkeztek meg róluk, mert 2017-ben felkereste őket Fabiny Tamás  evangélikus püspök, aki az ottani útjáról így ír (részlet):

„Bár másfél órával az istentisztelet kezdete előtt érkezünk, nem mi vagyunk az elsők. Bent a templomban éppen a liturgikus lapokat rakja szét a padokon egy papi inges férfiú, Demes András. Ő éjjel fél kettőkor érkezett a városba, miután háromszázötven kilométert buszozott a Buenos Aires tartomány közepén található Olavarría városából, ahol egy spanyol nyelvű gyülekezetet gondoz. A karzaton kialakított alkalmi szálláshelyen aludt. Ötévesen került el Magyarországról, azóta nem járt otthon. Teológiát már Buenos Airesben tanult. Nem csoda, hogy a magyar nyelvű szolgálat okoz némi nehézséget neki, ám havonta egyszer odaadó hűséggel tart itt istentiszteletet. Ilyenkor nemcsak prédikál, hanem harmóniumon az éneket is kíséri, ahogy sok hazai szórványlelkész is teszi. Felajánlom, hogy majd küldök neki imádságos- és prédikációs köteteket, magyar nyelvű teológiai irodalmat.” (Evangélikus Élet 82.15.)

Szintén megemlíti Demes Andrást dr. Gáncs Tamás, aki a gyülekezet vendége volt 2018.október 13–16. között. A Kelenföldi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze igehirdetésekkel szolgált vasárnapi istentiszteleteken, találkozott a helyi magyar vezetőkkel, és a Magyarországi Evangélikus Egyház megbízásából tárgyalt a Kőrösi Csoma Sándor program Buenos Aires-i lehetőségeiről. Vasárnap a magyar istentiszteleten jelen volt dr. Gelényi Csaba, a Magyarország Buenos Airesben akkreditált nagykövete is, aki az istentisztelet utáni rövid eszmecserén támogatásáról biztosította a tárgyaló feleket:

„Vasárnap a Buenos Aires-i Krisztus Keresztje Magyar Evangélikus Gyülekezet templomában mindkét istentiszteleten hirdethettem Isten igéjét. A délelőtti magyar nyelvű istentiszteleten Demes András lelkész végezte a liturgiát, majd a prédikációm után köszöntöttem a gyülekezetet. Átadtam dr. Fabiny Tamás elnök-püspök köszöntését, majd a felügyelő asszonynak átnyújtottam a Nem nagyobb a szolga az ő uránál című, a kelenföldi evangélikus gyülekezet emblematikus lelkészének, Kendeh Györgynek az életét bemutató könyvet.” (Evangélikus Élet 83.47.)

Nt. Demes András támogatta a nagyapja, Nt. Demes Péter által alapított Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyházban történő hitéletet is. A gyülekezet Buenos Airesben működik, szintén a Belgrano negyedben, nem messze az evangélikusokétól. Szolgálatuk kiterjed nem csak a református vallású magyarokra, hanem a teljes közösségre. Céljuk az, hogy az evangéliumot megismertessék, megőriztessek és tovább adassák mindazokkal, akiket - magyarul először, de spanyolul is - meg tudnak szólítani. A csendes, kertvárosias környezetben található templomuk, sajnos már nem az eredeti. A testvérek nem tudták fenntartani a templomot, eladták és egy kisebbet hoztak létre egy átalakított családi házból, ami az északi zónában Olivison van. Ez pár lépésre van a Hungária egyesület, a ma legnagyobb aktívan működő magyar egyesület székhelyétől, Buenos Airesben (Itt komoly szervező feladatot lát el András testvére, a jelen cikket segítő Ferenc). A templomban, a mostani helyen is vasárnap délelőtt 10.00 órakor tartanak magyar Istentiszteleteket. Minden páros héten, szerdán 11.00 órától pedig a Szent István öregotthonban, ahol időnként Demes András is segítette a lelkek ápolását.

Sajnos az Argentínában élő magyar hívők helyzete tovább romlott Demes András halálával. Nt. Demes András mindig -  de főképpen az utolsó 10 évben, mikor rajta kívűl már se katolikus, se református, magyarul beszélő pap nem él Argentínába, - különösen figyelt arra, hogy minden keresztény és keresztyén, akivel találkozott, vagy  az Istentiesztelekre eljött, az Úr igéjét kapja meg, és minél  tisztábban, a saját lelki élete szerint tudjon zavartalanul közeledni, imádkozni az Istenhez.

Demes András, amikor egy kis ideje is akadt Buenos Airesben, személyesen meglátogatott minden magyart, akiröl tudta, hogy vágyik Istenre de nem tud elmenni a templomba. Tette ezt  minden felekezeti megkülönböztetés nélkül.

A Buenos Aires-i egyházak  sajnos magyar pap nélkül maradtak, a katolikus testvérek csak évenként, vagy még ritkábban tudnak egy magyar katolikus papot misén  hallgatni. A református testvérek már 6 éve - egyszer egy évben, a reformáció ünnepével  kezdve,- magyarhoni segítséget kapnak. Ilyenkor kiutazik hozzájuk  Nt. Écsi Gyöngyi lelkész,  aki egy hónapig ott lakik a Református Házban. Így 4-5 héten keresztül minden  vasárnap van magyar istentisztelet, ahová mindenki elmegy felekezeti megkülönböztetés nélkül.

Az Evangélikus egyház hívői, Nt. Demes András halálával  árvák maradtak. Ott már csak spanyol nyelven folytatódik a  munka, az is csak   interneten keresztül.

Nt. Demes András 78 évesen visszatért a Teremtőhöz. Megérkezett nagyapjához, Nt. Demes Péterhez, akivel már a túlvilágból hirdetik az evangéliumot.

A sorokat lejegyezte: Újszállási Rácz Lajos

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

…minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá… Jak 1,17

2Sám 16,15–23

Ahítófel bölcs ember volt, és bölcs tanácsokat tudott adni. Olyan bölcs volt, hogy bölcsességét Istenéhez tartották hasonlónak. Tanácsainak nem is a bölcsességében volt a hiba, hanem az erkölcsiségében. 

tovább

(11) „Meg akarta mutatni…” (Eszter 1,10–22)

– Ahasvérós király mutogatta (1,4) a gazdagságát, a hatalmát, az erejét, a felesége szépségét (11). Van egy ilyen csúnya kifejezés: „mutogatós”. Ma is hányféleképpen műveljük ezt, kinek mije van, azt mutogatja.

tovább

PÉLDABESZÉDEK 2,1-8 - Értékes

A bölcsesség olyan dolog, amit általában lassan és nehezen érünk el életünk folyamán. Legalábbis nálam ez így van. A bölcsesség nem egyszerűen az égből pottyan.

tovább

2017. október 21. szombat

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)

 

        

tovább

Paul Roth: Naponta egyszer...

Naponta egyszer
kezedbe kellene venned az ígét,
a Szentírás egy ígéjét.
Vigyázz, mert oly hamar
elnyomja más, és
átírja, hogy
neked tetszőbb legyen.

tovább