Véget ért az Ökumenikus Imahét

2020. Jan 27., szerző: Adminisztrátor

Idén január 19. és 26. között rendezték meg az Ökumenikus Imahetet a Krisztus-hívők egységéért. A programsorozat miskolci záró alkalmát a Minorita Templomban tartották, ahol Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Ternyák Csaba egri érsek és Pásztor Dániel református püspökhelyettes szolgált.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia minden évben megszervezi a programsorozatot, amikor a különböző felekezetű gyülekezetek közösen tartanak istentiszteleteket és az egységért imádkoznak. Az imahét anyagát minden évben egy adott ország keresztyén közössége készíti elő. Idén a máltaiak alakították a tematikát, a központi téma pedig az emberségesség és a másikra való odafigyelés volt.


Orosz Atanáz a programsorozat miskolci záró istentiszteletén hangsúlyozta, hogy az emberiesség igazi mércéje az istenember. „Az igaz legyen emberszerető, még akkor is, ha Istentől kapott elvei megütközést keltenek a modern világban. Az igazán emberséges bánásmód nem ideológiákból, hanem az istenember kegyelméből és követéséből fakad” - fogalmazott a görögkatolikus püspök, aki az imahét kapcsán arra buzdított: merjük gyakorolni az irgalmasságot és segítsünk a rászorulókon.


„Eljön az idő, amikor adni kell, amikor nem maradhatunk tétlenek, hanem irgalmasságot kell gyakorolnunk mások felé” - fejtette ki igehirdetésében Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Aláhúzta: vegyük észre a nélkülözőket és imádkozzunk értük, mert az imádságnak gyógyító ereje van.


Ternyák Csaba egri érsek rámutatott, hogy a zsoltár egyszerre Isten igéje és az ember imádsága, amelyen keresztül megtapasztalhatjuk Isten nagyságát. „A zsoltárban benne lüktet az élet. Lenyűgöz bennünket Isten nagylelkűsége és arra indít minket, hogy kövessük őt, vegyünk példát róla, tanuljunk meg mi is nagylelkűnek lenni egymással szemben.”


Pásztor Dániel református püspökhelyettes elmondta, az a feladatunk, hogy betöltsük küldetésünket, ami Isten igéjének hirdetése. „Isten országa közöttetek és veletek van: Jézus él. Hirdessétek minden helyen és körülmények között, alkalmas és alkalmatlan időben. Erre hívattunk el a keresztyének egyéségben” - fogalmazott Pásztor Dániel, aki szerint Krisztusban értelmet nyer az élet: „megkötözött lelkeket szabadít fel erejével és hatalmával”.


Az ökumenikus imahetet 1908 óta rendezik meg, az eseményen először még csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt, és csak az egyesült államokbeli Graymoorban tartották meg. A program Magyarországon mintegy két évtizedes hagyományra tekint vissza.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Véget ért az Ökumenikus Imahét

rss

Napi lelki táplálék

…amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra… Jn 16,13

Lk 21,20–24

Furcsa érzés azt olvasni, hogy Jeruzsálemhez pusztulás (20.24), nyomorúság (21.23) és bosszúállás (22) közeledik, miközben virágvasárnapon arra emlékezünk ünnepelve, hogy ez a város az Úr üdvösséget hozó látogatásának célállomása volt (vö. Lk 19,28–40.). 

tovább

(7) „Legyen békesség falaidon belül…” (Zsoltárok 122)

Itt a zsoltáros szinte A MENNYEI JERUZSÁLEM KÉPÉT tárja elénk.

– 1. Itt öröm Isten népének együtt lenni az Úr színe előtt (1–2). Itt nemcsak a „templom”, hanem a „város” részei is áldottan illeszkednek egymáshoz (3). Itt a falak között az Isten békessége uralkodik, amely minden értelmet meghalad (Filippi 4,7). Itt együtt magasztaljuk majd az Urat (4).

tovább

LUKÁCS 22,35–38 - Bizalmi lépések

Jézus emlékezteti tanítványait, hogyan élték már át eddig is Isten hatalmát, miközben Őt követték (Pl. Lk 9,1–6): meg kellett tanulniuk, hogy az emberi logikával szemben Isten hordozó erejében bízzanak, hisz ez a bizalom már eddig is megérte, és szolgálatuk a hit „győzelmévé” vált. 

tovább

2018. április 5.

Szeressétek egymást 1.

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. (Jn 15,12)

 

tovább

Bányai Ferencné: A kövek beszéde

Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem,
Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten…
Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok;
Olajfák tövében kopár, sziklás dombok.

tovább