Emberé a munka, Istené az áldás

2018. Nov 22., szerző: Adminisztrátor

A magyar gazdák munkájáért és a 2018-as esztendő terméséért adtak hálát november 18-án a mádi református gyülekezetben. Az istentiszteletet a Magyarországi Református Egyház (MRE) és az Agrárminisztérium közösen szervezte.

Tar László Péter, a mádi református gyülekezet lelkipásztora a Hegyi beszédben elhangzott gondolatokkal köszöntötte a jelenlévőket: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?”

A mádi református gyülekezetben régóta működik szőlészet és borászat. A gazdálkodásból az egyházközség fenntartási költségeit fedezik, táborokat szerveznek és sérült gyerekek számára tartanak élményszüretet minden évben.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasággal foglalkozóknak nem dogmatikai tétel a gondviselés, hanem saját élettapasztalat. „A hálaadás egy életforma, a kimondhatatlan kimondása. Legyünk hálásak Krisztusért, az úrvacsora pedig ne csak rólunk és a 2018-as termésről szóljon, hanem arról a kezdetről, ami őbenne megjelent” – fogalmazott. Fekete Károly arról is beszélt, hogy a keresztyén ember egész életével istentiszteletet gyakorol. Ez az életforma nemcsak a templomra korlátozódik, hanem a munkára és a kikapcsolódásra is. „A reformátoraink a munkát az istentisztelet szintjére emelték: nem kell kivonulnunk a világból, hogy dicsőítsük az Urat, mert ezt a hétköznapok rendjében tesszük” – emlékeztetett a püspök.

Az alkalomra Nagy István agrárminiszter is ellátogatott, aki köszöntőjében kiemelte: van miért hálát adni ebben az évben. Idén búzából 4,8 millió tonnát, árpából és repcéből 1-1 millió, kukoricából 7,45 millió, napraforgóból 1,8 millió, szójából 174 ezer, szőlőből pedig 550 ezer tonnát szüreteltek, amiből 3,8 millió hektoliter bor készült. A magyar agrárium 20 millió ember táplálását biztosítja. Az elmúlt 5 év termésátlagai szép teljesítményt nyújtottak, ez is hozzájárul az 5 százalékos GDP-növekedéshez – folytatta a miniszter, aki hangsúlyozta: a magyar gazdák tudják, hogy a munka az övék, de az áldás Istentől jön.

A hálaadó istentiszteletre érkezők úrvacsorát vettek, melynek liturgiáját Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke végezte.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Emberé a munka, Istené az áldás

rss

Napi lelki táplálék

És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. ApCsel 11,21

1Krón 27

„Jónátán, Dávid nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember...” (32). Mai igeszakaszunk Izráel hadseregparancsnokait, törzseinek vezetőit, a királyi vagyon gondozóit, valamint a király tanácsadóit sorolja fel. 

tovább

(20) „…hirdették az Úr Jézust.” (Apostolok cselekedetei 11,19–26)

SZOLGÁLATUNK „SZÍVE”!

– 1. A Római Birodalom szíriai tartományának meghatározó városa, a birodalom akkori harmadik legnagyobb városa, az ún. szíriai Antiókhia. A Jeruzsálemből Antiókhiába menekült ciprusi és cirénei (a mai líbiai Tripoli helyén) zsidókeresztyének nemcsak az ottani zsidóknak, hanem görögöknek, azaz nem zsidóknak is hirdették az Úr Jézust! (19–20)

tovább

LUKÁCS 14,1–6 - Vasárnap

Hitem fontos részét képezi a vasárnap megszentelése. Isten ezzel a nappal lehetőséget teremt arra, hogy egy lélegzetvételnyi szünetet tartsak, regenerálódjak. 

tovább

2017. augusztus 18. péntek

Kicsoda Jézus Krisztus? – Az Isten fia, Ember fia

Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13)

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Mt 16,16)

 

tovább

Tóth Árpád: A vén ligetben

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

tovább