Krisztus követségében

2018. Nov 22., szerző: Adminisztrátor

Református lelkipásztorokat szenteltek fel november 17-én, szombaton a Miskolc-Tetemvári Református Templomban. Ők most már önálló lelkészként, teljes joggal és felelősséggel végezhetik szolgálatukat.

Idén nyolc református lelkipásztor kérte felszentelését a Tiszáninneni Református Egyházkerülettől: Balogh Milán, Dienesné Sándor Malvin, Enyedi Beáta, Harangozó Dóra, Kereszturi Csaba, Nagy-Zsoldos Eszter, Rákosi Réka és Varga Felicia Zsüliett. Az ünnepi istentiszteletet megelőző közgyűlésen bemutatták a szentelésre jelentkezett lelkipásztorokat, határoztak szentelésre bocsátásukról és átadták az önálló gyülekezeti szolgálatra feljogosító okleveleiket.

A közgyűlésen személyi kérdésekről is döntöttek az alkotótagok: Mészáros Istvánt, a Zempléni Református Egyházmegye esperesét a Nyugdíjintézeti Intézőbizottság tagjai közé választották, valamint kijelölték a református egység tíz éves jubileuma alkalmából jövőre Debrecenben tartandó közös zsinat delegáltjait.

Ábrám Tibor köszöntésében reményteli eseménynek nevezte a lelkészek szolgálatba állását. – Jézus Krisztus bejárta a városokat és falvakat, azaz egy település sem maradt evangélium nélkül. Számunkra ez azt az üzenetet hordozza, hogy Krisztus követeinek az igét kell hirdetniük a rájuk bízott településeken mindenki számára – hangsúlyozta. A tiszáninneni főgondnok kiemelte: a lelkipásztoroknak az Úrból kell erőt meríteniük. „Kérjétek, hogy olyan munkásokat küldjön, akik Jézus Krisztusban megerősítettek és készek beállni az Ő szolgálatába a legkisebb gyülekezettől a legnagyobbig.”

Csomós József tiszáninneni református püspök emlékeztetett: a lelkésszé válás egy hosszú folyamat, amely az elhatározással kezdődik és a teológiai tanulmányokon át a felszentelésig tart. Mint mondta: a lelkészek szolgálatuk során sokszor fogják majd elmondani az igehirdetése alapjául szolgáló Ároni áldást, de emlékezzenek rá, hogy az áldást mondók valójában nem ők, hanem Isten. „A lelkipásztor az, aki hirdeti a lehetőséget, hogy Isten elfogad minket és kész nekünk ajándékozni minden testi és lelki jót, amire szükségünk van.” Csomós József arról is beszélt, hogy az Úr szemmel tartja őket, tudja honnan indultak és azt is, hogy hová tartanak. Isten biztonságot, bocsánatot és békességet kínál ezen az úton – tette hozzá.

Az igehirdetést követően a lelkipásztorok letették a kibocsátásukhoz szükséges esküt, majd az egyházkerület és az egyházmegyék elöljárói áldást kértek életükre és szolgálatukra.

A Magyarországi Református Egyház törvénye értelmében azokat a diplomát szerzett lelkészeket lehet felszentelni, akik sikeres, Egységes Lelkészképesítő Vizsgát tettek. A felszenteltek most már önálló lelkészként végezhetik szolgálatukat és kérhetik beiktatásukat.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Krisztus követségében

rss

Napi lelki táplálék

Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Jn 8,15

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. 

tovább

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2019. február 19. kedd

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább