Pányok a szívekben

2018. Jul 17., szerző: Adminisztrátor

A Pányokról elszármazottaknak szervezett találkozót a helyi református egyházközség „Pányok a szívünkben” címmel. A július 14-i rendezvényen kanapébeszélgetéssel, istentisztelettel és gyertyafényes vacsorával várták a vendégeket.

A szervezők, Tóth Viktória és Tóth István lelkipásztorok egy kötetlen, családias találkozót szerettek volna tartani, amelynek középpontjában az ismerkedés és a személyes beszélgetések állnak. Ezt megalapozva Pányokról elszármazott másodgenerációsok vallottak arról, hogy milyen emlékeik vannak a településen töltött időkről. A könnyed hangvételű „kanapébeszélgetést” Eperjesi Tamás, a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodájának munkatársa moderálta.

Kováts Andreának, a Magyar Állami Operaház főjátékmesterének az édesanyja és a nagyszülei születtek Pányokon. Gyerekkorában gyakran megfordult az abaúji településen, azóta is minden évben visszajár nosztalgiázni. „Szeretek egyedül hátramenni az udvarra, ott ücsörögni és nézni a hegyet. A mozgalmas főváros után számomra létkérdés, hogy itt megnyugodhassak és feltöltődhessek” – fogalmazott Andrea, aki ezúttal tízéves kisfiát is magával hozta. Azt vallotta, hogy a térség minden nehézsége és kihívása ellenére a pányokiaknak büszkének kell lenniük arra, hogy itt élnek. Hozzátette: fontos, hogy az emberek részt vegyenek a vidéki közösségek életében.

Csend, nyugalom és természet – elsőre ez a három dolog jut eszébe Szunyog Istvánnak Pányokról. „Ez a környezet annyira megihletett gyerekkoromban, hogy azóta is mindig visszavágyom, és ha csak tehetem, visszajövök.” A Miskolci Egyetem tanszékvezető docense szerint mai rohanó világunkban egyre fontosabb szerepet kap a feltöltődés és a pihenés. Úgy látja: ezekre kínál kiváló lehetőségeket a település és környezete. „Aki egyszer belecsöppen az itteni életbe és megtapasztalja a helyi értékeket, az vissza fog vágyni” – hangsúlyozta a beszélgetés során.

A faluból egészen a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjáig vezetett Jobbágy Csaba útja, aki gimnazista koráig élt Pányokon. Számára ez az a hely, ahol sok ismerős köszön vissza az utcán, és ahol mindenkinek van egy bátorító szava a másikhoz. „Az itt ért impulzusok mind hozzájárultak ahhoz, aki vagyok. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam itt, hogy mindig segítő szándékkal forduljak az emberekhez” – mondta. Szerinte Pányoknak meg kell maradnia annak a településnek, amiből messziről csupán a templomtorony látszik, közelebb érve viszont még több érték tárul a látogatók elé.

A résztvevők ezt követően egy közös istentiszteletre gyűltek össze a református templomban, ahol Szabóné Kovács Márta nyírteleki református lelkipásztor hirdetett igét. Az istentiszteleten a miskolci Classic Brass Quintet adott koncertet.

A találkozó gyertyafényes vacsora mellett ért véget a gyülekezeti terem udvarán.

A találkozón befolyt adományokat a pányoki gyülekezet „életben maradására” fordítják a szervezők.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Pányok a szívekben

rss

Napi lelki táplálék

„Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom…” Jn 8,23b

Jn 8,21–29

„...mert mindig azt teszem, ami neki kedves” (29). Az Atya iránt mindvégig engedelmes és a kereszten felemeltetett Jézus magához vonzza a bűnösöket, mert a mi örök megmenekülésünkért történt mindez. 

tovább

(6) „…ez az Ezsdrás eljött Babilóniából…” (Ezsdrás 7,1–10)

– 1. Az építkezés látványos, az mindig zavaró, szemet szúr. Kiemeli a másik jelenlétét. Az ellenséges samáriaiak ezért jelentették fel a templomépítést.

tovább

Zsoltárok 19, 8–11 - Szavak által

Tegnap arról olvastunk, hogy a teremtés szavak nélkül bár, de szüntelenül Isten hatalmát dicséri. 

tovább

2019. február 20. szerda

Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. (2Királyok 18:1)

        

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább