Pányok a szívekben

2018. Jul 17., szerző: Adminisztrátor

A Pányokról elszármazottaknak szervezett találkozót a helyi református egyházközség „Pányok a szívünkben” címmel. A július 14-i rendezvényen kanapébeszélgetéssel, istentisztelettel és gyertyafényes vacsorával várták a vendégeket.

A szervezők, Tóth Viktória és Tóth István lelkipásztorok egy kötetlen, családias találkozót szerettek volna tartani, amelynek középpontjában az ismerkedés és a személyes beszélgetések állnak. Ezt megalapozva Pányokról elszármazott másodgenerációsok vallottak arról, hogy milyen emlékeik vannak a településen töltött időkről. A könnyed hangvételű „kanapébeszélgetést” Eperjesi Tamás, a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodájának munkatársa moderálta.

Kováts Andreának, a Magyar Állami Operaház főjátékmesterének az édesanyja és a nagyszülei születtek Pányokon. Gyerekkorában gyakran megfordult az abaúji településen, azóta is minden évben visszajár nosztalgiázni. „Szeretek egyedül hátramenni az udvarra, ott ücsörögni és nézni a hegyet. A mozgalmas főváros után számomra létkérdés, hogy itt megnyugodhassak és feltöltődhessek” – fogalmazott Andrea, aki ezúttal tízéves kisfiát is magával hozta. Azt vallotta, hogy a térség minden nehézsége és kihívása ellenére a pányokiaknak büszkének kell lenniük arra, hogy itt élnek. Hozzátette: fontos, hogy az emberek részt vegyenek a vidéki közösségek életében.

Csend, nyugalom és természet – elsőre ez a három dolog jut eszébe Szunyog Istvánnak Pányokról. „Ez a környezet annyira megihletett gyerekkoromban, hogy azóta is mindig visszavágyom, és ha csak tehetem, visszajövök.” A Miskolci Egyetem tanszékvezető docense szerint mai rohanó világunkban egyre fontosabb szerepet kap a feltöltődés és a pihenés. Úgy látja: ezekre kínál kiváló lehetőségeket a település és környezete. „Aki egyszer belecsöppen az itteni életbe és megtapasztalja a helyi értékeket, az vissza fog vágyni” – hangsúlyozta a beszélgetés során.

A faluból egészen a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjáig vezetett Jobbágy Csaba útja, aki gimnazista koráig élt Pányokon. Számára ez az a hely, ahol sok ismerős köszön vissza az utcán, és ahol mindenkinek van egy bátorító szava a másikhoz. „Az itt ért impulzusok mind hozzájárultak ahhoz, aki vagyok. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam itt, hogy mindig segítő szándékkal forduljak az emberekhez” – mondta. Szerinte Pányoknak meg kell maradnia annak a településnek, amiből messziről csupán a templomtorony látszik, közelebb érve viszont még több érték tárul a látogatók elé.

A résztvevők ezt követően egy közös istentiszteletre gyűltek össze a református templomban, ahol Szabóné Kovács Márta nyírteleki református lelkipásztor hirdetett igét. Az istentiszteleten a miskolci Classic Brass Quintet adott koncertet.

A találkozó gyertyafényes vacsora mellett ért véget a gyülekezeti terem udvarán.

A találkozón befolyt adományokat a pányoki gyülekezet „életben maradására” fordítják a szervezők.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Pányok a szívekben

rss

Napi lelki táplálék

Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. 4Móz 11,14

4Móz 11,1–15

Panaszkodás, elégedetlenség, zúgolódás, kívánságok, vágyak, siránkozás. Mindez miért? Mert nincs mit ennie a népnek? Szó sincs róla. Isten minden nap ad nekik mannát.

tovább

(16) „…Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.” (Lukács 23,13–25)

Mi minden történik velünk, ami örömöt okoz, vagy fáj a jelenben, valamennyire kihat a jövőre. Ám, ez csak a mi „drámánk”, másnak ez semmit sem jelent. 

tovább

ESZTER 5,9-14 - A kulisszák mögött

Látszólag minden Hámán tervei szerint alakul. Felfuvalkodottsága már odáig fajul, hogy felállíttat egy akasztófát, amin Mordokaj felakasztásával akar példát statuálni. 

tovább

2017. október 15. vasárnap

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3:16-17)

 

 

tovább

Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még 
a gyorsan tűnő nyári fényből, 
a lelkem borzadva fél a közelgő 
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még, 
felvidító, igazi jóság, 
hiszen élni kell akkor is, 
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

tovább